Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.
Ülésnapok - 1865-98
234 XCVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 4. 1867.) és föltétlenül, hanem föltételesen még az esetre is, lia a bizottsági javaslat azon tekintet alá esnék. Azt mondja, hogy a bizottság jelentése „rendkívüli eseteket kivéve* ... Tehát be kell még elébb bizonyítani, hogy a rendkivüliség nem forog fen. Véleményem szerint azt lehetetlen bebizonyítani előbb, csak miután a bizottsági jelentés fölolvastatott: mert a minisztérium a határozati javaslatot azért nyújtotta be, mert meggyőzó'dött a sürg-ető szükségről. Ha helyes-e meggyőződése, az iránt kivánt ismét a tisztelt ház meggyőződni, és azért küldött ki bizottságot. E bizottság jelentését kell tehát meghallgatnunk , hogy meggyőződjünk, vajon csakugyan fenforog-e a sürgetős szükség. Halász Boldizsár : Mint indítványozónak jogom van indítványom támogatására még egyszer fölszólalni. A házszabályok csak rendkívüli esethez kötik a ki nem nyomatást. Azon képviselő urak, kik indítványom ellen fölszólaltak, úgy mint az előttem szólott érdemes képviselő úr, a rendkívüli esetekről tettek említést. Én ezt megengedem. Egyébiránt igazuk van azoknak, a kik azt mondják, hogy hiszen napirendre van kitűzve a miniszteri határozati javaslat. De függőben van az azért, mert, a mint a minisztérium maga is megígérte, és a ház elhatározta, meg akarunk győződin azon rendkívüli szükségletről, ha nem lehetne-e bevárnunk a kiegészítésre nézve a koronázást. T. ház ! ha e szabály nem léteznék is, vagy ha még a házszabályok ellenére- is kellene e 24 órát megadni: azt hiszem, kötelessége a háznak e rendkívüli esetben kérésünket — midőn mi is meg akarunk győződni, hogy mulhatlanul szükséges-e a 48 ezer ujoncznak megajánlása — figyelembe venni. (Nagy zaj.) Elnök: Senki sem lévén följegyezve, szavazás alá bocsátom a kérdést. Méltóztassanak azok, kik Halász Boldizsár képviselő úr indítványát elfogadni akarják, fölállani. (Megtörténik.) A t. ház az indítványt nem fogadja el. | Következik a kiküldött bizottság jelentésének fölolvasása. Hollán ErnÖ előadó (olvassa azon bizottságnak jelentését, mely az ujonczállitás szükségére vonatkozó adatok kitudása végett a ház által ki volt küldve:) „Kiküldetvén a képviselőház által azon czélból, hogy az ő fölsége magyar minisztériuma által előterjesztendő adatokat a múlt törvényhozások példájára megtekintsük, s azok nyomán a fen- j fox'gó szükségről biztos tudomást szerezvén, azt a háznak bejelentsük: folyó év márczius 3-án öszszegyültünk, miniszterelnök úrral értekeztünk, s az általa előadott közlések és kimutatások folytán a következőket van szerencsénk előterjeszteni : „Európának majd minden államaiban sokkal nagyobb jelenleg a minden pillanatban harczkész seregnek száma, mint ezelőtt volt, s meggyőződtünk miniszterelnök úr előadásából is, hogy majd minden állam most is folyvást fokozza védelmi erejét, különösen az átalános hadkötelezettség alapjára fektetett védrendszer elfogadása által. „A haderőnek ezen átalános szaporítása lehetetlenné teszi, hogy egyes állam e részben elmaradjon a nélkül, hogy saját biztosságát koczkáztassa, Miniszterelnök úrtól azon megnyugtatást vettük ugyan, hogy az európai államok védelmi erejének ezen folytonos kifejtése még nem foglalja magában valamely fenyegető háborúnak jelét, hanem, miután korunkban a háborúk nagyon gyors lefolyásúak, minden állam a nem várt háború lehetőségének esetére is készen akar állni. „Megvagyunk győződve, hogy e kényszerűség alól mi sem vonhatjuk ki magunkat. A védrendszernek átalakítása, az átalános védelmi kötelezettségnek czélszerü alakban leendő elfogadása lesz kétségtelenül azon eszköz, mely utóbbra a harczképes és harczkész erőnek lehető legnagyobb kifejtése mellett legtöbb költségkíméléssel is jár. De azt híszszük, hogy az államnak gondoskodni kell azon időre nézve is, mely a védrendszer átalakításának végleges megállapításáig, s egy uj rendszernek tettleges életbeléptetéséig fog folyni, szóval gondoskodni kell a jelenről s a legközelebbi jövőről, s a hadsereget addig is oly állapotban kell föntartani, mely az államot minden lehető veszélytől megóvhassa. „Előbbi időkben Magyarországban a hadsereg időnkinti kisebb hiányainak pótlása hadfogadás által történt, háború esetére nagyobb számú ujonezokat ajánlott az országgyűlés, sőt, midőn szükséges volt, személyes és portális insurrectiót is rendelt. Midőn pedig 1830-ban a capitulatió rendszere behozatott, a hiányokat, melyek annak folytán a hadseregben időnkint támadtak, figyelembe véve, szabad ajánla,t útján gondoskodott az országgyűlés arról, hogy a hadsereg kellő erőben fentartassék. „Korunkban már csak kiképzett katonaság szolgálhat biztos védelmül, a hadfogadások megszűntek, a nemesi fölkelések, demokratikus átalakulásunknál fogva is, úgy hiszszük, be fognak olvadni az átalános védelmi kötelezettségbe. „A védelem jelen szükségeit illetőleg tehát arra nézve kívántunk mi fölvilágosítást miniszterelnök úrtól, hogy tekintve Európa egyéb államainak nagyszámú hadseregét, és azon kényszerűséget, melynél fogva mi sem mulaszthatjuk el, hogy saját állami biztonságunkról gondoskodjunk, van-e hadseregünk oly állapotban, hogy e czólnak megfeleljen ? és ha nincs, mennyi a pótlandó szám ? végre hogy e pótlás megajánlása rögtön szükséges-e, vagy a koronázásig elhalasztható-e ?
