Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-101

Cl. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Maroz. 8. 1867.) 293 Erdélyben a közigazgatás és törvénykezés mostam [ rendszere a törvényhozás további intézkedéséig fentartatik." (Zaj.) Hiszen én nem kívánom ezen állapotot ad infinitum fentartani, teljességgel nem. (Zaj.) Méltóztassék megnyugodni; őszintén megvallom, csak azért szólaltam föl, hogy e termen belül, ós más helven engem senki se emlékeztessen arra, hogy tán kötelességem lett volna elmondani, a mit elmondanom lehetett. Ha a t. ház elfogadja módositványomat, mi lesz ennek következése ? (Halljuk!) Az, hogy a fenálló rend alapjában teljességgel nem rendittetik meg, sa minisztérium, minthogy szorosan a fenálló rend mellett — nem normativum, mert részemről azt el nem fogadom — meg fogja ismerni, minők Erdélyben a reális viszonyok, és minő hézagok vannak, azon helyzetben lesz már 3 — 4 hónap múlva, hogy törvényjavaslatot terjeszthet a ház elé, és a ház bizonyosan képes lesz, hogy úgy szóljak, „den Sturm zu besehwören." De időt kell engedni az embereknek, hogy az uj helyzetbe, melybe jönnek, beletalálják magokat. Én tehát bátor vagyok a t. ház figyelmébe ajánlani módositványomat. Teleki Domokos gr.: (Halljuk! Halljuk!) Méltóztatnak megengedni, ha e t. házban legelőször egy oly tárgy fölött szólalok meg, mely igen közel áll szivemhez. De mindenekelőtt legyenek meggyőződve, hogy kerülve minden érzelgést, a lehető legnagyobb hideg vérrel magához a tárgyhoz kivánok szólani. Legelsőben is, t. ház, az előttem szóló indítványozó úrnak indítványában egy roppant logikai ellentét, egy nagyszerű anaehronismus létezik. Ugyanis azt mondja ő, hogy jelenleg az Erdélyben létező törvényes rendszer meghagyatik. Azt kérdem tőle, mi Erdélyben a törvényes rendszer ? Azt kérdem tőle, vajon a mi Erdélyben a közigazgatásnak és törvénykezésnek terén létezik, törvényesen létezik-e vagy sem ? És ha igen tisztán áll az, hogy azok, a miket ő törvénynek mond, azok mind felsőbb rendeletek nyomán léteznek, akkor, azt hiszem, magának az indítványnak kell összeroskadni, mely maga magában ellentétet foglal. (Helyeslés.) Azt kérdem a t. indítványozó úrtól, hogy Erdélyben a törvényhatóságok összeállítása a törvények nyomán történt-e, vagy pedig csupán csak felsőbb rendeletek nyomán ? T. ház! miután Erdélyre is ránehezedtek, sokkal nagyobb mértékben, az időnek terhei, mint Magyarországra ; miután ott is majdnem tizenkét éven keresztül törvény helyett csak rendeletek léteztek : végre létre jött ott egy bizonyos intézvény, a mely alkotójától, gr. Nádasdytól, a „Nádasdy-alkotmány" nevet vonta magára. (Derültség.) Azt hiszem, t. ház, mihelyt ezen nevet említem, megértenek engem abban, hogy valami nagy népszabadságról (Derültség), valamely fényes, a nép javára tett intézkedésről szó nem lehet. (Igaz!) És, t. ház, miután még ezen „Nádasdy-alkotmány" is a törvényhatóságoknak bizonyos, igen szűk korlátok közötti választást megengedett, ma már ezen „Nádasdy-alkotmány" sem létezik. (Derültség.') Mert, t. ház, ezt is megsemmisítette azon körülmény, hogy a kormány nyomása azon szegény kis országon akkora volt, hogy azon nagy nyomása még a „Nádasdy-alkotmány" mellett is tudott valami ellenhatást kifejteni. így tehát, t. ház, világos, hogy Erdélyben a magyar alkotmánynak fő istápja, a törvényhatósági rendszer nem csak hogy nem törvény szerint létezik, hanem valójában nem létezik. Már kérem, ennél csakugyan kevesebbet bírni az alkotmányos életből nem lehet. Tovább megyek, t. ház, és bátran el merem mondani, hogy nem csak a közigazgatás, de az igazságszolgáltatás tényezői is nem törvényesen, hanem felsőbb rendeletek nyomán léteznek, vagy pedig úgy léteznek, hogy miután állítólagos törvény szerint fölállittattak, felsőbb rendeletek által újból másként intéztettek. így, t. ház, az 1863-ki országgyűlés — melynek törvényességét maga fejedelmünk is kétség alá vonta akkor, midőn utána a törvényhozásnak régibb alakját állította vissza — mondom, ezen országgyűlés alkotott egy főtörvényszéket Erdély számára, s az 1863-diki törvényben ki van mondva, hogy ezen törvényszék létezzék Bécsben. A ki Erdély közelebbi történetét ismeri, igen jól tudja, mily küzdelmek között ment keresztül az 1863-diki országgyűlésen is a kormány azon óhajtása, hogy az országos legfőbb törvényszék ne Erdély kebelében, hanem Bécsben létezzék. És, t. ház, a königgratzi csata után nem sokkal egy felsőbb rendelet következtében Bécsből Erdélybe ment vissza e fó'törvényszék, azon világos törvény ellenére, mely annak helyét Bécsben tűzte ki. Előttem szóló t. követtársunk arra hivatkozott, és állításának igazolására azon elvet hozta föl, miszerint Magyarországban törvényt csak a fejedelemnek és a nemzetnek közegyetértéséből hozhatni. Azt kérdem most, t. ház. vajon ama rendeleteken és törvényeken, melyek 48 óta Erdélyben létrejöttek, rajta van-e a törvényesség ama typusa, és azon törvények nem nyilvános ki gúny olásai-e azon axiómának, mely nem csak Magyarországnak, hanem minden alkotmányos ország fő életelve, miszerint törvény ne alkottassák máskép, mint a fejedelem és nép által? Én tehát azt kérdem, t. ház, hogy miután Erdélyben 48 után ily törvények nem léteznek, a melyek pedig tényleg keletkeztek, a kormány-