Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.
Ülésnapok - 1865-101
290 CL ORSZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 8. 1867.) folytatják teendőiket, semmi egyéb teendőjök nem levén, mint a minisztérium megbízása folytán az összehívást eszközölni. Nehézséggel jár a régieket megbízni az összehívással, mert meglehet, hogy részint elhaltak, részint elköltöztek, részint hivatalban vannak, és különben -is talán nem mindnyájan oly pnritánusok, mint fölteszszük. KiSS MiklÓS : A belügyminiszter úrnak, nyilatkozata által indítványom fölöslegessé tétetvén, azt visszavonom. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatnak a miniszteri javaslatot elfogadni azon szóbeli hozzáadással, melyet Ghyczy képviselő úr kér? (Elfogadjuk!) Ráday László gr. jegyző (olvassa a módosított 7-dik pontot. Elfogadjuk !) MillutinOViCS Szvetozár: A városi és megyei törvényszékek és hivatalok közt hatáskörükre nézve különbség nem lévén, miután azon érvek, melyek a megyei törvényszékekre vonatkozólag fölhozottak, a királyi városokra is vonatkoznak: bátor vagyok egy módositványt terjeszteni elő, a királyi városokról szóló ponthoz következő mondat hozzátételét indítványozva : „A városi tisztújítás a telekkönyvi hivatal kezelő személyzetére ki nem terjesztetik. 0 (Fölkiáltások : Szavazzunk! Maradjon !) Németh Károly: T. ház ! Azt tartom, azon •észrevétel , melyet előttem szólott képviselő úr ^pen jelenben tett, magában megszűnik, mert ezen egész miniszteri intézkedés nem akarja korlátolni a törvényt, nem akar tulmeraii azon rendszabályokon, melyeket a törvény maga határozott meg a választásokra nézve. Miután pedig az 1848-diki törvény a városokra nézve egyenesen megnevezi mind azon hivatalt, melyet választani kell, és ezen hivatalok közt a telekbiró ugyan szintén meg van nevezve, a telekkönyvi hivatal egyéb személyzete azonban nincs emlitve, igen természetes, hogy azt, mi meg van nevezve, meg fogják választani, azokat azonban, kik nincsenek megnevezve, és igy a telekkönyvi hivatalok személyzetét is választás alá bocsátani nem fogják. Én tehát az előttem szóló képviselő úr módositványát fölöslegesnek találom. (Zaj.) Horváth Döme: Az utóbbi módositványt én sem fogadhatom el, még pedig több oknál fogva. (Zaj.) A megyékre vonatkozólag az 1848-ki törvény csak helyettesítést, és ideiglen, rendel; ellenben a királyi városok irányában határozottan tisztújítást rendel, és a közigazgatás és törvényszolgáltatás mindegyik ágában, kivétel nélkül. Itt tehát határozott törvény mellett ideigdenes intézkedésnek nincs helye. Továbbá, akir. városokban a telekkönyvezés 48 előtt életben levén, ott annak vitelére több szakember találtatik, ^és azok hiányának és a megszakításnak félelméből a törvény határozata ellen intézkedni fölösleges. Az első biróságu városokban ismét a telekkönyv vitele a provisorium idejéből gyakorlatilag a provisorius törvényszékek hatáskörében maradván, azokra nézve törvényhozásig változás aligha fog történni. Én tehát a módositványt ez úttal a kir. varosakra nézve fölöslegesnek találom. (Szavazzunk !) Ráday László gr. jegyző: Szász Károly képviselő úr egy módositványt adott be, mely inkább csak stylaris módosítása a szerkezetnek. Ugyanis a második lapon a második és harmadik sorban: „e képviselő testületeket" kifejezés után be lenne igtatandó: „és közgyűléseket." (Fölkiáltások: Elfogadjuk !) Elnök : Méltóztatnak elfogadni e módositványt r (Felkiáltások: Elfogadjuk!) Ennélfogva e szavak hozzájönnek a szerkezethez. Ráday László gr. jegyző: Bátor leszek most e szerkezetet az elfogadott módosítások szerint fölolvasni. (Olvassa.) Bónis Sámuel: A fölolvasott szerkezetben az mondatik: „a Hajduvárosok és kerületek." Azt hiszem, ennek így kellene szólania : „Hajdúkerületek és városok." (Helyeslés.) Ráday László gr. jegyző (az e szerint megigazított kitételt fölolvassa.) Elnök: A most fölolvasott szerkezetet tehát, ez utóbbi módositványnyal együtt, ugy mint azt a jegyző úr fölolvasta, méltóztatik a t. ház elfogadni? (Elfogadjuk !) Ráday László gr. jegyző (olvassa a szerkezet utolsó pontját.) Tóth Vilmos jegyző: Ujfalussy Miklós ! UjfaluSSy Miklós: T. ház S Mindnyájan igen jól tudjuk, sőt teljes ismeretével birunk mindazon nehézségeknek, melyekkel, mielőtt az átalakuláson keresztülesnénk , még igen sokszor szembe kell néznünk. Ezen nehézségek közt én az első sor élére állítom az erdélyi ügyeknek szerencsés megoldását. Hazánk ezen részében hosszú évek sora előtt már fölbomlott az egyensúly, és ezen egyensúly helyreállítása igen sok államférfiúi tapintatosságot igényel. Az ügyeknek kellő fölismerése, a tapintatos eljárás, eszély és, gyakorta úgy lehet, erély : mind oly kellékek, melyek okvetlenül megkívántatnak a rend helyrehozására. Ez természetesen nagyobb testületek és igy általunk nem eszközölhető. Ennélfogva óhajtanám, hogy mind azt, mi itt teendő, tegye a minisztérium, de ne oly szűken korlátozott sorban és rendben, mint a hogy a szerkezetben foglaltatik: miért is én a minisztérium kezeit meg nem kötve, bátor lennék egy a minisztérium hatáskörét annál szélesebben kiterjesztő módositványt a t. ház elé terjeszteni, mely igy hangzanék : „Az erdélyi viszonyok rendezése iránt, és addig is, mig az 184 7 / 8 . VH-dik törvényczikk 5-