Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.
Ülésnapok - 1865-75
36 LXXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 3. 1866.) hoz, mint a tizenegyen lévő óramutató az óra kondulásához, már igen közeljutott. (Helyeslésjobbról.) Én, t. ház! őszintén megvallom, hogy azokban, mik eddigelé a túlsó részről elmondattak, okot azon végzés megmásitására teljességgel nem látok; sőt mind magában az indítványban, mind az azt támogató beszédekben tudnék okokat és érveket találni épen a ház által megkezdett munka folytatására: (A bal oldalon : Tehát hallj tik!) mert hiszen mind maga az inditvány, mind annak egyik támogató szónoka Podmaniczky Frigyes b. barátom, csak az imént is jónak látta kiemelni, hogy szükséges és kivánatos a különböző nemzetiségek s egyéb érdekek mielőbbi kielégítése. És kérdem: vajon ez érdekeknek nagyobb megnyugtatására szolgál-e tétlenségünk? (Zaj a bal oldalon.) Vagy ha a jelen szomorú körülményeknél fogva törvényeket nem hozhatunk, legalább azok hozhatására készségünket, előmunkálataink tovább folytatásával, bebizonyítjuk ? (Helyeslés a jobb oldalon.) Vajon azzal nyugtatjuk-e meg inkább ama kielégítést váró érdekeket, ha munkálatainkat nem folytatjuk, vagy az által , ha azoknak kielégítése érdekében elmegyünk addig, meddig a törvényes állás és a nemzeti becsület engedi ? (Helyeslés a jobb oldalon.) Mert, uraim ! Podmaniczky báró tisztelt barátom szükségesnek látta, talán ellenünkben oly nyomatékosan kiemelni , hogy ő csak oly kiegyenlítésben nyugszik meg, s csak oly megoldáshoz nyújt segédkezet , mely hazánk jövőjét biztosítja: én ugyanezt részemről is, minden félremagyarázás kikerülése végett, ellenében szintén nyomatékozni kívánom. (Helyeslés a jobb oldalon.) De ez iránt egészen nyugodt is lelkiismeretem: mert míg szorosan törvényhozói munkába eddig se fogtunk, s alkotmányunk helyreállítása előtt bizonyosan ez után se fogunk: azt nem mondtuk soha, hogy előkészítő munkálkodással, anyaggyűjtéssel nem foglalkozhatunk ; sőt azzal tettleg foglalkoztunk is, nem csak a 67-es közösügyi, hanem több rendbeli nagy választmányainkban is bizottságilag, melyeknek azonban munkálatai, ha egészen elkészülnek is, törvény érvényével nem birhatnak a mindkét részről kiegészített törvényhozás közmegegyezése nélkül. (Helyeslés a jobb oldalon.) Ezzel, azt hiszem, semmit se vétünk a legszorosabb politikai óvatosság ellen, melyre Tisza Kálmán tisztelt barátom, indítványát támogató beszédében, hivatkozott. Az óvatosság, t. ház! mint minden a világon, különbözőleg fölfogható. Az evangeliomi szolga is óvatosságnak nevezte a maga eljárását, midőn a gazdája által rá bizott egy talentomoeskát, a gazda szigorától való félelmében, hevertette, mig az öt és tiz talentomos két szolga a rá bízottakkal kereskedett, munkálkodott, sáfárkodék. Ránk gazdánk, a nemzet, nem bizhatott, fájdalom! tiz talentomot, mint bizott volna akkor, ha törvényes alkotmánya egész teljességében kezében van; de bizott egyet, annyit amennyit bizhatott, alkotmánya visszaszerzését, s annak érdekében előkészítését azon munkálatnak, mely a törvényhozás nagy épületéhez a szükséges anyagot szolgáltatandja; s a meddig megbízása terjed, s a meddig törvénye és becsülete sérelme nélkül munkálkodhatunk : addig munkálkodnunk kell. {Helyeslés a jobb oldalon.) Tőlünk azt — természetesen — nem várja a nemzet, hogy alkotmánya fölött alkudozzunk, s a törvényhozói jogból őt megillető részét föladjuk, vagy könnyelműen elharácsoljuk; de azt várja és követeli, hogy, épen alkotmánya visszaszerzése érdekében, se a kérés ostromával, se a munka fáradalmaival föl ne hagyjunk. (Helyeslés.) Pártolom^egész terjedelmében Deák Ferencz indítványát. {Élénk helyeslés a jobb oldalon.) Ráday László gr.: T. képviselőház! Hinnünk kell, vagy helyesebben: hinnünk kellett, hogy a kormány, okulva a súlyos tapasztalásokon, véget akar vetni azon mindkét részre sorvasztó törvénytelen állapotnak, mely jelenleg hazánkban uralkodik. Hinnünk kell, helyesebben mondva : hinnünk kellett, hogy a kormány találkozni akar őszintén a nemzettel, hogy a kormány óhajtja a kiegyezkedést; sőt a jelenlegi tanácskozás tárgyát képező kegyelmes királyi leiratban a kormány őszintén bevallja , hogy ezt az utóbbi események eíutaiithatlan követelésének elismeri. Ez ország képviselő testülete, már az 1861-ik évben oly remekül szerkesztett két föliratában, és a múlt ülésszak föliratában is, nyíltan, őszintén, minden utógondolat nélkül, késznek nyilatkozott a kiegyezésre, és találkozási helyül kimutatá a soha jogilag meg nem szüntethető jogfolytonosságnak az örök igazság fáklyájával bevilágított terét; nyíltan és őszintén kinyilatkoztatta egyszersmind azt is, hogy a kiegyezés létrejöhetése czéljából áldozni kész, áldozni kész sokat, mit álladalmi önállásának, élete ezen egyetlen és legfőbb föltételének föláldozása nélkül áldozhat; a kormány pedig jónak látta, folytatván szakadatlanul az absolutismus gyászos munkáját, ezen őszinte és nyilt nyilatkozatokra előbb a jogeljátszás gyilkos theoriájával, és utóbb az elvben elismerés „Nesze semmi fogd meg jól* elvével felelni. (Zaj, derültség, ügy van!) Hogy hova vezette a birodalmat e politika-, azt ecsetelni nem föladatom: a ki erre nézve magának biztos tudomást akar szerezni, menjen Solferino és Königgratz vér áztatta mezeire; olvassa meg a villafrancai és prágai békekötések pontjait; elmélkedjék a fölött, mik történnek jelenben, küI lönösen egész Németországban; számlálja meg a | megszámlálhatlan államadósságokat; tekintsen szét
