Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.
Ülésnapok - 1865-101
296 Cl. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 8. 1867.) minisztériumnak, megtehetnie mindazt, mit az átmenetre szükségesnek tart; miután pedig világosabban körvonalozza és tágasabb hatáskört enged a minisztériumnak azon fogalmazvány, melyet Ujfalussy képviselő úr ajánlott, mint az, mely a miniszteri javaslatban eredetileg ben foglaltatik: azt elfogadom, és azt hiszem, hogy ezzel törvényt nem másítok. (Éljenzés. Szavazzunk!) Elnök: Zimmermann képviselő urnák, mint indítványozónak utoljára lesz joga még egyszer szólani. Dimitrievics Milos jegyző: Hodosiu József ! Hodosiu JÓZSef: Nem szólaltam volna föl, ha Erdélyről nem volna szó; és nem szólaltam volna föl, ha a t. ház a tegnapi napon Macellariu erdélyi képviselő előadását kihallgatta volna: mert akkor meghallottuk volna, mily álláspontot akarnak az erdélyiek jelen országgyűlésen elfoglalni. Távol legyen tőlem, hogy én az ő álláspontjuknak magyarázatot akarjak adni, vagy hogy azt constatáljam; sőt csak saját egyéni véleményemet fogom kifejteni. Én úgy hiszem, veszélyes eljárás volna, és csak alkotmányunkat koczkáztatjuk, ha Erdélyről is mindenütt csak quasi per tangentem akarunk rendelkezni, és azt végzéseinkbe behozni, mint Pilátust a credoba. Én úgy hiszem, az unió érdemleges tárgyalásáig és bevégzéséig Erdélyre nézve tényleg incompetensek vagyunk erdélyi ügyekre nézve törvényeket hozhatni. Ugyanis az 1865-dik évi deczemberhó 15-én kelt, Erdély országgyűléséhez intézett kegy. kir. leirat által amaz országgyűlés csak elnapolva, nem pedig eloszlatva lőn, s abban az erdélyi képviselőknek csak megengedtetik, de nem hagyatik meg a jelen pesti országgyűlésre megjelenhetni, és megengedtetik csak akként, hogy a koronázási actuson jelen lehessenek, nem pedig, hogy a törvényhozásban, mint tényezők, részt vegyenek; azonkívül ama kegy. kir. leirat épségben és sérthetlenül tartja fen az 186 3 / 4-diki szebeni országgyűlésen hozott és megszentesitett törvényeket. Ezt mindnyájan tudjuk; de tudjuk azt is, hogy valamint Magyarország gyűlése az 1865-diki deczember 14-én kelt kegy. trónbeszédben, úgy Erdély országgyűlése az 1865-dik évi szeptember 1-énkelt legfelsőbb kir. leirat által, egyaránt és külön-külön, szólittattak föl arra, hogy az 1848-diki unionalis törvényczikkeket revisio alá vegyék akként, hogy az által mind a birodalom, mind a két ország, mind pedig a különböző nyelvű nemzetek érdekei biztosítva legyenek. Vagy talán ama trónbeszédnek, s ama kegy. kir. leiratnak nincs már semmi érvénye ? Hiszen épen azokra történik hivatkozás a f. é. febr. hó 17-dikén kelt, Haller erdélyi kanczellárhoz és gr. Andrássy Gyula miniszterelnökhöz intézett legfelsőbb kéziratokban is. De azonkívül, valamint az 1861-dik évijul. 21-dikén kelt, Magyarország gyűléséhez, úgy az 1863-dik évi szept. 5-én Erdély országgyűléséhez indított legfelsőbb kir. leiratokban elismertetik és kijelentetik, hogy az unió „az erdélyi szász és román nemzet szabad beleegyezése nélkül lőn elhatározva" és azon „unió soha teljes törvényerőre nem lépett, s az egyoldalulag hozott határozatok kihirdetése után tettleg fölbomlott." És törvényerőre nem is emelkedhetett, miután nem bir minden törvény szabta kellékkel; és tettleg jogszerűen s törvényesen fölbomlott az 186%-diki erdélyi országgyűlés tartásával, és az abban hozott törvény ek erejénél fogva is; úgy szintén fölbomlott még az 1865-diki erdélyi országgyűlés tartásával is. Ezeknél fogva tehát az unió nem bevégzett tény. 1848 után pedig oly közjogi változtatások jöttek létre Erdélyben, hogy az uniót még akkor is, ha bevégzett tény volna, uj és érdemleges tárgyalás alá kell venni, s az valamint a magyarországi, úgy az erdélyi külön országgyűléseknek komoly megfontolás tárgyát képezheti. De mindezekhez még hozzá kell adnom azt, hogy az erdélyi képviselők a jelen pesti országgyűlésre nem az 1848-diki magyarországi V-dik (választási) törvényczikk alapján, hanem az erdélyi II-dik t. ez. szerint lettek megválasztva; mely törvényezikkek nem csak hogy lényegben különbözők, miután az első a népképviselet alapjára van fektetve, az titóbbi pedig fentartja a 48-dik előtti feudális rendszert, de sőt ez utóbbi a fejedelem által sincs megszentesitve, s igy törvényerővel nem is bir. Én pedig alkotmányos országban nem képzelhetek magamnak oly egységes és közös országgyűlést, mely két, egymástól egészen különböző választási törvények alapján alakulhasson, jogszerüleg határozhasson és törvényeket alakithasson. Ezekből kiindulva, én azon véleményben vagyok, hogy az erdélyi képviselők, mint a kiknek csak a koronázási actusra engedtetett meg ide megjelenhetni, nem képezhetik jelen törvényhozásunk constitutiv részét, valamint, hogy ennek határozataiban, vagy tanácskozásaiban, s törvények alko tásában részt sem vehetnek. Én az unionalis kérdést, vagy Magyarországés Erdély összeköttetését csak ugy képzelem megoldhatónak, ha mind a két ország külön és önálló országgyűlései országos küldöttségeket neveznek ki, és ezek alapítják meg azt közösen, a külön országgyűlések jóváhagyásának fentartása mellett, mint ez például Magyar- és Horvátország közt történt vagy történik. Ugyanazért azon óhajomat fejezem ki, vajha a kormány azon működnék, hogy Erdély ország-
