Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-100

C. OESZÁGOS ÜLÉS, (Marcz. 7. 1867.) 277 csorbítását látom a megyék választási jogának, melyre soha beleegyezésemet nem adom. (Zaj.) Ha tehát e tekintetben módosittatik a miniszteri előterjesztés, inkább pártolom; de úgy, a minő alakban az jelenleg van, semmiesetre sem pártolhatom. A telekkönyvi személyzet az, mely ellen csaknem minden megyében legtöbb panasz van. (Ugy van! a hal oldalon?) A telekkönyvi személyzet köréből lehet tudni nem egy adatot, hogy olyan is van, ki hamis telekkönyvi bizonyítványt adott ki, és mégis most is ott ül a hivatalban. A telekkönyvi személyzetnek vannak olyan tagjai, kik nem is benszülöttek. Vannak olyanak is, kik a magyar nyelvben kellő jártassággal sem bírnak. Ha ezek most kivétel nélkül megmarasztatnak állomásaikon, épen azoktól kérdem, a kik a hitel érdekére annyira utalnak: nem fog-e az még inkább szenvedni az által, hogy a provisorium ilyen személyzete meg fog tartatni? Hallottam én imént fölszólalásokat a főispán kijelölési jogának védelmére ; meghagyták a főispánnál a kijelölési jogot, mert a régi törvények megadták neki. Kérem azon urakat, kik a főispán kijelölési jogát védették, legyenek méltányosak, és a mikor a főispán joga mellett szót emelnek, ne csorbítsák a megye jogát. A megyének teljes alkotmányos joga van, minden tisztviselőt keblében kivétel nélkül választani; ez alól a telekkönyvi személyzetet kivenni, annyit tesz, mint ezen átalános szabadságot megszoritni. {Zaj) Az mondatott, hogy a hitel és birtok érdeke — különösen azoké, kik külföldről érdekelve vannak —• kivánja, hogy semmi vástoztatás ne történjék a telekkönyvi személyzetben. Azt hiszem, maga az igazságszolgáltatás is csak úgy érdekében áll a külföldieknek, mint a belföldieknek; és ha az igazságszolgáltatás eszközeit, biráit a miniszteri javaslat választatni kivánja, nem látom át az okot, miért nem kivánja választatni a telekkönyvi személyzetet is? Igen sok van, mit az előttem szólott urak előadtak, de mit ismételni nem akarok. Én a miniszteri javaslatot nem pártolhatom, de pártolom Bónis Sámuel képviselőtársam módositványát. (Helyeslés.) Wenckheim Béla b. belügymniszter: T. képviselőház! Csak röviden akarok szólani. Azt hiszem, azon érdemes képviselőket, kik választás alá kívánják bocsátani a telekkönyvi személyzetet, leginkább azon indok vezérli, hogy ha abban nem történnék valami bizonyos intézkedés, a mostani telekkönyvi hivatalnokok fognak megmaradni, akár alkalmasak, akár nem; pedig köztudomási dolog, hogy vannak az országban olyanok, kik nem arra valók. Erre nézve megjegyzem, hogy ezekre nézve diseiplinaris utón joguk lesz a főispánoknak őket jól megrostálni; ha pedig a főispánok elmulasztanák (Zaj. Halljuk!), az igazság- és a belügyminiszternek lesz kötelessége gondoskodni és őrködni, hogy ezen telekkönyvi személyzet kivétel nélkül szakképzett, tiszta és becsületes egyénekből álljon. Ezt követeli az annyiszor emiitett közhitel érdeke, melynek, mint tudjuk, ellenségeink mindenféle gyanúsítások által a külföld előtt ártani akarnak. Egyébiránt ha ezen telekkönyvi személyzet restaurálás alá esik is, nem tagadom, hogy a főispánnak a megyével egyetértő, és conferentia utján megállapított kijelölése folytán legnagyobb részben jó egyének ne választassanak; de ha 48 megyében jól succedál, és csak egy megyében nem sikerül alkalmas egyéneket választani: akkor bármily jól megrostálták legyen a többi megyében, mégis azt fogják mondani a külföld előtt, hogy pártoskodás utján oly egyének választatnak, a kik nem szakférfiak. (Zaj.) így azonban a főispán fog a bizottsággal egyetértőleg intézkedni; és ha alapos panasz lesz egyik vagy másik ellen, sokkal könnyebben fognak kiküszöböltetni, mint a restauratió által. Azért ajánlom a javaslatot elfogadás végett. (Helyeslés.) Nyáry Pál: E tárgy, t. ház! oly fontos, mely megérdemli, hogy fölötte tanácskozzunk s meggyőződésünket nyilvánítsuk. Legelőször is a belügyminiszter úr érveire kívánok felelni. Azt mondja ő, hogy Magyarországon szükség a hitelt biztosítani, már pedig a hitel nem volna biztosítva, ha 48 megyében tán ezen hivatalok jól töltetnének be, egy-kettőben pedig nem jól; és azt mondotta, hogy ezen hivatalok betöltésére sokkal alkalmasabb eszköz az, ha a főispánok epurálják azokat és alkalmas egyéneket alkalmaznak. Bocsánatot kérek, akkor, azt hiszem, nem méltóztatott figyelembe venni Bónis képviselő úr módositványát: mert ő azt mondja, hogy szakemberek és azoknak alkalmazása által töltessenek be ezen hivatalok. Előbb már az van határozna, hogy minden megyei hivatal kijelölés utján, tehát a főispán beleegyezésével, sőt, lehet mondani, egyenes befolyásával töltessék be: akkor, kérem, ha a főispán oly egyének kijelölésébe egyezik bele, a kik 1 nen* alkalmatosak, természetesen ugyanaz, ha egészen rá lesz is bizva a kinevezés, oly egyéneket is nevezhet ki, kik nem alkalmasak. Ezen érv az én fölfogásom szerint Bónis indítványa ellenében nem | elégséges; és én azt a fölhozott okból nem fogad| hatom el. Bátor vagyok kérdeni a tisztelt háztól, I hogy Tóth Lőrincz képviselő társunk indítványának elfogadására képesítve érzi e magát, vagy nem ? Az én véleményem szerint erre a ház képesítve nincs. (Ellenmondás.) Magyarországon senki sem hoztamég kérdésbe, hogy a megyék az önkormány! zatot a törvények és az alkotmány szellemében