Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.
Ülésnapok - 1865-78
110 LXXV1II. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 6. 1866.) tulajdonképeni tárgyáról, a két indítványról. Ezek két pontban megegyeznek egymással, de a harmadikban lényegesen eltérnek egymástól, s ez, a 67-es bizottság munkálkodásának kérdése. Pest belvárosa t. képviselőjének indítványa a 67-es bizottságot tovább munkálkodásra utasítja, míg Debreczen városa érdemes képviselőjének indítványa azt meg kívánja szüntetni. T. ház ! ez idő szerint a közös ügyekről nem szólok; csak annyit jegyzek meg: minthogy láttam a 15-ös albizottság munkálatát a kegy. kir. leiratban, mely azt amúgy frisiben perceptumba is vette, szerintem veszélyesebb volna magánál a reichsrathnál, mert míg a reiehsrath, ámbár gyönge alapokon áll, nem tűr maga fölött — legalább kimondva — semmi hatalmat, addig a delegatio fölött, ha sikerülne is, ott virítana az absolutismus. (Helyeslés a baloldolon.) A 15-ös albizottság munkálatára nézve eszembe jut még Guizot franczia miniszter szava, midőn a kormányzást átvette s fölszólittatott, nyilatkozzék, mi módon fog kormányozni; a miniszter azt monda: s En az állam hajóját.a forradalom Scyllájaés legitimitás Charybdise közt fogom keresztülvezetni." No tudjuk, hogy kormányzott. A 48-diki i februári vihar elsodorta őt urával együtt, Pártolom Tisza Kálmán indítványát. (Helyes- J lés a hal oldalon. Szavazzunk! Szavazzunk!) Tóth Vilmos jegyző: Fulepp Lipót! (Eláll! Eláll!) Fülepp Lipót: Elállók. (Éljen!) | Ráday László gr. jegyző: Eszterházy ist- \ ván gróf! (Eláll! Eláll!) Eszterházy István gr.: Ha mindnyájan elállnak, én is elállók. (Eláll! Zaj.Halljuk!) T. ház, a tárgy egészen ki levén merítve. (Igaz! Halljuk!) csak pár szóval akarom előadni, mi az én véleményem, és miért pártolom Tisza Kálmán képviselőtársam indítványát. A föíirati eszmének, melyben mindkét indítvány egyezik, indokolásához nem szólok, mert ezt úgy is elfogadjuk. A 67-es bizottság további munkálkodását én részemről hazánk | alkotmányos függetlenségének megóvására károsnak tartván, nem akarom, hogy ezen bizottság munkálkodjék; és miután e czélt csak Tisza Kálmán képviselőtársam indítványa, által látom elérhetőnek, ez okból az ő indítványát pártolom. (Helyeslés a bal oldalon,) Tóth Vilmos jegyző : Tóth Kálmán! (Szavazzunk ! Halljuk!) Tóth Kálmán: T. képviselőház ! A hozzánk érkezett kegy. kir. leiratnak azon részére vonatkozólag kívánok rövideden, csak néhány szóval szólani, mely föltételeket tűz a nemzet elé, s nagy és becses jogok árán kinálja nekünk így áruba bocsátandott alkotmányunk hulladékait. Az osztrák kormányférfiak — mert én jelenleg magyar kormányférfiakat nem ismerek, magyar kormányférfiak csak azok lévén, kik a felelős parlamenti rendszer szerint, e ház többségének szellemében alakulnak — tehát az osztrák kormányférfiak föltételeket tűznek a nemzet elé, feledve azt, hogy föltételeket csak a győző tehet a legyó'zöttnek. Már pedig Ausztria Magyarországot soha sem győzte le. Idegen, rá nézve megalázó segélylyel egy icfc're leverte ugyan; de hogy ö maga sem tekinti a nemzetet legyó'zöttnek, mutatja az, hogy velünk alkudozik; mutatja az, hogy az erején fölül s idegen segélylyel tőlünk elvett jogok birtokában máig sem érzi magát biztosnak, s szeretné, hogy birtoklásához a nemzet is beleegyezésével odajárulna. (Helyeslés.) De Magyarország se oly kétségbeesett, se oly kiskorú, hogysem a vérével és vagyonával való rendelkezési jogot, melyet annyi évszázadon át megőrzött, s melyet a nemzeti akarat ellenében ma sem használhatnak mások sikerrel és biztosan, mondom, hogy e jogokat most egyszerűen föladja. Épen az, hogy az osztrák kormányférfiak annyira szeretnék e jogokat körmeik közé kaparítani, mutatja, hogy e jogoknak mily nagy becse van. De ha ők ismerik e jogoknak értékét, ismerjük azt. t. ház, mi is. (Igaz!) Valóban megfoghatatlan volna, hogy az osztrák kormányférfiak ily föltételeket tesznek Magyarországnak most is, jelenleg, midőn Ausztria az újabb események következtében oly tetemesen meggyöngült; de Ausztriának szerencsétlen hadvezérei mellett mindig voltak még szerencsétlenebb statusférfiai, a kikhez képest ama szerencsétlen hadvezérek valóságos Július Caesarok. (Derültség.) Ámde épen azért, uraim, mert kedvező helyzetünknek s erőnknek ilyen tudatában vagyunk : egyesítsük ezen erőt mérséklettel. Szépen monda azt egyik dicsőült képviselőtársunk,Szalay László, hogy az erőhöz semmisem illik jobban, mint a mérséklet, e kettőnek egyesüléséből támad a méltóság. Járuljunk ismételve ő felsége, a fejedelem személye elé; kérjük meg, hogy nevezze ki végre magyar kormányférfiait a parlamenti rendszer szerint, a nemzet választottai többségének szellemében ; kérjük meg, hogy adja vissza alkotmányos jogainkat, melyeknek legkisebbikéről sem fogunk soha önkénytesen lemondani; de se föloszlással, se más irányban ne fenyegetőzzünk, uraim: mert a fenyegetődzés az erős ellenében veszélyes, a gyönge ellenében pedig méltóságtalan. Van szerencsém Deák Ferencz ur indítványára adni szavazatomat. (Éljenzés a jobb oldalon.) Ráday László gr. jegyző: Bethlen Gáborgróf ! (Szavazzunk!) Bethlen Gábor gr.: Oly sok mondatott el, és nézetem szerint (Zaj) oly alapos érvek hozattak fel Tisza Kálmán képviselőtársam beadott indít-