Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.
Ülésnapok - 1865-74
LXXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS, (Decz. 1. 1866.) 9 az országnak képviselői ezen ügyeket tárgyalva a sanctio pragmatikából ránk háramló kötelességeken kivül csak az ország érdekeit tarthatják szem előtt. A törvényhozás ezen ügyekre nézve semmi esetre sem állithat föl oly elveket, melyeknek elfogadása az országra nézve bármily körülmények között veszélyes volna. (A bal oldalon zaj.) Egyesek csalatkozhatnak; de a legnagyobb bizonyossággal merem állítani, hogy ebben a ház többsége csalhatatlan. A ház többsége a közös ügyek mikénti tárgyalására nézve nem állithat föl soha olyan elveket, melyek Magyarország érdekeivel, s melyek főképen ezen érdekek legfőbbikével, törvényes függetlenségünkkel s önállóságunkkal ellentétben állnának. (Zaj. Halljuk!) Ha tehát a t. ház a törvényes állapot helyreállítása előtt is belebocsátkozott ezen kérdések tárgyalásába, ezt azért tette, mert ezt az országra nézve teljesen veszélytelennek tartotta. És ez volt első okunk. A másik ok az volt, hogy ezen kérdéseknek tárgyalását nem csak veszélytelennek, sőt kívánatosnak tartottuk : kívánatosnak azért, mert éjjen ezen kérdések megoldásának módja az ország jövőjére nézve a legnagyobb fontosságú. a pragmatica sanctiónak elfogadása óta a magyar törvényhozás soha fontosabb kérdésről nem tanácskozott; szükségesnek tartottuk tehát, hogy ezen kérdésekre nézve az országban egy erős, szilárd közvélemény alakuljon. (Balfelöl: Már "megalakult !) Egyéb kérdéseknél is ily közvéleménynek alakulása mindig kívánatos, de itt nélkülözhetetlen. Nem elég az, t. ház, hogy ezen kérdésekre nézve mi képviselők jöjjünk tisztába; nem elég az, hogy ezen kérdésekben a nemzet egyes vezetőknek szava után induljon: {Bal felöl: Igaz! Halljuk! Az elnök csenget.) ha valahol, itt szükséges az, hogy minden magyar embernek meghatározott véleménye legyen. (Helyes! Igaz!) Már pedig erős, szilárd közvélemény alakítására más módot nem ismerek Magyarországban, mint a törvényhozás tanácskozásait, miután a szabad sajtó nálunk sokkal ujabb, semhogy tőle ily közvélemény alakítását várhatnék. Azonkívül mindazon koholmányoknak és álhireknek, melyek törekvéseink indokai és czéljai iránt köröztettek, és melyek igazságos ügyünktől a laj tán túli népek rokonszenvét elvették, nem léphetünk sikeresebben elébe, mint ha ez indokok és czélzatok iránt maga a törvényhozás nyilatkozik. Végre, t. ház! a jelen korban — és ez századunknak legszebb kiváltsága — nem nélkülözheti senki a közvéleményt. (Helyeslés). Nemzeteknek, mint egyeseknek, arra, hogy sikert vívjanak ki, szükséges, hogy azon ügy, melyért síkra szállnak, mindenki által igazságosnak ismertessék el. Utolsó törvényhozásunk föladatául tűzte ki magának követeléseink törvényes oldalának kifejtését; és ha akkori KÉPV. H. NAPLÓ. 186 5 /o- ni. föliratainknak más sikere nem volt is, azt elértük, hogy követeléseink törvényessége, hogy históriai jogaink ereje elismertetett mindenki által. De napjainkban, t. ház! a históriai jog egymaga nem elégséges arra, hogy oly intézményeket fentartson, melyek az államnak szükségeivel és a nejnek jóllétével ellenkezésben állnak: és ez az, mi ami törekvéseink ellen felhozatik. (Helyeslés) Miután tehát érdekünkben fekszik, hogy e részben is törekvéseinknek az európai közvélemény támogatását megnyerjük, bizonyos, hogy ezt nem érhetjük semmi által el jobban, mint ha megmutatjuk Ausztria népeinek és az egész világnak, hogy az, mit mi követelünk, nem csak a históriai joggal egyezik meg, hanem se a lajtántuli népek alkotmányos szabadságának, se a birodalom azon nagyságának útjában nem áll, melynek fentartása egész Európa érdekében kívánatos. Nem a vérmes remények, melyek atörvényes állapot helyreállítása iránt bennünk ébredtek, hanem ezen okok bírtak engem arra, s bírták arra a házat is, hogy az utolsó ülésszak alatt, ámbár a törvényes állapotot helyreállítva nem látta, ezen fontos kérdések tárgyalásába ereszkedjék. És én, t. ház, a jelen körülmények közt nem látok semmit, mi engem arra bírhatna, hogy ezen í határozatot megváltoztassam. (Helyeslés.) Azon elveknek kijelölése, melyek szerint mi a hazánk és a birodalom közt létező közérdekekből folyó ügyek rendezését czélszerünek tartjuk, most nem veszélyesebb, mint akkor volt; sőt ha e részben valami változott, én azt hiszem, hogy miután az utolsó események után az arány, melyben Magyarország a birodalom többi országaihoz áll, megváltozott, és miután a birodalom Németországtól elvált: azon törekvéseknek sikere valószínűtlenebbé vált, melyekkel hazánk germanisatióját czélozák, s ha veszély fenyegetheté hazánkat a birodalom részéről. ez kisebbé lett. (Helyeslés.) Most, mint akkor, érdekünkben fekszik, hogy e fontos kérdésekre nézve az országban erős közvélemény alakuljon: most, mint akkor, kívánatos, hogy a lajtántuli népeket és egész Európát meggyőzzük, hogy nem követelünk semmit, mi az ö érdekűkkel és a birodalom fenállásával ellenkezik. Már pedig, t. ház, senki nem tagadhatja, hogy az úgynevezett 15-ös bizottság munkálatának közzététele által ezen czélok elérve i nincsenek: mert ha e bizottság minden egyes tag| ja minden egyes kérdésre nézve teljesen egyetérI tett volna is, nem egyes képviselők, hanem csak összes törvényhozásunk véleménye az, mi a közvéleménynek irányadóul szolgál; és a lajtántuli népek és Eui'ópa nem egyes képviselőnek, hanem csak a törvényhozásnak nyilatkozatai szerint fognak Ítélni szándékainkról. Ugy látszik, t. ház, némelyek azt, ha mi az 2
