Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.
Ülésnapok - 1865-101
CL ORSZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 8. 1867.) 285 Ráday László gr. jegyző (olvass a a módositvány szerint változtatott szerkezetet.) Tóth Vilmos jegyző: Wenckheim ^Béla b. belügyminiszter! (Halljuk!) Wenckheim Béla b. belügyminiszter: T. ház! A kormány az eló'terjesztvény 7-dik pontjában foglalt fölhatalmazással beérte volna, mert bizonyára annak értelmében is mind a községi ügyekben, mind a helyhatóságokban azon szellemben intézkedett volna, mely a törvényhozás tanácskozásai folytán fölterjesztett föliratokban nyilatkozott. Ha azonban megnyugtatásul szolgál, a kormány kész Turóczmegye szent-mártoni képviselőjének módositványát elfogadni. (Helyeslés.) Horváth Döme: Tisztelt ház! Én magam is azok közé tartozom, kik a nemzetiségeknek mind azon jogos igényeit, melyek őket a törvényesség és méltányosság korlátai közt megilletik, törvényhozás útján teljesíteni mindenha hajlandók ; de sőt a valódi szükségesség elismerése esetében, azoknak az eszélyesség s a józan mérséklet korlátai közötti érvényesítéséhez hozzájárulni, törvényhozásig sem idegenkednek. S ime, t. ház! a miniszteri javaslat 7-dik pontja, a nemzetiségek iránti méltányosságból, hogy azok alkotmányos működésre több tért nyerjenek: tanácskozási nyelvül a tisztán magyar nyelvet rendelő 1848. 16-ik törvényczikket egyelőre fölfüggesztetni, s a t. képviselőtársunk Justh József által fölhozott módositvány ismét, az élet és gyakorlat iránti figyelemből •és eszélyből, a minisztériumot törvényhozásig is följogosittatni indítványozza, hogy a külön ajkú nemzetiségeknek nyelvi viszonyaira vonatkozó kérdésekben, az eddigi országgyűlési föliratoknak a nemzetiségek iránti méltányos szellemében, tényleg intézkedhessek. Ezek együttesen, t. ház! élő tanujelek arra, hogy a felelős magyar kormány s az országgyűlés a nemzetiségek józanon méltányos igényeit kielégíteni kész; s hogy az országgyűlés akkor, midőn őket többször megnyugtatta, nem csak csalóka reményt kivánt és szeretett nekik nyújtani, de már az első tényleges alkalomnál, törvényhozásig is, rajok s a közhazára nézve egygyenlően üdvös tényekkel kivánta őket megnyugtatni és biztosítani. (Zaj. Szavazzunk!) Ezek ugyan még nem törvények, de határozatilag elfogadtatván, kötelezővé válnak, s örök alapjai lesznek a törvényhozásnak, a melynek keretében a nemzetiségek erkölcsi és szellemi jóllétöket szabadon kifejleszthetik, azt legbiztosabban elérhetik, s a melynek keretében a municipális életbe befolyá" sukat és közreműködésüket velünk együtt testvérilég gyakorolhatják. A méltányosság e vívmányait a nemzetiségek bizonyosan elismeréssel veendik; s bizonyosan el fogják ismerni, hogy az eszély, a józan mérséklet e kedvezményein túl, kárhozatos irányzat és törekvés nélkül nem mehetnek; s hogy viszont a felelős kormány és országgyűlés részéről is, ez azon méltányossági szélső vonal, melyen túl, törvényhozásig, nemzetérdekeink koczkáztatása nélkül, nem léphetünk. (Zaj. Szavazzunk!) Tudjuk és érezzük mindnyájan, t. ház! hogy e hazának, hogy e nemzetnek azzal, hogy itt kebelében nem csak az anyagi és szellemi előnyöket a legnagyobb mérvben megalapítania, állandósítania kell, de hogy itt, délkeleten, az alkotmányos szabadság, az alkotmányos élet őrévé, előharczosává s úgyszólván apostoli terjesztőjévé kell válnia: a minő fényes, épen oly vészterhes missioja van. De azt is tudjuk, hogy a nagyszerű missiot, az általunk egész nagyságában érzett hivatást csak is akkor tölthetjük be •—-s e hit kell, hogy mindnyájunknál egyenlően meggyőződéssé váljék — ha politikailag továbbra is egy magyar haza, egy nemzettest, s ha ismét századokra kiható biztossággal és eredménynyel ezentúl is Sz. István koronája foguuk megmaradni. S az is kétszer kettő négy , hogy ha netalán bármelyikünk, bármi üres ábrándok, bármi üres reményért e nagyszerű föladatot koczkáztatni, elérését megzsibbasztani s elejtetni fogná: az ugyan az onnan éjszakról, a nemes lengyel nemzet képében eléggé híven, eléggé tanulságteljesen visszatükröző, s rája nézve is bizonyosan bekövetkezendő testi s lelki elszegényedést, az elsatnyulást, a szolgaságot, s utána a föltámadás nélküli halált bizonyosan el fogja érhetni. Üdvözlöm a miniszteri javaslatban, s a beadott módositványban az időszerű eszély és józan mérséklet tapintatos kifolyását, s attól közhazánk érdekében, átalakulásunk küszöbén, a legjobbat várván, úgy a mint van, egész terjedelmében mind a kettőt elfogadom. Geduly Lajos: T. ház! (Szavazzunk!) Nem igen fárasztottam az eddigi tanácskozásokban a t. ház türelmét; e tárgynál azonban ösztönözve érzem magamat fölszólalni, és e tekintetben a t. háznak becses figyelmét néhány perezre kikérni. (Halljuk!) Mindenek előtt ne méltóztassanak szerénytelenségre magyarázni, ha rövid mondani valómat saját csekély személyemre való némi vonatkozással kezdem meg. Részemről bátran elmondhatom magamról — és ebben azok, kik ismernek és eddigi igénytelen pályámat részvéttel, figyelemmel kisérni méltónak tartották, meg fognak egyezni — hogy nem igen sok ember van e hazában, ki a magyar nemzet iránti állitólagos részrehajló hajlamáért, és a más nemzetiségek, különösen az egyik iránti állitólagos ellenséges érzületéért annyi heves és keserű megtámadásoknak lett volna kitéve, mint épen csekély magam. (Zaj.) Nem azért hozom ezt föl,
