Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-75

• LXXV. ORSZÁGOS € Azt mondja t. barátom, Horvát Boldizsár, hogy ha Ausztria teljesiti jogos kivánatainkat, ki kell vele őszintén békélnünk. Higye el a t. képviselő, nem hiszem, hogy legyen e házban valaki, ki az ily módon létesülendő kibékülésnek napját élete legszerencsésebb napjának nem tekintené. (Köz helyeslés.) Azt mondta t. barátom Horvát Boldizsár, hogy ha Ausztria nemzeti és állami önállásunkat gyakorlatilag nem ösmeri el, nincs egyéb út hátra,, mint hogy szakítsuk meg további alkudozásainkat, és mondjuk meg a nemzetnek, hogy magunk önmagunkat nem ölhetjük meg. Ezt mondjuk, t. ház! mi is, ezt fejezi ki Tisza Kálmán barátom indítványa is, és pedig nem idő előtt, nem ok nélkül: mert azon két eshetőségen kivül, melyet Horvát Boldizsár képviselő úr előadott, van még egy harmadik is, melyet ő nem említett, s ez az: tegyük föl, hogy a Horvát Boldizsár képviselő ur által ajánlott alkudozások utján az, mi a kir. leiratban alkotmányos kiegyezésnek neveztetik, megtörténik, de — miként? Ily sikamlós téren s ily nehéz ügyben, a legtisztább szándék mellett is, könnyen megeshetik: oly mód és föltételek mellett, a melyek a nemzetet őseitől örökölt jogérzetében sértik, és nem csak meg nem nyugtatják, hanem még inkább elkeserítik, melyek anyagi és szellemi állapotai javításának eszközeit vagy épen nem, vagy csak aránytalanul csekély és függeteg, és így kellő sikert nem eredményezhető részben adják a nemzet kezébe; szóval, hogy t. barátom, Horvát Boldizsár szavaira vonatkozva, szóljak, oly mód s föltételek mellett, a melyek I Magyarország részére csak névleges államszerkezetet állítanának elő. Akkor képzelje magának az igen t. képviselő ur a fájdalmat és elkeseredést, melyet a nemzet jogos reményeinek akkor már végleges meghiúsításán érzend; képzelje e kedélyhangulatnak lehető következményeit, a kár és veszteség nagyságát, melyek közjogi kérdéseinek hibás megoldásából az országra háramlandanak: és ehhez képest méltányolja ezután azoknak is törekvéseit, kik ily eshetőségnek lehetőségét a nemzettől, azon önszemrehányás gyötrelmét, hogy ezen eshetőség létrejöttében közreműködtek, magoktól azért, mert meggyőződ ésök és így kötelességük kivánja, a lehetőségig eltávolítani igyekeznek. Részemről Tisza Kálmán indítványát pártolom. (Elénk, hosszas éljenzés a bal oldalon.) Tóth Vilmos jegyző: Somssich Pál! Horvát Boldizsár: T. ház ! Bocsánatot kérek, hogy megszakítom egy pillanatra a tanácskozás folyamát. (Nagy zaj. Halljuk!) Egy személyes megtámadásra válaszolandó, szót kérek, (Zaj. Napi rend!) hivatkozva a házszabályok 46. szakaLÉS. (Decz. 3. 1866.) 47 szára, mely így szól: Szót kérhetnek bármikor azok , kik napi rendre kivannak hivatkozni, (A baloldalon: Úgy is tudjuk! Halljuk! Halljuk!) és a kik személyes megtámadásra válaszolnak. (Bal felöl: Nincs személyes megtámadás ! Zaj. Halljuk!) Nagyon sajnálom, és nagyon leverő rám nézve , hogy tegnapelőtti szavaim félreértésre találtak a t. ház előtt: mert félreértésnek kell mondanom azt, hogy én gyanúsítottam; pedig én a gyanúsításnak még árnyékát is kerültem, mind a magán, mind a nyilvános életben. (Nagy zaj.) Azzal vádoltattam , mintha szavaim által képviselőtársaim egynémelyikének, vagy talán egy pártnak politikáját gyanúsítottam volna, mintha én akkor, midőn a boszú politikáját fölemlítettem, valakire czélzást tettem volna. Én szólottam a boszú politikájáról úgy, hogy azt ellentétbe állítottam a nemzeti érdek politikájával ; elmondottam, hogy két út lehetséges : az egyik... (Nagy zaj. Felkiáltások: Halljuk!) mondom, az egyik a szenvedély politikája, (Nagy zaj) a másik a nemzeti érdek politikája; de tagadom , hogy ebből azon következtetést lehetne levonni, hogy mivel (Nagy zaj) a szenvedély politikája lehetséges, hogy csakugyan vannak e házban olyanok, kik a szenvedély politikáját követik, (Nagy zaj. Fölkiáltások: Halljuk!) és mintha én okvetlenül e föltevésből indultam volna ki. Én a lehető legnagyobb objectivitással szóltam, se pártokra, se egyesekre nem akarván czélzást tenni, legalább nem e ház küszöbén belül. Ha czélzás volt szavaimban, azok, kikre hatni akartam, nem e teremben ülnek; hanem lajtántúli elleneinkkel szeretném megfoghatóvá tenni, hogy nemzetünket a szenvedély és boszvi politikája nem vezetheti, és hogy nemzeti érdekünk politikája nem engedi, hogy Ausztriának ellenségei legyünk. (A jobb oldalon élénk helyeslés; a baloldalon zaj. Fölkiáltások: Napi rendre ! Keglevich Béla gr. és Kállay OdÖn szót kérnek). Semmi okom sincs arra. (Nagy zaj.) Elnök (csenget) : Engedjék meg a t. képviselő urak, hogy egykét rövid szót szóljak, (Halljuk !) Többen jelentették magokat a képviselők közül, kik a házszabályok értelmében kivannak szólani. Ugyanezen házszabályoknál fogva kivan szólani Horvát Boldizsár képviselő ur is, sőt már meg is kezdte előadását. Ennélfogva méltóztassanak mindenek előtt őt kihallgatni. (Zajos helyeslés a jobb oldalon.) Horvát Boldizsár: Ismétlem, hogy én se pártokat, se egyeseket gyanúsítani nem akartam. A mit mondottam, azt éles bonczkés alá veheti bárki; (Zaj) de bizom képviselőtársaim lovagiasságában, hogy oly értelmet nem akarnak szavaimnak adni, melyet azok nem tartalmaznak, melyet én azoknak nem adtam, és mely ellen — ha csakugyan bennök foglaltatnék—én volnék első, ki til-