Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-107

I 862 CVII. OESZAGC hogy azon ország keblében a végrehajtásra mások is, mint kizárólag országos hatóságai, befolyást gyakorolhassanak: ezen államnak viszonya lehet ama más országokhoz képest a teljes egybeolvadásiul kezdve a leglazább szövetségi viszonyig minden, a szerint, a mint a részletek megállapittattak, de függetlennek tartani ezen államot azontúl a legnagyobb képzelö'dés. Már pedig a bizottság többségének javaslata nagy fontosságú kérdésekben a határozati jogot oly deíegatiókra bizza, a melyekben elég lesz az, hogy a hazai tagok közül csak egyetlen egy járuljon a más országok képviselőinek szavazásához, és létrejött a határozat, mely Magyarországot is kötelezi; a végrehajtást pedig ugyanezen ügyekben egj közös minisztériumra bizza, mely nem magyarországi hatóság. Igaz, hallottam említtetni, hogy se nem törvényhozásiak, se nem nagy fontosságúak azon ügyek, melyekkel a delegatiók foglalkozni fognak. De ha igaz volna is ezen állítás, még akkor sem ronthatná le azon mondatom igazságát, mely szerint ezen delegatiók szervezése által Magyarország függetlensége veszélyeztetik: mert a veszélyeztetés maga a szervezés által követtetik el; az pedig, hogy szűkebb vagy tágabb lesz azon hatáskör, melyly el a delegatiók és a minisztérium fölruháztatnak, azaz elkövetett sérelmeknek csak fokozatára bírhat befolyással. Azonban meggyőződésem szerint nem is áll ez. Hogy törvényhozásiak lesznek azon teendők — legalább részben — melyek a deíegatiókra ruháztatni szándékoltatnak, mutatja az, hogy az adók megszavazásának, vagyis az adó mennyisége megállapításának joga is egy részben ezen deíegatiókra bizatik. Már pedig alkotmányos országban a törvényhozás köréhez tartozik az adók megajánlása és megszavazása. De elismeri ezt maga a többség javaslata is, midőn 43-dik szakaszában a delegatiók oly határozatairól szól, melyekhez a fejedelemnek szentesítése, sanctiója szükséges: mert — legalább tudtomra — a szentesítés, a sanctió, csak a törvényhozás körébe vágó határozatokhoz szükségeltetik. De nem is csekély fontosságúak azon teendők, mert azon kivül,hogy—mint mondám— az adók egy részének megszavazása ezen deíegatiókra bizatik, rajok bizatik épen a hadügyi budgetnek nagy részben megállapítása, mely budget megállapításának joga pedig egyike azon jogoknak, melyek által alkotmányos országok a külügyek vezetésére,a béke és háborunagyfontosságukérdéseire szoktak befolyást gyakorolni ; mely jognak fontosságát a jelen helyzetben emeli még az is, hogy az által, hogy ezen jog a delegatióknak átadott, a magyar országgyűlésnek egyebekben fentartott budgetmegajánlási joga igen nagy részben képzeletivé válik. Mert az országoknak jövedelmi forrásai nem kimerithetlenek, mert a többS ÜLÉS. (Marcz. 21. 1857.) ség javaslata szerint a delegatiókban megállapított hadügyi költségvetés, mennyiségére nézve, az országgyűlésen többé tárgyalás alá nem jöhet, lehet pedig ezen költségvetés oly nagy, hogy általa az ország anyagi eszközei kimerittetvén, alig marad még valami, a mi fölött az országgyűlés intézkedhessek. De hogy fontosak ezen teendők, mutatja a többség javaslata maga is, midőn 39-dik szakaszában azt mondja, hogy a közös miniszterek tartoznak a delegatióknak fölvilágosítást adni, tartoznak a fenforgó ügyekre nézve az iratokat előterjeszteni, de csak úgy tartoznak, ha ez az államnak kára nélkül megeshetik. Már kérdem, hogy ha oly csekélységek azon ügyek, melyekkel a delegatiók foglalkozni hivatva vannak, mikép fordulhatnak elő a rajok vonatkozó iratok között olyanok, melyeket az állam kára nélkül nem lehet előtérjeszteni ? Meggyőződésem szerint nem helyes a többség javaslata függetlenségi szompontból azért sem, mert midőn a külügyekre vonatkozólag kimondja, hogy azokban Magyarország közös fejedelme által együttesen fog képviseltetni, elmulasztja kikötni egyúttal azt, hogy ezen közös képviseltetésnél Magyarország önálló helyzete mégis a világnak bemutattassék. Veszélyezteti pedig meggyőződésem szerint a függetlenséget,midőn, ellenkezőleg minden eddigi törvényeinkkel, azt mondja ki, hogy a magyar hadsereg az egész hadseregnek csak egy része. Mert én nem is tudok képzelni független államot, melynek ne volna önálló hadserege: mert még a mienkhez hasonló viszonyban élő Svéd-ésNorvégországnak is megvannak önálló hadseregeik. Hasonlag nem tartom egészen helyesnek azt, mi a többség javaslatában a kereskedelmi ügyekre nézve mondatik. Hiányosnak tartom ezt, a mennyiben nem eléggé tisztán fejezi ki, hogy ha a projectált vámszövetségek megkötése nem sikerülne, nem csak most, de jövőben is: hogy akkor Magyarországnak önálló intézkedési joga előáll, hogy intézkedhetni fog úgy, mint bármely más állam, ha kell, a vámsorompók fölállítása által is. Még inkább helytelennek találom pedig, a mi a közvetett adókra, az állammonopoliumokra és a pénzrendszerre nézve mondatik, hol is e javaslat azt óhajtja, hogy a most kötendő egyezségben határoztassék meg az, hogy jövőre bár mikor a netalán szükséglendő reformok a két törvényhozás egyetértése utján miként legyenek eszközölhetők. Mert ha egyszer ez kimondatik, ha egyszer ez megállapíttatik, Magyarország lemondott arról, hogy ezen ügyekben bár mikor is önállóan intézkedhessek, és oly helyzetbe jutott, hogy ha a kötött egyezség idejének leteltével amaz egyezség némely pontjait magára nézve sértőnek találja, csak ugy fogja megváltoztathatni azokat, ha más országok képviselői beleegyeznek, mit ha