Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-75

LXXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 3. 1866.) 45 létesítése sok ideig még, s az elhatározó főbb vonalokra nézve bizonyosan az állam garantiájától függend; e tekintetben tehát az államhitel köréhez tartozik. Az államjavak nagy része részint már elidegenítve, részint és leginkább talán az állani hitelezőinek lévén elzálogosítva, az ezek iránti rendelkezés szintén az államhitel ügykörébe vág. S igy összesen csak két tárgy az, mely az októberi diplomában megemlíttetvén, a kir. leiratban foglaltaknak értelmezése alá tán nem vonható: u. m. a kereskedelmi dolgok határozatlan értelmű kifejezése alatt érthető némely meg nem határozott ügyek, és az államtulajdon rovatában előfordulni szokott távírda ügye, melyre nézve azonban részemről azt tartom, hogy ez csak esetleg feledtetett ki. (Derültség.) Eddig a kir. leiratnak csak árnyoldalaival foglalkoztam; most annak azon részéhez akarok szólani, mely több képviselő úr előadása szerint ezen kir. leirat fényoldalának tekinthető. (Halljuk, halljuk!) Előnyéül tudatik be a kir. leiratnak, hogy elfogadja a felelős miniszteri rendszert, és a kijelölt elvi megoldásoknak létesítése után, a felelős minisztériumnak kinevezését megigéri. Ezen kegyes nyilatkozatnak elvi nagy fontosságát elismerem ; de gyakorlati értéke azon tevékenységi körtől függ, mely a kinevezendő minisztériumnak adatni fog; ha pedig e részben tekintem a föltételül kijelölt elvi megoldások minőségét, és figyelmezek arra, hogy az ily elveknek a kir. leiratban további tárgyalásra fentartott részletes alkalmazása, kivitele a kinevezendő minisztérium tevékenységének mily szűk hatáskörét eredményezendi: nem merem reményleni, hogy a kinevezendő felelős minisztériumban a nemzet azt, a mit attól valóban vár, feltalálhatja. (Helyeslés.) Hasonlókép nagy fontosságú azon nyilatkozat, mely a leiratban foglaltatik, hogy t. i. O Felsége, a többször említett elvi megoldások létesülése után, a helyhatósági önkormányzatnak helyreállítására kész, és a 48-ki törvények azon szabványainak módosítását, melyek iránt aggályait nyilvánította, már nem előleg, hanem a minisztérium kinevezése után, annak útján kívánja eszközöltetni. 0 Felsége aggályait nyilvánította a 48-ki törvények mindazon részei iránt a marczius 3-ikai leiratban, melyek általa eddig foganatosítva nem lettek. Nem akarom azt következtetni ebből, hogy ezen törvényeknek mindezen részei tehát kérdés alatt állanak; de azt elmondhatni vélem, hogy e kir. leiratban kijelölt előleges elvi megoldások létesültével a 48-iki törvények, leglényegesebb részeikben, már előleg módositva lesznek: mert az elvek, az alap meg lévén állapítva, ezek alkalmazása természetesen visszautasithatlanná válik. A mi pedig különösen a törvényhatóságok többször emiitett visszaállítását illeti, ezekre nézve marcz. 3-ikai leiratában kijelentette O Felsége, hogy azok csak előleges rendezésök után állíthatók viszsza, a nélkül pedig visszaállításuk lehetetlen. Ezen aggályát fentartani méltóztatik ezen kir. leiratban is; mivel pedig más részről az országgyűlés előre kijelentette, hogy kész megadni Ő Felsége felelős minisztériumának azon hatalmat és segédeszközöket, melyek a törvényhatóságok azonnali visszaállításából támadható nehézségek elhárítására szükségesek: én nem merem magamat kecsegtetni azon reménynyel, hogy a kir. leiratokban jellemzőleg mindig csak helyhatóságoknak és nem törvényhatóságoknak nevezett közhatóságok visszaállítása alatt azoknak a létező törvényes alapon előleges rendezésök előtti visszaállítása értethessék. Ezekből, miket előadtam, és tán hosszasabban mint kellett volna, (Halljuk!) kitetszik, hogy én a kir. leiratot olyannak tartom, mely, közjogi kérdéseink kiegyenlítésére nézve, az eddig tett, legfelsőbb nyilatkozatokat lényegökre nézve továbbá is fentartja; és azért elfogadom Tisza Kálmán barátom indítványának azon részét is, mely az országgyűlési munkálkodásoknak, az alkotmány visszaállításáig, szünetelését foglalja magában. Hogy azok, kik ezen nézetet nem osztják, az érkezett kir. leiratban közeledési szempontokat, elvi engedményeket látnak, a 6 7-es bizottság munkálkodását kivánják, azt igen természetesnek tartom; de más részről azt hiszem, természetesnek fogja tartani mindenki azt is, hogy a kik ezen véleményt nem osztják, a 6 7-es bizottság működéséhez semmi reményt sem csatolhatnak, ezzel semmi czélt elérhetni nem vélnek: mert a 6 7-es bizottság, a leérkezett kegy. kir. leirat elveivel megegyezőleg, alkotmányunkkal, önállásunkkal, függetlenségünkkel megegyező javaslatot nem készíthet ; (Helyeslés) ha pedig a kir. leirat elveivel ellenkező javaslatot készit, arra a visszautasítás már előre ki van mondva. (Helyeslés. Éljen!) A 6 7-es bizottság nem munkálkodhatván, miután azon tárgy, melylyel ezen bizottság foglalkozik, a kir. trónbeszéd által ezen országgyűlés első, és azon esetre, ha a felőle táplált várakozásnak meg nem felel, egyetlen tárgyául van kitűzve: önkényt következik, hogy a 67-es bizottság működésének megszűnésével szünetelni kell a többi bizottságoknak is — a jogfolytonosság szempontjából fölhozott okokon kivül még azért is, mert a létező körülmények közt munkálódásuk semmi sikert nem eredményezhet. (Helyeslés) Fájdalommal teszem e nyilatkozatot, fájdalommal különösen azért, mert ekként ismét megoldatlanok ma-