Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-100

282 C. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 7. 1867.) plántákat, fentartani, ápolni kell; de az ápolással együtt jár, hogy a plántákat a körüle lévó' gyomtól, dudvától a lehetőségig megszabadítsuk. Én nem akarom a hivatalokat örökösiteni; azt hiszem, mások sem akarják: s épen azért nem akarom a megyéket azon jogaiktól megfosztani, hogy tisztviselőiket szabadon választhassák. Hü és pontos telekkönyvi hivatalnoknak előzékenynek, szolgálatra késznek kellvén lennie, szükség, hogy e tekintetben a nép bizalmát kiérdemeljék, s ha érdemetlenek vagy képtelenek, mellőztessenek. A megye e tekintetben fog tudni a maga java s érdeke fölött — beavatkozás nélkül is — őrködni. Én megvallom, nem fárasztottam volna a t. ház figyelmét, ha épen a miniszter urak, a miniszteri előterjesztésben foglalt ellenkező okokkal, nem kívántak volna elébb arról meggyőzni, hogy a ház mondjon le a választásról. Az volt mondva, hogy a főispánok helyettesítés utján — az előadókon kívül— a többieket epurálni, vagyis másokkal éspedig jobbakkal fogják pótolni, de a mi által a szabad választást korlátoló kinevezés fogna érvényre emeltetni. Már pedig ha a polgári hivatalok más kezelő személyzetei, például igtatók, levéltárnokok választás alá tartoznak, akkor a telekkönyvi hivatalnokokat is az alá vonhatni: s e részben Bónis képviselőtársam indítványát pártolni véleményezem. Csiky Sándor : Tisztelt ház! Ő felsége legközelebb, a nemzet közkívánatához képest, a függ-etlen felelős magyar kormányt kinevezte, kinevezvén, egyik legfőbb feladatául azt tűzte ki, hogy az alkotmányt a nemzet jogos kivánatához képest teljes épségében haladék nélkül tényleg állítsa helyre. Ennek ellenére van egy a kormány által elénk terjesztett javaslat, melyben az mondatik ki, hogy a megyékben állíttassák ideiglen egy telekkönyvi testület olyan, mely nem a megyei választó közönség által választatván, hanem a főispán által neveztetvén ki, ne is a megyétől, hanem egyenesen a főispántól függjön. Ugyan hogy lehet ezen kormányi javaslatot összeegyeztetni a törvényekkel, és ezek által a megyéknek autonóm jogot biztosító intézvényeinkkel ? úgy az alkotmányos törvények helyreállitását rendelő fejedelmi leirat tartalmával ? Fölfogásom szerint sehogy se. Az én erős meggyőződésem legalább abban pontosul, hogy minden alkotmányosságnak alaptétele abban álljon, hogy semmit rólunk nélkülünk senki ránk ne parancsolhasson, másodszor hogy közügyeink vezetésébe, törvények alkotásába és más intézvényeink életbeléptetésébe beleszólása legyen mind azoknak, kik a nemzet testületének e végből megbízott képviselői. Ezen kormányi javaslat elfogadása esetében azonban a megyéknek, törvényeink egyik leghathatósabb támaszának, semmi beleszólási joguk se lenne többé abba, kik legyenek azon telekkönyvi hivatalnokai, kiket az ő pénzökből fizet a kormány, és a kik az ő vagyonukról végeznek és határoznak, mert ezeket az illető főispánoksaját kényök kedvök szerint neveznék ennekutána ki. Hová sülyedne ez esetben a megyéknek municipalis és autonóm joga ? mi is maradna még fön tehát a megyéknek a telekkönyvi hivatalnokokra nézve azon alkotmányos jogából e téren, melyet az illető választók irányukban gyakorolhatnának ? Nem is segítene ezen alkotmányellenes jogelnyomáson azon föltétel se, hogy lehetnek oly főispánjai is a megyéknek, kik oly közbizalmat érdemlő, szakavatott hivatalnokokat neveznének ki a telekkönyvek vezetéséhez, kiknek személyisége az illetők kivánatát kielégíthetné : mert e mellett azon lehetőség- sincs kizárva, hogy oly főispánok is lesznek és lehetnek kinevezve, kik a közhangulatot számba sem veendik, hanem teljhatalmuk érzetében, saját kegyelteiket, haszinte alkalmatlanok is, vagy a közönség bizalmát nem birják is, hivatalba teendik. Teljhatalmaskodásokból és önkénykedésekből támad azután az izgatás, elégületlenség és mindenféle viszályok halmaza, melyet egy téves, vagy részrehajló főispáni kinevezés, a különben legbékésebb megyei közönségekben is, lábra állithat. Én egyébiránt nem csodálkozom még most a felett, hogy a kormány, mai napig még át nem vévén a közigazgatást, azon rövid idő alatt, mióta kineveztetett, nem meríthetett magának kellő tudomást azon számlálhatatlan visszaélésekről, hanyagságokról és részrehajlásokról, melyek a provisorialis telekkönyvi hivatalnokok serege által elkövettetni, igen sok helyen, és igen gyakorta szoktak, mi által pedig egyeseknek épen úgy, mint az egésznek töméntelen károkat okoznak, és a melyeknek gyökeres orvoslása teljes lehetetlen máskép, mint úgy, ha a megyéknek szabad választási joga a telekkönyvi minden hivatalnokokra is, a törvény és jog kivánata szerint, kiterjesztetik. Ekként a kérdéses hivatalnokok azonfölül, hogy a közbizalom választottai lesznek, és mint ilyenek a megyei közönség őrszeme alatt állván, és attól függők is lévén, visszaéléseiketnem folytathatják, egyszersmind a jó rend, pontosság és részrehajlatlanság gyakorlatára is erkölcsileg kényszerítve lesznek. Különben ha a fenemiitett viszaéléseknek éskártékonykodásoknak számtalan esetei, melyek mind onnan eredtek, hogy a telekkönyvi hivatalnokok a mostani provisorialis főispánok kinevezettei lévén, ők csupán és egyedül az őket kinevező főispánok kegyeinek bármi úton kinyerésére forditák gondjokat, és ha ezt kinyerhetek s megtarthaták, visszaéléseiket eltakarI ni, vagy ha ezek nagy ritkán napfényre hozattak i is, az igazság kiszolgáltatása súlya alól kimenekül-