Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-97

222 XCVIL ORSZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 2. 1867.) képviselőháznak további határozat végett kimerítő tudósítást tegyen. „Ezen tudósítással egyidejűleg tegye meg a minisztérium előterjesztését az njonczállitás módja *«s feltételei iránt is." Gorove István közgazdasági miniszter: Kérjük az indítványt még egyszer fölolvastatni. Joannovics György jegyző (olvassa az indítványt.) Andrássy Gyula gr. miniszterelnök: T. ház! Megvallom, egy kevéssé bajos ilyen tüzetesen körvonalozott indítványhoz egy hallásra hozzá szólni; mindazonáltal — a mennyiben fölfogtam szellemét, és azt gondolom, helyesen fogtam föl azt — nem habozhatom egy perezig sem kinyi' latkoztatni, hogy a kormány maga részéről az indítvány alapeszméjét, melyet én legalább találok benne, t. i. egy bizottságnak kiküldetését, elfogadja ; de nem fogadhatja el annak motivatióját és az indítványban foglalt egyéb eszméket sem : mert azt. hogy, parlamentális kormányforma mellett, tökéletesen ugyanazon eljárást kövessük, melyet eddig követtünk, nézetem szerint már csak a jövendő esetek tekintetéből sem fogadhatnék el. Mindazonáltal elismerjük, hogy csak most léptünk ismét gyakorlatába a parlamentális kormányzatnak: mindaz tehát, a mi a ház egy részének, vagy egyeseknek megnyugtatására szolgálhat, előttünk olyannak tűnik föl, a mit megtagadni nem volna czélirányos. Epén ezen szempontból a minisztérium már a vaslatban is kimondotta, hogy kész a hadkiegészítés, illetőleg a magyar ezredek kiegészítésére vonatkozó adatokat, a múlt törvényhozások példájára, egy e czélra kiküldendő bizottsággal közölni. E tekintetben tehát a minisztériumnak javaslata t. barátom Ghyczy Kálmán képviselőnek indítványával találkozik. De vannak annak oly részletei, a melyeket elfogadni nem tudnék; és ezek közé számítom azt, hogy azon bizottság részletes jelentést terjeszszen a ház elé, a melyben mind azon adatokat elősorolja, melyeket az állam érdekének sérelme vagy veszélyeztetése nélkül a ház elé terjeszthet. Ez igen atalános kitétel: mert ha, fölteszem, eltérvén az eddigi eljárástól — mely abból állott , hogy küldöttség bízatott meg, és ezen küldöttség meggyőződött az ujonczállitásnak szükségéről, ezen meggyőződését a ház előtt kifejezte, és ez által, azon motívumok, melyek nem voltak a nagy közönség elé valók, a küldöttség körében maradtak — ha tehát, eltérőleg ettől, a küldöttség jelentésében részletekbe bocsátkoznék, akkor igen könyen ugy járhatna, mint az egykori honvédelmi miniszter, ki interpelláltatván az iránt, vajon bizonyos vár oly helyzetben van-e, hogy magát meg fogja védhetni, kénytelen volt azt válaszolni, hogy „nincs oly helyzetben;" ezt megtudta tehát az illető képviselő, de megtudta az ellenség is. Ha mi kimondanék azt, hogy a magyar ezredekben a legújabb szerencsétlen események folytán milyen hézagok támadtak, ezt magában oly körülmények közé számithatni, a melyek az állam érdekét veszélyeztethetnék. Ellenkezőleg pedig, részletes fölvilágosítást ígérni és nem teljesíteni, ellenkeznék a kormány őszinteségével. Én tehát azt gondolom, hogy tekintetbe véve, hogy az országnak most felelős kormánya van, a t. ház föl fogja menteni a küldöttséget a részletes előterjesztéstől, ugy, a mint a kormány maga részéről elfogadja azt, hogy egy bizottság küldessék ki, melynek a kormány, ha méltóztatnak elhatározni a legrövidebb idő alatt, ha méltóztatnak parancsolni talán holnap, az illető adatokat elő fogja terjeszteni. Egyik okát azonban, hogy miért szükséges az ujonczozás (Halljuk!) és fő okát, elmondhatom a t. ház előtt, annyival is inkább, mert ezt Komárom városa érdemes képviselője is már elmondotta előttem. Eő oka abban van, hogy a legújabb időkben a hadjáratok természete teljesen változott, mint a legújabb eseményekből mindnyájan méltóztatnak tudni. A jelen hadjáratok — a vasutak, közlekedési eszközök tökéletesítése, szaporítása és gyorsítása folytán — egészen eltérnek az előbbi hadjáratok természetétől. A legrövidebb idő alatt nagy csapatok vonathatnak össze, és csakhamar eldől a hadjárat eredménye. Ezt mutatja a legutóbbi történetnek ismételt példája. Hogy ez igy van, természetes azért is, mert egy hosszan folytatott hadjárat, az anyagi élet jelen kifejlődött korában, anynyi érdeket sért, hogy szinte lehetlenné válik. A hadjáratok tehát nem olyanok, mint eddig voltak : és igy nem lehet az ujonczokat a hadjárat folvtán megszavazni, mint eddig történt, midőn a háborúk évekig tartottak; hanem minden államnak két szempontot kell szem előtt tartani: az első az, hogy béke idejében az államháztartás megkímélése végett lehető legkevesebb katonát tartson zászló alatt; háború idején pedig a lehető legnagyobb erőt fejthesse ki. Ez azon rendszer, melyet Komárom városa érdemes képviselője igen helyesen említett, hogy mily csodás tömegű erőt tud rövid idő alatt kiállítani ; és ezen rendszer behozatott már a szomszéd államokban, behozatott Francziaországban, behozatott szóval Európa legnagyobb államainak védrendszerében, és behozatott volna, illetőleg indítványoztatott volna behozatni Magyarországban is, ha a körülmények megengedték volna. Azonban ha magában az ujonczmegajánlási jog is már oly ténye a tövényhozásnak, melyet csak igen sürgős