Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-78

114 LXXVIII. OESZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 6. 1866.) nek rovására történnék. (Zaj. Szavazzunk!) De hála a gondviselésnek, én eddigi eljárásainkban ilyes hibát fölfedezni nem birok, s remélem, az ezutániakban sem birandok, s szerfölött fájlalnám, ha a t. képviselőháznak, mely az ország jogait és alkotmányát minden időben védeni és megóvni tartozik, csak most kellene kiábrándulnia abból, hogy eddigi eljárásai által a jogfolytonosságon, mint a hatalom ellenében alkotmányunk emez egyedüli védpaizsán, rést nyitott vagy csorbát ejtett légyen. Én, t. ház, e nézetben teljességgel nem osztozom : nem pedig azért, mert nem akarok oly bizonyítványt állítani ki, mely egy részről az országgyűlésnek politikai ingatagságát tanúsítaná, más részről a rósz akaratot egy ellenünk mindig fölhasználható hatalmas fegyverrel ajándékozná meg. (Zaj. Szavazzunk!) Egy másik okul a munkálódás megszüntetésére fölhozatott, hogy miután a kormány a nemzetet puhitás által arra kívánja szorítani, hogy elvégre maga mondjon le alkotmányáról és jogairól, a politikai óvatosság is igényli, hogy ezen eshetőségnek eleje vétessék, nehogy egy rósz irány és félszabályok által vezetett politika sikamlós terén félrelépés történjék. (Zaj. Eláll! EMU!) T. ház, én e részben is nyugodt vagyok : megnyugtat engem annak tudata, hogy azon nemzetet, mely csaknem két évtized óta a puhitás minden retortáin keresztülmenve, nem birt megpuhulni, azt bizonyosan a további puhitás műtéte sem fogja igazságos ügyének védelmében ellankasztani, sem megzavarni. {Eláll! Eláll!) De kérdem, t. ház, mit is koczkáztatunk a további munkálódással ? Nem lehetetlen, hogy a 67-es bizottság oly javaslatot készít, mely alkotmányunk tökéletes megóvása mellett a fejedelem által is elfogadtathatik: és ekkor, uraim, biztosan hiszem, hogy a felelős kormány rögtöni kinevezése s a niunicipiumok helyreállítása be fogna következni. Jól tudom, hogy itt mindjárt azon ellenvetéssel találkozom: hihetó'-e ez akkor, midőn a kir. leiratban egész határozottsággal kijelöltetnek azon föltételek, melyek után a kormány csak annyit is megadni hajlandó ? Azt is tudom, hogy nincs a képviselőháznak egyetlen tagja is, ki ily áron megkívánná vásárolni saját vagyonát. (Zaj.) De, tisztelt ház, miután tudjuk, hogy az eddigi leiratokban is a kormány által hason határozottsággal tett alkotmányellenes követelmények némelyikétói maga a kormány elállhatott, s a jelenlegi kir. leiratból ítélve el is állott; miután tudhatjuk, hogy ez is nem utolsó szava a kormánynak ; s miután végre ab esse ad posse mindig érvényes az argumentatio: épen nem tartom lehetetlennek, hogy, ha nem is a kormány, maga ő fölsége, meggyőződvén a korona tanácsosai által ed| dig vezetett félszeg politika további tarthatatlansága felől, a valódi alkotmányosság igényeit tekintetbe fogja venni. És, t. ház, én ezen fontos életkérdésben a lehetőség legkisebb árnyékának is akadályozólag útját állani részemről nemkivánom, (Szavazzunk !) Ezekből kifolyólag, miután a jogfolytonosságot előleg eddigi eljárásunkkal meg nem sértettük ; miután ezentuli eljárásunkkal megsérteni nem fogjuk, mei*t megtartjuk azon határvonalt, melyen túl a jogfolytonosság sérelme következnék: éntelj jességgeí nem látom szükségét annak, miért kellI jen jelenleg idő előtt decretálnunk munkálkodásunk megszüntetését. Úgyis, ha a 67-es bizottság munkálata nem úgy ütne ki, hogy a fejedelem által elfogadható legyen, be fognak következni a türelem és váró politika szomorú napjai. Ne siettessük azokat mi magunk ok nélkül, hanem tartsunk inkább az eszélyesség azon elvével, hogy: qui habét tempus, habét vitám. Sőt a politikai morálból kifolyólag egyenesen azt látom szükségesnek, hogy ha az alkotmány-viszály kérdésének el nem intézhetése miatt valaha valakinek a ,mea culpát' el kell mondani, az ne a képviselőház, hanem a kormány legyen. Pártolom Deák Ferencz indítványát. (Szavazzunk !) Ráday László gr. jegyző: Nagy Ignácz! (Szavazzunk!') Nagy IgnáCZ: Elállók. (Helyeslés.j Ráday László gr. jegyző: Mískolczy Lajos! (Szavazzunk ! Eláll!) Mískolczy Lajos: Tiszt, ház! Nem lehet figyelembe nem venni, hogy minden szónoklat bevégzésénél újólag ismét „Szavazzunk!" fölkiáltások hangzanak el; azt sem lehet figyelem nélkül hagyni, hogy minden fölkelő szónok „Eláll!" fölkiáltásokkal fogadtatik; azt sem lehet figyelem nélkül hagyni, hogy padjaink nagy része, mint látjuk, üres; azt sem, hogy a szónoklatok közepett fölfölzúduló moraj s a mutatkozó figyelmetlenség azt mutatja, hogy a figyelem kifáradt: én tehát elállók szavamtól. (Helyeslés.) Tóth Vilmos jegyző : Jekelfalussy Lajos! (Szavazzunk! Eláll!) Jekelfalussy LajOS: Elállók. (Helyeslés.) Ráday László gr. jegyző : Beraáth Zsigmond ! (Szavazzunk ! Eláll!) Bernáth Zsigmond: Tisztelt ház! Tudom, és pedig fájlaló szívvel tudom, hogy minden perez, melyben ezen ország, s annak minden rendű lakója az alkotmányosság élvezetétől el van zárva, keserves könyhullatásokba és véres verejtékekbe kerül; tudom azt is, hogy minden perez, melyben az alkotmányosság meg nem adatik, urunknak királyunknak legbecsesebb idejét, melyet belvi-