Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-76

LXXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 4. 1866.) 71 által a feliratban kérethetik. És e részben csatla- j kozom Nikolics képviselőtársunk által ma mondottakhoz. A leiratra nézve ezúttal csak egyetlen rövid észrevételt vagyok bátor tenni. E leiratban én is találtam valamit, a mi engem megnyugtat, (Derültség a jobb oldalon) és ez az: „A balsors csapásaival szemben, miknek helyreütése egyedül népeink föláldozó készségének, szellemi és anyagi erejének vég megfeszítésével lett vala eszközölhető, nem késtünk, habár súlyos föltételek alatt, visszaadni ne- j kik a béke áldásait, miket számukra biztosítani I atyai szívünk leggyöngédebb, uralkodói tisztünk j legfőbb kötelmeihez soroztunk mindenkoron." A j háború . képviselők! habár az a népeknek tökéle- ( tes érdekében történik, még akkor is csapás; és csapás a népekre nézve akkor is, ha győzelem koszorúzza ezt. Azonban lehetetlen , hogy ezen békekötésnek két világeseményü következményét föl ne fogjuk, melyeknek egyike az, miszerint az ausztriai császár az örökös tartományokkal, vagyis az osztrák birodalommal kilépett a német szövetségből, és ez a német birodalom jövő egységére, — a másik, hogy az osztrák császár lemondott olasz tartományairól, és ez az olasz egységre nézve a legfőbb, még létezhetett akadályokat elgördítette. Ezek tehát világeseményü következmények, és nincs is ezekre nézve mást mit óhajtanom, mint a mit a leirat mond , t. i. hogy e részben a béke állandó, tartós és minden utógondolat kizárásával valósuljon : óhajtom ezt Magyarországra és a magyar királyra nézve , mindkettőnek érdekében; azért a német birodalom irányában, mert egy oly művelt, tudományos és egy alkotmányos haladást mindenesetre kívánni és biztosítani képes nagy nemzettel. Magyarország csak rokon, barátságos viszonyban élhet; óhajtom Olaszországra nézve azért, mert mellőzve azt, hogy e két ország fekvésénél fogva már szorosabb kereskedelmi kapcsolatra van hivatva., e két nemzetet jó és balszerencsében egymás iránt mindig rokonszenv éltette. (Helyeslés.) Az elkészitendő fölirati javaslatra nézve jelenleg nincs tehát egyéb mondandóm. mint, ha a fölirati javaslat a ház asztalára adatik , és netalán ennek indokai meggyőződésemmel nem egyeznének meg, fentartom magamnak alapszabályaink értelmében akár egész javaslattal, akár módositványnyal járulhatni. Áttérek tehát a tanácskozásoknak azon tárgyára, mely szerintem az elválasztó vonalt képezi a két ellenvélemény közt, mert lényegére nézve mindkét indítvány az alkotmány teljes helyreállítását követeli. Áttérek tehát az indítványokra magokra. Az egyik indítvány Deák Ferencz, Pest belvárosa tisztelt képviselőjéé , ki azt mondja: „Állít- ! tassék vissza teljesen az alkotmány, de addig tanácskozzanak tovább a nemzet képviselői." A másik indítvány Tisza Kálmán, Debreezen városa csapó-utczai és péterfiai kerületének érdemes képviselőjéé, ki azt mondja, hogy: „Állíttassák vissza az alkotmány teljesen, de addig, mig vissza nem állíttatik, a tanácskozások függesztessenekföl." Az tehát a kérdés, uraim : melyik indítvány által éretik el ez eredmény ? vagyis, melyik alkalmasabb arra, hogy az alkotmány mielőbb és teljesen visszaállittassék ? Elemezzük tehát e két indítványt. Az egyik, Deák Ferencz tisztelt, képviselő társunk indítványa, nem kíván határozott állást foglalni a jelem légi tanácsosok ellenében, mert tovább tanácskozva, reméli, hogy az egyezkedés alatt talán eljutnak a kivánt czélhoz. E szót voltam bátor használni: talán; mert ugy hiszem, biztosságról senkisem kezeskedhetik. Á másik, Tisza Kálmán képviselőtársam indítványa, határozott állást foglal — nézetem szerint — nem a fejedelem, hanem a jelenlegi tanácsosok ellenében, s azokat kényszeríteni akarja, hogy: vagy oszlassák föl az országgyűlést, mert ha az alkotmány nem fog visszaállíttatni, a képviselőház ugy sem tehet semmit sem; vagy pedig ha ez nem történik, kényszerítve lesz rögtön visszaállítani az alkotmányt. Első tekintetre ugy látszik, t. ház, hogy ha ez volna alkotmányunk jogtalan felfüggesztése óta a legelső országgyűlés : akkor, t. képviselők, a további tanácskozás a mérséklet, az alkudozás, az egyezkedés politikája; a tanácskozást ellenzés pedig a megbántott jogérzet és a törvény szigorú tiszteletének azon követelése, mely a jogtalanul felfüggesztett alkotmánynak helyreállítását még a fejedelemnek is föltétel nélkül teszi kötelességévé. És első tekintetre, ha ez lenne legelső megvitatása ezen tárgynak, ugy látszik, hogy a további tanácskozás mellett

: nevezetes es következetes parlamenti csatát lehetett volna e házban vívni. Azonban, t. képviselők, ez se nem első országgyűlés a megbántott jogok fölfüggesztése óta, se nem első tanácskozási vita e tárgyban. Felemiitette Grhyczy Kálmán, Komárom városa t. képviselője, mit én is akartam, miszerint az 1861-iki fölirat határozottan kimondotta, hogy míg az alkotmány teljesen helyreállítva, az absolut kormánynak minden maradványai tettleg megszüntetve nem lesznek, addig tanácskozás és egyezkedés lehetetlen. Es miután ezeket én most csak emlékezetbe hozom — de ezeket 1861-ben az egész országgyűlése, Pest belvárosa érdemes képviselője, Deák Ferencz inditványa folytán, egyhangúlag elfogadta — miután ezt az akkor létezett helyhatósági gyűlésekben az egész ország közvéleménye magáénak vallotta, és miután — még azt is hozzá te-