Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.
Ülésnapok - 1865-74
LXXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 1. 1866.) LXXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS 1866. deczember l-jén Szentiványi Károly elnöklete alatt. elfogadtatok. Tárgyai: Megkezdődik Tisza Kálmán és Deák Ferencz föliratl. indítványainak tárgyalása. A költségvetés novemberre Az ülés kezdődik d. e. 10 1 / i órakor. Elnök: Az ülés megnyílt. A jegyzőkönyvet Joannovics György fogja vezetni, a szólani kívánók neveit pedig Ráday László gr. és Tóth Vilmos jegyzők fogják följegyezni. Az utóbbi ülés jegyzőkönyve fog hitelesíttetni. Dimitrievics Milos jegyző (olvassa a november 29-dikén tartott ülés jegyzökönyvét.) Elnök: Napi renden van az 0 Felsége kegy. kir. leirata folytán beadott indítványok tárgyalása. Mindenek előtt az indítványok lesznek feíolvasandók. A Tisza Kálmán képviselő úr indítványa mellett szólni kívánók neveit Ráday László gr., a Deák Ferenez képviselő úr indítványa mellett szólani kivánók neveit pedig Tóth Vilmos jegyző úr fogja följegyezni. Joannovics György jegyző (olvassa a Deák Ferencz és Tisza Káhnún képviselők által beadott indítványokat *). Ráday László gr. jegyző: Tisza Kálmán! Tisza Kálmán: T. képviselőház! Midőn a nov. 17-dikei kegy. kir. leirat folytán való teendőink iránt akarom elmondani igénytelen nézetemet, midőn indokolni óhajtom az indítványt, melyet e tárgyban a ház asztalára letenni szerencsém volt, nem tagadhatom, hogy azon leirat leveró'leg hatott rám. Nem voltak pedig nekem vérmes reményeim annak tartalma felől, de nem hittem mégis, hogy jogos kivánataink teljesítését egészen megtagadja. Ezt teszi pedig a legmagasabb leirat, mert úgy hiszem, soha sem kértük mi azt, hogy alkotmányunk egy részének visszaállítását kegyelem gyanánt ígérjék meg nekünk, oly feltétel alatt, ha egy bizonyos tárgyban oly megállapodásra jutunk, mely a kormánynak tetszeni fog; hanem kértük alkotmányunknak minden előfeltétel nélküli visszaállítását, minthogy nem is kérhettünk egyebet; kértük azt mint egy oly első léLásd az Irományok 46. és 47-dik számát. pest, melynek megtörténte nélkül — mint felirataink ezt igen szépen kifejtik — se régibb törvényeinket módosítani, se ujak alkotása végett javaslatot készíteni nem lehet. Nem hihettem továbbá, hogy a kormány a képviselőháznak egy oly tettét, mely által előzékenységének, bizalmának kívánta csalhatatlan jelét adni, arra használja fel, hogy egy még a képviselőház által is hivatalosan nem ismert javaslatot előre már ajánlhasson a törvényhozásnak azon tényezője által, mely a képviselőház kezdeményezéséből kiindult javaslatokhoz akkor van hivatva hozzászólani (Helyeslés], ha azok a képviselőház által elfogadtatva, ehhez felterjesztetnek. (Helyeslés.) Részemről azt hiszem, hogy nem lehet meg nem botránkoznom azon, hogy ily módon a kormány, a képviselőház jövendő vitatkozásainak részesévétette a fejedelem sérthetetlen személyét. (Helyes! Igaz!) Nem hihettem végre, hogy alkotmányunk csak egy részének is visszaállítása oly előföltételekhez köttethessék, melyeket ha elfogadnánk, mi magunk rontanék le alkotmányunkat, mi magunk mondanánk le leglényegesb jogaink egy részéről. (Igaz! Helyes!) Ama föltételeknek ugyanis , melyek az egész hadügyet a tettleg is mindig birt ujonezmegajánlási joggal együtt, melyek mindazon tárgyakat , melyek egy állam anyagi jóllétére legnagyobb befolyással vannak, ki akarják vonni az országgyűlés közvetlen hatósága alól , értelme szerintem nem lehet egyéb, mint, hogy egyezzék bele a nemzet, hogy nem önmaga rendelkezzék vérével, pénzével; egyezzék bele, hogy fiai oly háborúkban vérezzenek el, melyeket az ő érdekei nem kívánnak (Helyes! ügy van!); egyezzék bele, hogy nem önmaga rendelkezzék pénzével, vagyonával, s az a mások érdekében, vagy az eddigi tapasztalás szerint haszontalanul legyen elfecsérelhető. És akkor alkotmányunk maradványai vissza fognak majd adatni. Valóban kétségbe kellene esnem, t. ház, a kiegyezkedés lehetősége felől, ha hihetném, hogy ez az igazi fejedelmi akarat utolsó nyilatkozata; én azonban, t.
