Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-78

128 LXXVIII. OESZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 6. 1860.) hogy 6' például, ha oly ponton állott — akár a főispán közelében, akár máshol— hol az egyik párt emberei állottak tömegesen, a kiáltásokból meg volt győződve, hogy nincs is más hang, mint Péteré , pedig kisült, hogy Pálé volt a többség. Miért ? Mert a hangok, melyek közelében voltak, annyira eltompították kallérzékeit (Helyes! Derültség), hogy a többi hangnak csak lármáját hallotta, de articulátlóját nem értette. (Tetszés.) így vagyunk gyakran a közvéleménynyel is. Megesküdnék az ember, hogy e vagy ama tárgy fölött nincs is más politikai vélemény: „Mertén mást nem hallok;" de ha másik körbe megyünk, elbámulunk, hogy az emberek mily másként vélekednek, ha pedig messzebb megyünk, még inkább. Tehát a legnehezebb föladat, a valóságos közvéleményt megismerni. A másik, mit meg akarok jegyezni az, hogy én a közvéleményt sohase tekintettem olyannak, a mely minden apróságokra nézve mindjárt határozottan kimondja nézetét. A mit a közszükség érzete, a mit az igazság érzete az emberek keblébe öntött, és nekik parancsol: ebből alakul a közvélemény szilárdan, megvesztegethetlenűl; és ez is mindig csak a fő kérdésekre vonatkozik. Azt monda valaki, hogy a közvéleményt nem csinálnunk, hanem követnünk kell. Igaz ez a közvélemény azon részére nézve, mely a közszükség érzetéből, az igazság érzetéből származik: ezzel ellenkezni nem lehet, és ezt csinálni sem lehet; hanem csak egyes részletekre, egyes kérdésekre nézve. Ugyan, kérdem, hogyan születik a közvélemény, ha nem csinálják? Azt mondjuk, hogy a journalistika a közvélemény hatalmas eszköze. Az újságszerkesztők faluról falura járva kérdik-e az embereket, hogy mi a véleményök, és ebből vonják le a közvéleményt? Nem! Az újságszerkesztők, vagy dolgozó társaik jól kigondolt eszméiket leteszik lapjaikba, ezt mások átveszik, s midőn igy csinálják a közvéleményt, azt egyszersmind ki is jelentik. Mondják, hogy a háznak nem kell a közvéleményt csinálni, hanem követni. Eengedelmet kérek, minden részletekben a ház is hivatva van arra, hogy a közvéleménynek irányt adjon és azt tisztázza. (Helyeslés.) Hallottam — és ez a választási adomák közé tartozik — hogy ezen országgyűlés kezdetén egy választó-községben föllépett egy kevésbbé müveit polgárember, egy másik műveltnek ellenében, és nagy pártja volt. A legnagyobb érv, melyet maga mellett fölhozott, és mások is fölhoztak, az volt, hogy: „Ez ami sorsunkbeli; ez, mivel népünkből való, tudja legjobban mi fáj nekünk: ezt küldjük az országgyűlésre." Es ez nagyon hatott, mígnem egy másik, ugyancsak a nép közül, azon észrevételt tette: „Igaz, hogy ez legjobban tudja, mi fáj nekünk, mert velünk érzi a bajt; hanem az a baj, hogy nem tudja elmondani, hogyan kell segíteni a bajon: válaszszunk tehát olyant, ki ezt tudja, és mi majd megmondjuk neki, hogy mi fáj nekünk." (Derültség. Helyeslés.) A közvélemény a részletekben csak úgy képes tájékozódni, ha a tárgy azok által, kik abban jártasabbak, kifejtetik és megvitattatik. Én épen azért azon nézetben sem osztozom, hogy a közvéleménynek kell megelőzni a mi működésünket. Eng-edelmet kérek, annak ezzel karöltve kell járnia: a mi működésünknek figyelmezni kell a közvélemény azon pontjaira, melyek átalánosak, kétségbevonhatlanok és tiszták ; azon pontjaira pedig, melyek részletekre vonatkoznak, ezekre nézve bizony nekünk vitatkozások által szükség tisztába hozni a közvéleményt. Egyébiránt melyik részen legyen a közvélemény e pillanatban, azt nem kutatom. A most fenforgó kérdésre nézve, hogy működjék-e tovább a 67-es bizottság, a közvélemény nem is nyilatkozott, és nincs is magával ez iránt tisztában; és azt hiszem, magát ezen kérdést koránsem fogja oly fontosnak tartani, mint azt mi itt tartani látszunk. A magyarországi közvéleményről kettőt tartok bizonyosnak: egyik az, hogy az alkotmány teljes, tökéletes visszaállítását óhajtja; a másik, hogy óhajtja a becsületes kiegyenlítést, az ország jogainak, függetlenségének, önállásának fentartása mellett. (Atalános helyeslés.) Ez a két pont tisztán áll előttem; a többi egyes pontokra nézve azt hiszem, a közvélemény se meg nem alakúit, se egyhamar megalakulni nem fog. E két pontra nézve fölteszem, hogy e házban nincs véleménykülönbség, mert valamennyien vissza akarjuk állíttatni az alkotmányt teljes épségében, valamennyien óhajtjuk a becsületes kiegyenlítést, az ország jogainak, függetlenségének fentartásával. E szerint tehát a közvélemény mindegyik mellett van. (Helyeslés J Nem szólok többet. (Halljuk!) Hű maradok azon állításomhoz, nem fogom az egyes állításokat, melyek indítványom ellen fölhozattak, elemezni és czáfolni; és csak azon rövid szóval fejezem be előadásomat — mert fölöslegesnek látom elmondani, hogy saját indítványomat pártolom : — a hol politikai élet van, a hol politikai nézetek merülnek föl, minél nehezebb a helyzet, minél fontosabb az ügy, annál szükségesebbek a politikai pártok. Álljunk tehát egymás ellenében, mint politikai pártok, küzdjünk egymással a higgadt megfontolásnak minden fegyvereivel; de a szenvedélyesség és keserűség fegyverét ne használjuk, mert szenvedélyesség és keserűség egymás között félreértésekre vezet, a félreértések pedig növelik a szenvedélyességét és keserűséget. Ez az én véleményem. (Hosszas, élénk éljenzés.) Elnök: T. ház! '(Halljuk! Halijuk!) A ta_