Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-86

LXXXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Jan. 15. 1887.) 167 vártuk alkotmányunk visszaállítását, akkor alkotmányunknak egyik legfőbb biztosítéka, az ujoncz megajánlása, a kiadott törvényellenes hadkiegészítési pátens által újból megtámadtatik, (Igaz!) azon joga az országgyűlésnek, melyet törvényes állapotában folyton és joggal gyakorolt. És mivel tudora és hiszem, hogy nincs e képviselőháznak egyetlen egy tagja sem, ki egyenlő szilárdsággal ne iparkodnék és ne kelne föl e jognak törvényes védelmére; mivel tudom és hiszem, hogy e közczélra nézve mindnyájan egy értelemben vagyunk: bocsánatot kérek a t. háztól indokaimnak előadására, miért tartottam kötelességemnek indítványom beadását. Két ok késztetett erre. Egyik az, hogy a fölirattól sikert nem remélek. Azon esetben remélnék sikert a fölirattól, ha alkotmányunk visszaállíttatnék; de az országnak, alkotmányának visszaállítását kérő fölirata még válasz alatt van: így tehát annak beérkeztéig határozat által is teljesítheti a képviselőház kötelességét. Fájdalmas kötelességem nyilvánítani, hogy alkotmányunknak teljes helyreállítását csak két esetben remélhetem: egyik eset az, ha a fejedelem önszántából, ön jóindulatából, I. Lipót példáját követve, számüzendi köréből az absolut rendszer hiveit, kik ez által önmagában ellenesei hazánk alkotmánya visszaállításának: mert csakis akkor hallgathatván felelős magyar minisztériumának tanácsára, akkor teljesítheti azt, a mit országunk, amit a velünk personalunio kapcsában levő örökös tartományok és maga a fejedelemnek és a fejedelmi háznak-jól és helyesen fölfogott érdeke követel és tanácsol; —• másik eset — és ennek tudása még fájdalmasb — az, hogy a fejedelem, ki a jelenben az absolut kormányférfiak befolyása alatt áll, nem teljesítheti hazánk alkotmányának visszaállítását, hacsak e kormányférfiakat a körülmények nem kényszerítik annak tanácsolására: mert meggyőződhetünk a felől, hogy e kormányférfiak az alkotmány szine alatt nem értenek egyebet, mint az absolut rendszer alkotmányosítását, mitől pedig az ég és önerőnk mentsen meg! (Helyeslés a bal oldalon.) Meggyőződésem kötelességszerű nyilvánítása pedig annál fájdalmasabb nekem e tekintetben, (Halljuk!) mert ha a közpolgárosulás szellemét mellőzve, csak a hazának súlyos anyagi állapotát tekintem is, ha rá gondolok arra, hogy már ez év elején hazánk szegényebb sorsú lakosainak éhségét és szükségét magán adakozások enyhítek, bizony bizony, képviselők, nem csak tudom, de vallom is, hogy mind a nyomorúságok elviselhetésére, a bajok orvoslására, sebeink behegesztésére és a mulasztottak pótlására nem csak az alkotmány visszaállítása, nem csak önmindnyájunk közös, vállvetett és egyesített törekvése e czélra, hanem a fejedelmi háznak és a fejedelemnek jó indulata is követeltetik. És mégis, mivel — daczára'annak, hogy a fejedelem többször elismerte alkotmányunk alaki érvényességét — ez vissza nem állíttatik, nem vala egyéb hátra és nem lehet meggyőződésemnek következménye más, mint az, hogy én e fölirattól alkotmányunk visszaállítására nézve sikert nem remélvén ; látván ugyan azon föliratbau is, melyet Pest belvárosa érdemes képviselője előadott, alkotmányunk fényes bebizonyítását, de a fölirat által csakis a sikertelen, untalan, reménytelen sérelmi térre vezéreltetvén : kényszerítve valék indítványom beadására. Második fő ok az, mert kifejezést óhajtottam adni azon érzetnek, miszerint elvárja a képviselőház, hogy' e hazának minden gyermeke a törvények tiszteletét tartsa fő kötelességének, és azok, kik ezt nem tennék, önmagok idézik magokra a törvények szigorát. Szükséges volt ezt tenni azért, mert nem osztozhatom azon vélemben, hogy nekünk az absolut rendszer egyéneivel semmi dolo-unk és csak masrát az absolut rendszert kell meg-támadnunk. Nekünk kötelességünk megtámadni j nem csak az absolut rendszert, hanem annak egyéneit is: mert ha egyének nem adnák magokat oda ezen rendszer megvalósítására, akkor az absolut rendszernek önmagától meg kellene szűnnie. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Kötelességemül ismerem még azt is megkülönböztetni, hogy én az absolut rendszer alatt az egyénekben is nagy különbségetlátok a kezelésre nézve. íme itt az 1861. és 1865-iki példa. 1861-ben a magyar tanácsosok a nemzetnek legféltettebb kincsét, a közvéleménynek szent temploma előtt meghajolva, a helyhatósági gyűléseket megnyitották és nyitva hagyták: I és én ezért elismerésemet adom nekik. 1865-ben a magyar tanácsosok nem tartották jónak ezt tenni, sőt eléggé nem iszonyodtak vissza a nemzet és alkotmányos joga legszentebb templomának bezárásától: és e miatt szerintem csak ez egy tettükért sem érdemlik ki soha nemzetem jő indulatát. (Helyeslés.) De, tisztelt képviselők, hazánk alkotmányának szelleme felelősséget követel nem csak a tanácsosoktól, de egyesektől is. Nézzük az 1507 : V. t. cz-t, mely azt mondja: ,, A magyar király Magyarország ügyeit magyar tanácsosokkal intézze; a mit azok tudta nélkül tesz, azon tettei semmisek." És itt méltóztassék a tisztelt ház figyelembe venni, hogy már akkor megvolt eleinkben a felelős minisztériumi rendszer eszméje. | Az 1507: VII. t. ez. azt nondja, hogy az országj nak azon tanácsosai, kik a királynak a haza törj vényei ellen tanácsolnak valamit, a legközelebbi ] országgyűlésen bejelentessenek, hogy ezőketmeg| büntesse; az 1504: I. és 1507 : VIII. t. ez. pedig \ szólnak egyesekről és megyékrö], ha azok az al-