Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-76

LXXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 4. 1866.) 63 nak, s melyek azon országok, a melyekkel közös­ségbe léphetnénk? Hogy törvényeink közül egy sem parancsolja ezt, nem kell magyaráznom. Mindnyájunk ke­zén forgott Lustkandel ellen irt munkája Deák Ferenez, Pest belvárosa nagy érdemíí képviselőjé­nek ; mindnyájan tudjuk a múlt országgyűlés re­mek két föliratát, melyek szintén e kutforrásból ke­letkeztek. Be vannak ott classice bizonyítva mind alapjogaink, mind pedig a personal-unio melletti érvek; és azt hiszem.elmondhatom, nincs törvény, mely parancsolná, hogy mi az örökös tartomá­nyokkal csak legkisebb közösségbe is lépjünk. (Helyeslés a bal oldalon.) De talán a szükségesség parancsolja ezt ? Ha a szükségességet úgy fogjuk föl, hogy miután a jelenlegi hatalom, föllépésétől kezdve a mai napig, ernyedetlenül mindig azt követeli, hogy mi Auszt­riába beleolvadjunk ; s ebből azon gondolatot és meggyőződést abstraháljuk, hogy különben alkot­mányunk némi czafrangait nem tudjuk megtarta­ni, hacsak alkotmányunk nagyobb részét át nem adjuk : akkor nem a szükségességet bizonyítottuk be, hanem csak politikai elfogultságunkat. Nem így kezelték ügyeinket őseink: pedig őseinknek is jutott a szenvedésekből igen sok. Ha igy gon­dolkoztak volna őseink, már a magyar alkotmány­nak egy atomja sem léteznék. Voltak idők még keserűbbek, mint a maiak. Gondoljunk csak vissza I. Lipót, I. József korára — s akadt-e csak egy magyar, a ki indítványozta volna, hogy úgy segíthetünk bajainkon, ha lényeges törvényeink föláldozásával Ausztriához csatlakozunk ? (Fölkiál­tások jobb felöl: Most sincs senM! Zaj.) A XlX-dik század második felében kellett azt megérnünk, hogy most már szerencsétlenségünk orvosszeréül oly recipe javasoltatik, melyről el lehet mondani: ,,peior medicina morbo." (Helyeslés a bal oldalon.) Szomorú tan ez, tisztelt ház, midőn azt mondjuk, hogy miután a hatalom nem akarja alkotmányun­kat visszaadni, csak alkotmányunk aprólékjait tarthatjuk meg ágy, ha mi átadjuk alkotmányunk lényegét. (Mozgás a jobb oldalon. Fölkiáltások: Ezt nem mondotta senki!) Közkézen forog a 15-ös bizottság munkája, és én annak minden szavát úgy értelme­zem. (Fölkiáltások a bal oldalon: ügy van! Mo&gás a jobb oldalon.) Mondom tehát, szomorú tan ez; és ha a nemzetek elfogadnák e tant, a népek és nemze­tek készítenék el a systemát az absolut hatalmak­nak, mely systemával azután az absolut hatalmak a népeket kivetkőztethetnék jogaikból. — De kér­dem továbbá, t. ház, ha ezen kívánalmak teljesül­nek, hát mi haszon háramolnék abból hazánkra? Először is nem említve, hogy ezek létesültével Magyarország törvényes függetlensége, államisága azonnal megszűnnék és csak provincziai különös­ségei maradhatnának fen; másodszor azt hiszszük-e. hogy a mi loyalitásunkért talán a szomszéd álla­mok kedvezőbb kereskedelmi szerződésre fogná­nak lépni az egyesült Ausztriával? vagy az állam­hitelezők el fognák engedni követeléseiket? vagy szellemi állapotunk s szabadságunk értékesebb j lesz-e akkor, ha mások beleszólanak ügyeinkbe ? j vagy nemzeti hiúságunk és büszkeségünk emel­i kedni fog-e az által, ha törvényeinktől megfosztva, j megalázva, nekünk is megengedtetnék, hogy az • ausztriai tartományok ügyeibe beleszóljunk? vagy azt hiszszük-e, ha mi e tervek teljesülése következ­tében reál-unióba lépünk Ausztriával, Ausztria el­lenségei tüstént hátat fognak fordítani ? Vanita­tum vanitas! Ebből ugyan vélekedésem szerint soha semmi sem lesz. Tehát kérdjük és lustráljuk, t. képviselőház. melyek azon országok, melyekkel mi ezen közös vi­szonyokat együtt pertractálni óhajthatnók? Ta­| Ián az osztrák monarchiának déli Tirolja? Hiszen ez közelebb keresi azon államot, melylyel közös­ségbe akar lépni. Vagy talán Oalliczia ? Hiszen ez Lengyelországnak egy része, s ma Európa min­! den lapjai épen Ausztriát gyanúsítják. hogy Len­| gyelországot helyre akarja állítani. (Mozgás a ! jobb oldalon.) Itt tehát nincs állandóság. Vagy ta­! Ián az örökös tartományok ? Igaz, hogy a prágai I béke következtében a dynastia a német szövetség tagja lenni megszűnt; de az ujabb európai nemzet­közi jog azon fogalma, miszerint az annexiokuál és elszakadásoknál a népek szavazata szükséges és jogos, itt nem teljesíttetett, és én valóban nem tud­nám megmondani, hogy az örökös tartományok népei vajon végkép elszakadtak-e a nagy Német­országtól, vagy nem? Sőt én még azt sem tudom, hogy az éjszaki vagy déli Németország népei bele­| nyugodtak-e abba, hogy annyi százados kapcso­latban velők együtt élt népek tőlök végkép el­szakadjanak ? T. ház, én valóban górcső segélyé­vel sem tudnék az ausztriai monarchiában oly or­szágocskát lelni, melylyel az állandóság némi bi­zonyosságával közösségbe lehetne lépnünk. De ha meggondolom még ezek fölött, hogy, az 1815-ik évi szerződéseknek némi revanche-jául. még Európában egy nagy repositionalis és egy még nagyobb tagositási per kezdetett, és ezen per­ben már egy pár ítélet elég érthetően és véresen kimondatott; s ha látom azt, hogy az alperesek ebbe belenyugodni egyátalán nem akarnak, mit maga Beust báró kinevezése is bizonyít: akkor'azt j kell mondanom: óvakodjunk mi, Szent István ko­I rónájának népei, közjogunkat összekeverni az | örökös tartományokéval; maradjunk mi a perso­j nál-unio biztos terén, mely Magyarországot min­den eshetőségekben megvédendi. Merem mondani, { hogy, a personab unió terén maradással, a dynas-

Next

/
Oldalképek
Tartalom