Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-74

LXXIV. OESZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 1. 1866.) T vei. (Helyeslés.) Feliratunkban meg kell, hogy győzzük a fejedelmet, hogy ámítók azok, kik azt híresztelik, hogy a nemzet kész, vagy további puhitás utján kész lesz jogairól lemondani; ki kell mondani tisztán és egyenesen, hogy a nemzet, ha alkotmánya visszaadatik, mint hajdan tévé, ugy most is teljesíteni fogja minden kötelességét, de hogy önmagáról, hogy jogairól gyáván lemondani nem fog soha; (Úgy van ! Helyeslés) ki kell mondani minden kétség kizárása végett, hogy alkotmányunk teljes visszaállításáig — szemben a kormány elkövetett eljárásával, a kiegyezkedés érdekében — továbbá nem haladhatunk, s kérnünk kell O Felségét, hogy tekintetbe véve a megváltozott nemzetközi viszonyokat, tekintetbe véve az időknek nem mindenben megnyugtató jelenségeit, a melyek a késedelmet veszélyessé tehetik, alkotmányunk visszaállításával bennünket mielőbb oly helyzetbe tenni méltóztassék, hogy ugy azokban, a miket O Felsége kijelölt vagy kíjelölend, mint mindazokban, a miknek elintézését országunk java sürgetőleg kívánja, megkezdhessük s be is fejezhessük törvényhozási munkálatainkat. Ugy hiszem, minden kétségen kívül helyezte a múlt 17 év szomorú története, hogy mily veszélyeket idézhet elő — a trónra és az országra egyaránt —egy, magát a jog és törvény fölébe helyezett mindenható bureaukratia korlátlan uralma. Ugy hiszem, kétségtelenül bebizonyította két szomorú kimenetelű háború, hogy a hadsereg, legyen az bármi nagy, áldozzanak fel bár annak mindent, legyenek bár mind hősök egyes tagjai, magában nem elég az állani biztosságának megvédésére (Helyeslés a hal olda- j Ion), nem elég kivált akkor, ha megelégedetlen nemzetek fiaiból áll, nem elég, midőn ügyei nyilvánosság, felelőség, és az érdeklett népek és nemzetek ellenőrködésének kizárásával vezettetnek. Bár merítenének a szomorú tapasztalatokból kellő I tanúságot a döntő köröknek tagjai addig, mig késő nem leend. Adjanak alkotmányt O Felsége többi országai- és tartományaínak, de valódi alkotmány legyen az, és ne a mi rovásunkra akarják adni: és az egész ország örülni fog rajta ; sőt többet mondok, én azt szükségesnek is tartom. Nekünk pedig adják vissza alkotmányunkat, hogy az idők kívánalmaihoz képest tovább fejleszszük azt, hogy alkothassunk igazságos törvényeket, melyek elhárítsák a bizalmatlanság, a féltékenység azon nyomait, melyek hazánk különböző nemzetiségű és külön hitfelekezetü fiai között fenmaradtak: és akkor a népeknek nem csupán engedelmessége által (mert az megvolt eddig, de láttuk, hogy nem elégséges), hanem szeretete által is környezett trón daczolni fog a vészszel és a viharokkal; míg ha ezt nem teszik, egy Isten is alig fogja megmenthetni a trónt s az O Felsége uralkodása alatt álló orszáI gokat ama veszélyektől, melyeket egy ujabb kaj tastrofa előidézhet. (Igaz! a bal oldalon.) így fogom én fel, t. ház! a helyzetet: s mert I igy fogom fel, tartom elutasithatlan kötelességünknek, hogy ne hagyjunk fen kétséget szándékaink iránt; mondjuk meg, hogy a jogfolytonosság tettleges életbe léptetése előtt tovább nem haladhatunk ; bizonyítsuk tetteinkkel meggyőződésünk komoly voltát; világosítsuk fel a fejedelmet a késedelem veszélyes volta felől. Ha ezt teszszük, a bizalomnak és előzékenységnek annyi s oly csalhatatlan, bár a kormány által félremagyarázott, sőt lehetőleg ellenünk fordított jelei után, reménylem és hiszem, hogy meggyőzzük a fejedelmet jogos kívánalmaink teljesítésének okvetlen szükségéről és czélszerü voltáról; minden esetre pedig teljesítettük a kötelességet, melylyel hazánknak, melylyel magának a trónnak tartozunk; mig ha kevésbbé határozott eljárást követünk, ha több felé lehetend magyarázni politikánkat, mi is részeseivé leszünk a felelőségnek ama veszélyekért, melyeket egy rósz irányú, egy fél rendszabályok által vezetett politika, igen félek, mihamarabb elő fog idézni. De nem fárasztom tovább e t. ház figyelmét. Röviden elmondtam a legtöbb indokot, melyeknél fogva óhajtom, hogy felhatunkban fejezzük ki mindazokat, miket beadott indítványomban röviden érintettem. A t. ház természetesen határozni fog; de én azon meggyödésben vagyok, hogy azt, hogy feliratunkban mindezek elmondassanak, a logika és a következetesség megengedi, a politikai óvatosság igényli, e nehéz időkben pedig kötelességünk is követeli. (Éljenzés.) Tóth Vilmos jegyző: Eötvös József báró ! EÖtvÖS József b.: Tisztelt ház ! A két indítvány, mely a ház asztalára letétetett, megegyezik abban, hugy mind a kettő kimondja, hogy az ország súlyos sérelmei a kegy. kir. leirat által orvosolva nincsenek. És ez igen természetes. A kegy. kir. leirat kimondja 0 Felségének azon meggyőződését, hogy a birodalom belügyeinek szervezése állandó alapokon csak is a népek alkotmányos érzületének teljes kielégítése által eszközölhető; a kegy. kir. leirat kimondja 0 Felségének azon óhajtását, hogy föliratainkban kimondott kivánataink egy felelős minisztérium kinevezése és a helyhatósági rendszer helyreállítása által mielőbb teljesíttessenek; és kifejezi O Felségének azon szándékát, hogy a felelős kormányzati rendszert nem csak Magyarországban, hanem átalánosan életbe léptetni óhajtja. De miután a népek alkotmányus érzületét bizonyos elvek helyeslése által kielégíteni nem lehet, hanem arra ezeknek alkalmazása szükséges ; miután kétségbe vonhatlan, hogy a felelős kormányzat behozatalára rósz előkészület, ha a kormányzat nem felelős kormány