Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-100

264 C. OESZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 7. 1867.) szik, hogy 61-ben nem mindenütt alakultak uj bizottságok ; és minthogy a minisztérium kimondotta ezen előterjesztésben, hogy a 48-diki bizottságok nem állíthatók vissza: nincs egyéb hátra, mint a 48-diki törvények értelmében Ősgyülések tartása. A 48-diki törvények értelmében, melyek tisztán megmondják, hogy minden népre tekintet legyen a bizottságok választásakor, választassanak meg a bizottságok, hogy azok az ország minden népeinek jogait képviseljék. Nem kevésbbé hátrányos ránk nézve a másik fölhatalmazás, mely hasonlólag a szabadság hátrányára van előterjesztve a t. ház elé. Az mondatik, hogy nincs intézkedés arra nézve, hogy a tisztujitások is megtartassanak. Az 1848-ban megtörténhetett, hogy az alkalmazásban volt tisztvis élők megmaradjanak; de most, miután a mostani tisztviselőség a volt kormány azon szabálya értelmében van alakítva, melyben kimondatott, hogy a főispánnak jogában van azt alkalmazni, a kit 6' akart, s így ők azt, a ki nekik talán képeért nem tetszett, elmozdíthatták: az ezen rendszabály alapján alakult tisztségek meg nem maradhatnak. Most pedig ilyen tisztviselők vannak. Nem lehet tehát kívánni, hogy a tisztviselők a főispán, a főkapitány kijelölése alapján választassanak, mert ez annyit tenne, mint fentartani a kormány kinevezési jogát: mert az mindegy, akár a kormány nevezi ki: akár, a bizottságok, ha a főispán azt mondja, hogy : csak ezt választhatjátok. Ha ily fölhatalmazás adatik a minisztériumnak, ezzel nem nyugtatjuk meg a népeket, és ezzel — bármily nagy hadsereget állítsunk — a haza közbiztosságát kellőleg meg nem őrizzük. Az mondatott azon bizottság által, mely ki volt küldve, hogy vizsgálja meg a hadszervezés szükségét addig is, míg rendes törvényeket lehet alkotni, hogy azt látja, hogy szükséges, mert a haza biztossága ezt igényli. Uraim! Ha van valami veszély, én csak abban látom, ha a szabadelvüség hátrányára teszünk valamit. Én n haza biztosságát csak úgy látom megőrizhetőnek, és a veszélyt csak úgy látom mellőzhetó'nek, hogyha az osztrák birodalombeli országok és tartományok belpolitikája öszhangzásba fog hozatni az osztrák birodalom külpolitikájával. (Derültség. Zaj. Halljuk!) Uraim! az osztrák birodalom kifelé szabadelvű politikát követett: kezet fogott a nyugati hatalmakkal és nevezetes szabad elveket juttatott érvényre. Midőn Schlesvig-Holsteinban föllépett, (Derültség. Zaj.EJmok csönget. A dologra!) akkor érvényre juttatta a nemzetiségi politikát, még pedig a szabad be nem avatkozás elvének föladásával. Midőn a nikolsburgi békét kötötte, midőn Itáliát átadta Francziországnak, akkor egy másik nevezetes szabad elvet juttatott érvényre: (Nagy derültség) kikötötte Nikolsburgban, hogy Schleswig-Holstein népe is megkérdeztessék, s ez által érvényre emelte azon elvet, hogy a nép éknek joguk van, saját sorsukról gondoskodni. Ezen elvek hatalmasak lehetnek az osztrák birodalom kezében, ha szabadelvű belpolitikát követ; de ha nem, akkor a legnagyobb élű fegyvert szolg áltatják^ Ausztria ellenségeinek kezébe. Én tehát nem látom czélszerünek, hogy az országok egybecsatoltassanak a nélkül, hogy népeik kikérdeztessenek; nem látom czélszerünek semmi oly lépéseket tenni, melyek a szabadelvüség hátrányára lennének: azért nem pártolom a miniszteri előterjesztést; hanem inkább elfogadom, hogy a 48-diki törvények értelmében állíttassanak vissza a megyei bizottságok és a tisztviselők is. (Egy hang: De ha nem lehet!) Azt nem lehet mondani, hogy ez nem történhetik meg: 1861ben — mert erre van egy casus praecedens — egészen uj tisztviselőválasztás ok épen ezen törvények értelmében történtek. Ha akkor lehetett, most is lehet: azétt nem látom szükségét annak, hogy a minisztériumnak fölhatalmazás adassék, s ellene szavazok. Madarász József: T. ház! Azon helyzetben érzem magamat, hogy midőn a miniszteri előterjesztésben foglalt elveknek némelyikét osztom, némelyikét pedig azok közül magamévá nem tehetem, kénytelen vagyok azt is nyilvánítani, hogy igen sok indokait osztom ugyan előttem szóló képviselő társaimnak az előterjesztés megtagadására nézve, de sok indokaik nem ugyanazonosak nézeteimmel: tehát szorítkozom tisztán Pest belvárosa érdemes képviselője, Deák Ferencz úrnak két előadott indokára, minél fogva ő a miniszteri előterjesztést átalában elfogadni kívánja: először a czélszerüség tekintetéből mostani helyzetünk átórzése által; másodszor azon indokból, mert hazánk átalánosságban óhajtja a megyei és átalában a törvényhatóságok minél előbbi alkotmányos helyreállítását. Én e két indokot összekötve, nem osztom az előttem szóló képviselőnek meggyőződését és nézeteit ép azon czélszerüségi tekintetből: mert az időre nézve vajon azon 61-diki bizottság hivatik-e össze, vagy pedig 1848 szerinti ősgyülések , melyek ugyanazon nap, melyre a 61-diki bizottság összehivatik, meg is választhatják a 61-diki bizottságot, igen nagy nyereséget nem látok; és igy valami nevezetes hátrányt sem látván; és látván megnyugtatását mindenesetre azoknak, kik bizonyosan óhajtják, hogy a törvényhatóságok mielőbb alkotmányunkba visszaállíttassanak, de bizony óhajtanák már azon 1848 óta csak kivételesen 1861-ben néhol gyakorolt jogaik gyakorlata szerint is hozzájárulhatni ; e tekintetben az ő indokait rám nézve nyomosaknak nem tekintve, miután ép oly correct szerintem, és csak is ez correct, az 1848-iki törve-