Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-95

XCV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Febr. 28. 1867.) 187 .XA^V. OJK!SZAVPTÍI^ UJJJ^ÍS 1867. február 28-dikán Szentiványi Károly elnöklete alatt. Tárgyai: A minisztérium tagjai bemutatják magokat a háznak. A kormány négy előterjesztést nyújt be: az adó, az ujonczok, a köztörvényhatóságok s a sajtó ügyében. Ezek tárgyalása napirendre tűzetik. Böszörményi László és társai fölirati in­dítványát a ház tárgyalás alá nem vétetni határozza. Az elnök megemlékszik István nádor fó'herczeg haláláról s bejelenti temetését. Az ülés kezdődik d. e. 10 órakor. Elnök: Az ülés megnyílt. A jegyzőkönyvet Tóth Vilmos fogja vezetni, a szólani kívánók neveit Dimitrievics Milos jegyzi föl. Az utolsó ülés jegyzőkönyve fog hitelesíttetni. Ocsvay Ferencz jegyző (olvassa a február 23-dikán tartott ülés jegyzökönyvét. Deák Ferencz a terembe lép és hosszas élénk éljenzézsel fogadtatik.) Elnök: A miniszter urak fognak a ház előtt megjelenni. (Aminiszterek: Andrássy Gyula gr., Eöt­vös József b., Mikó Imre gr., Festetics György gr., Wenckheim Béla b., Lónyay Menyhért, Gorove István, Horvát Boldizsár, Kovách László háznagy által be­vezetve , a jobbközép- és balközépoldali képviselők által állva fogadva és szűnni nem akaró harsány él­jenzéssel üdvözölve, a terembe lépnek és a jobb oldal harmadik székcsoportozatának első padján helyet fog­lalnak.) Andrássy Gyula gr. miniszterelnök: Mi­dőn a 48-diki törvények alapján kinevezve, mint ő felsége felelős kormánya először jelenünk meg e tisztelt ház előtt, nem véljük szükségesnek egyen­kint elősorolni azon elveket, melyeket követni szán­dékunk ; elégnek tartjuk kijelenteni azt, hogy el­járásunk irányát nem meríthetjük máshonnan, mint azon törvényekből, melyek a félős kormányzati rendszer alapját letevák. Azon vezérelv, mely a 48-diki törvényhozás szemei előtt lebegett, nem volt egyéb, mint, a biro­dalmi kapcsolat hű megőrzése mellett, Magyar­ország alkotmányos önállását és függetlenségét biztosítani. (Helyei-lés.) Európai események és szerencsétlen viszo­nyok nem engedek ezen eszme további békés ki­fejlődését. A mint tehát a jogfolytonosság elvének fen­tartása volt a kormány megalakulásának első föl­ugy második feladata nem lehet egyéb, mint az ország alkotmányát a birodalmi kapcsolat tekintetéből oly kölcsönös garantiákkal ellátni, melyek annak állandó fenmaradását és békés kifej­lődését biztositják. (Helyeslés.) A kormány e tekintetben a teljes alkotmá­nyosság terére állt; az egyes törvények módosítá­sát csak magától a nemzettől és csak alkotmá­nyos utón várja. (Helyeslés.) Azonban nem tagadhatja a kormány, hogy számosak és súlyosak még a törvényesség tettleges életbe léptetésének akadályai. A minisztérium egy perczig sem fog lankadni ez öröklött akadályok elhárításában: és e tekintetben számit e ház, és a haza minden fiának közreműködésére pártkíüönb­ség nélkül. (Élénk helyeslés.) E támogatásra annál inkább kell számítania a minisztériumnak, mert mélyen érzi, hogy — az európai átalakulások mozgalmai között — a mos­tani időszak elhatározó fog lenni e nemzet jövő­jére is. (Ügy vau !) Midőn ő felsége, az országgyűlési föliratok ál­tal teljesen megnyugtatva, az alkotmányt vissza­állitá, a nemzet sorsát saját kezeibe teve le. Ha a nemzet e tény horderejét és felelősséget kellőleg tudja méltányolni, ha—miután most a jogalap telje­sen biztosítva van — tehetségeinek egész erejével fogja az anyagi és erkölcsi haladás minden ágai­ban nem csak követni, hanem segíteni a kor­mányt ; ha saját alkotmányos jogait biztosítván, egyszersmind a testvér népek érdekei iránt is mél­tányos leend: akkor — azt reményli a kormány — hazánk még hosszabb és fényesebb jövendőre tarthat számot, mint múltja volt. Kénytelen azonban elismerni a kormány, hogy e minden irányban óriási föladat kétségenkivül meghaladja az egyesek és a kormány erejét is, de nem haladja meg a nemzetét. Erre számított a minisztérium, midőn ő fel­sége parancsából ily terhes hivatást vállalt el. (Él­jenzés.) A minisztérium meg van győződve, hogy az önkormányzat ezen százados hazájában a rendet, melynek, különösen az átmeneti korszakban, egy perczig sem szabad megzavartatnia, minden ható­24*

Next

/
Oldalképek
Tartalom