Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.
Ülésnapok - 1865-106
CVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Harcz. 20. 1867.) 347 gok, megítélheti a nemzet és az egész világ, miként a bizottsági munkálatban előadott birodalmi tan Magyarország törvényeivel, történelmével, szokásaival nem ugyanazonos, és egy uj közjogra épített; míg a magyar birodalmi tan mind Magyarország törvényeivel, mind annak történelmével, a nemzetnek hajlamaival és szokásaival is megegyező. A mi a második kérdést illeti: van-e Magyarország kötelezve az örökös tartományok kül- és beiellenség elleni védelmére ? erre nézve azon kérdést vagyok bátor a t. házhoz intézni: van-e oly törvény, mely azt világos szavakkal parancsolja ? Én azt hiszem, senki sem fogja megtámadhatni azon állításomat, hogy ily törvény ismét nincs. Mivel tehát ily törvény nincs, következik most már azon másik kérdés : van-e Magyarország oly törvényszerű helyzetben, mikép törvényekből következtessen , vagyis törvényeket magyarázhasson ? Ugy hiszem, a t. képviselőház előtt ép olyismeretesek hazánk törvényei e részben, miként előttem, és így ép ugy tudják, mint én, hogy e helyzetben jelenleg Magyarország nincs. E térre lépni, képviselők! oly előzmény volna, mely minden újból koronázandó királynak megadhatná az alkalmat, a koronázás előtt a nemzetnek még megmaradt alkotmányos jogai fölötti küzdelemre lépni. Á védkötelezettség eszméjét, uraim! először Pest belvárosa érdemes képviselője Deák F. által hallottam fölemlittetni 1866. febr. 22-én. Az akkori beszédének három tételére figyelmezvén, azt monda az érdemes képviselő úr akkor elsőben is, hogy ki van apragmatica sanctióban határozottan és világosan fejezve az elválhatlanul és föloszthatlanul együtt birtoklás és ennek következtében a közös és kölcsönös védelem elve. Beszéde második részében azt monda: ,,Inkább akartam mégis a pragmatica sanctióban kifejtett közös védelem, és az ebből származó közös biztonság eszméjét venni föl a föliratba.'*' A harmadik tételben pedig ezt mondja: „A közös és kölcsönös védelem kötelezettsége, melyet egymás irányában elvállaltunk." T. képviselők! Ha figyelemmel kisérem Pest belvárosa érdemes képviselőjének ebbeli mondatait, azt találom, hogy ez nem volt egyéb, mint törvényes alap, törvényes szin keresése és az 1861-ben fölállított egyedüli törvényes personal unió és az 186 % -ki szorosabb-kapcsolati unió közti ingadozás; figyelemmel kisérve azonban az 1723-ki törvényt, vizsgáljuk, uraim, vajon maga azon tétel, melyből ama következtetést Deák Ferencz úr leszármaztatja, oly világos-e, miként nem eshetik magyarázás alá. és az esetben, ha az országgyűlés törvényes intézkedhetés esetében volna, nem kellene-e azt szintén magyarázni? Ő az elválaszthatlan együttbirtoklásra alapitotta következtetését. Már most a ki fölriasztva ama következtetések által, be akart hatolni az 1723-ki törvénybe, föltalálhatta, hogy az I. t. ez.-ben e két szó együtt sehol elő nem fordul. Fordul elő az elválaszthatlanság 3-dik szakaszában ez I. t. czikknek az örökös tartományokra nézve; tehát külön ; és fordul elő a 4-ik szakaszban a föloszthatlanságMagyarország és kapcsolt részeire nézve külön. A 2-ik t. ez. 7-dik szakaszában előfordul egyetemesen mindakettő, de arra nézve meg nem lehet állítani, hogy az Magyarország és az örökös tartományokra nézve oly szabatosan volna kifejezve, mert a 7-dik szakaszban ellenkezőleg csak is az örökös tartományok viszonylataira vonatkozható, mert közbeveti a t. ez. e szavakat: ,,ac una a , és csak ezután jön Magyarország kapcsolt részeivel. Én egyébiránt erre határozott érvet fektetni nem is akarok ; csak azt akartam kimutatni, hogy önmaga azon tétel is, a miből következtetni akar Pest belvárosának érdemes képviselője és a többség munkálata, nem oly önkényt folyó, nem oly tiszta, szabatos és világos, hogy abból valamit lekövetkeztetni lehetne. 1723-ban, képviselők, se az nincs kimondva, hogy az örökös tartományok kötelesek védeni Magyarországot, de még kevésbbé van kimondva az. hogy Magyarország- volna köteles védelmezni az örökös tartományokat kül- és bel ellenség ellen. Hogy ezt nem is lehet se érteni , se következtetni, bizonyítja önmaga a minden törvény alkotásának czélja és a történelem. A történelem alkotásának czélja ellenkezik a bizottsági többség munkálatával. Mert miért alkottatott ama törvény ? Azért-e, hogy az értessék alatta. a mi ott kifejezve nincs, a védelemkötelezettség'? vagy azért-e, hogy ne az értessék alatta, a mi kifejezve van, Magyarország önálló függetlensége? Nem. A törvények alkotásának czélja, uraim, az, miként minden törvény alatt csak azt lehet, és csak azt jogos érteni, a mi világos szavakkal benne kifejeztetik, és azt se jogosan , se helyesen nem lehet érteni, a mi világos szavakkal kifejezve nincs. (A szélső bal: Igaz! Ügy van!)Mivel tehát az 1723 védkötelezettségről nem szólt , az által akarták megmutatni azt, hogy nem is akarták azt; és mivel kikötötték a függetlenséget, akarták az önállóságot, a mely a védkötelezettséget nem is engedi. Ezt bizonyítja, képviselők ! maga a történelem is: megmutatá, uraim, azért, mert ugy hiszem, mi, a kik most élünk, egyikünk sem fogja igényelni magának azt, hogy mi inkább tudjuk, mit értettek 1723-ban ama törvényekben. Azt hiszem,azok, kik akkor éltek, vagy pedig 18 évvel későbben élhettek, minden esetre jobban fogják tudni, akarták e a védkötelezettséget, vagy nem. 44*
