Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-78

LXXVIII. OESZAGOS ÜLÉS. (Decz. 6. 1866.) 107 lenni alkotmányának, nemzetének és hazájának. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Következőleg kéres­sék föl ő felsége az alkotmánynak, mely a nemzet sajátja, melynek gyakorlatában erőszak által gá­toltatik, hovahamarább visszaállíttására. Deák Ferencz képviselőtársunk a f. évi no­vember 17-én kelt kir. leiratra készítendő fölirat tárgyában beadott indítványának azon részét ille­tőleg, melyben az alkotmány helyreállítása előtt j is kívánja az úgynevezett közös ügyi küldöttség munkálatát folytattatni, nyilvánítom, hogy én azt se jogosnak, se következetesnek, se méltányosnak nem tartom : (Elénk ellenmondás a jobb cldalon) jo­gosnak nem, mert az absolutismus nyomása alatt összehivatott jelen országgyűlése magát a,z ország alkotmányán és alkotmánya biztosítékainak vissza- | követelésén túl hivatottnak nem érezheti, és egy­átalában nincs jogosítva arra, hogy a létező, de a i tényleges hatalom által gyakorlatából kiszorított törvények érvényét, vagy ezeknek megváltoztatá- j sa iránt bármely egyezkedést vagy alkut hozzon i létre; következetesnek nemi mert az tökéletes el­lentéte 61-iki mindkét föliratnnknak, mely fölira- •' taink egyik készitője maga Deák Ferencz képvi- j selőtársunk volt; méltányosnak nem, mert abból, hogy egyes képviselők nézetei, elvei megváltoztak, egyátalában nem lehet azt következtetni, hogy az országos közvélemény is változáson ment keresz- \ tül. Már pedig köztudomású dolog, hogy a 61-iki j második föliratban kimondott elveket az ország ; nagyobb része (Egy hang a led oldalról; Az egész ország!) magáénak vallotta, sőt a bizottsági gyüle­kezetek is azok elfogadása mellett nyilatkoztak; j minthogy pedig a 61-iki évtől fogva a tanácsko- j zási termek zárva, a sajtó lenyűgözve tartattak, j következőleg a közvélemény nyilvánulhatásának I tere nem volt: nekünk más közvéleményt elfogad- j nunk nem szabad, mint mely a 61-iki évben ala- | kult, annyival is inkább, mert könnyen fölmerül- j hetne azon kérdés, vajon a jelenlegi országgyűlés, j mely az önkény uralmának befolyása alatt műkő- { dik, valódi, igaz és megmásitlan képviselője-e a nemzet akaratának? Uraim! eljöhet a nap, midőn í a nemzet fölszabadult közvéleménye határozottan [ tiltakozni fog mind az ellen, a mi most történik. Gondolják meg önök, vajon tanácsos-e ezen eshe- j tőséget elősegíteni azzal, hogy alkotmányunknak helyreállítása előtt az alkudozások sikamlós ösvé- j nyén tovább is haladjunk. En részemről azon meggyőződésben vagyok, j hogy ilyen eljárással egj borzasztó viharnak hin­tenők el magvait: és azért, nem akarván, hogy az abból származható súlyos felelősség terhe bármikor engem is érhessen, óhajtván a közös ügyi munkála­tok megsemmisítését, a küldöttség föloszlatását, azokkal szavazok, kik az alkotmány helyreállítása előtt se országgyüíésileg, se küldöttségileg mun­kálkodni nem fognak. (Helyeslés a bal oldalon.) Tóth Vilmos jegyző: Vay Lajos báró! (Zaj. Eláll! Eláll!) Vay LajOS b.: T. ház! A jogfolytonosság, melynek életbe léptetését ismételt föliratainkban kértük, a kegy. kir. leiratban csak elvileg ismer­tetik el; de a már 18 évig tartott gyakorlati taga­dás mellett tovább is megmaradni szükségesnek tartja. Ily leverő helyzetben azt hiszem részemről, t. ház, nincs egyéb más teendőnk, mint az, a mi a két előttünk fekvő indítványban tanácsoltatik, t. i. ismételve fölírni, törvényes kívánságaink meg­adását újból kérni, kérni a minisztérium kinevezé­sét s a hatóságok mielőbbi visszaállítását. A mennyire lehet, nem akarván ismétlés hi­bájába esni, csak az utolsóra teszek egy pár észre­vételt. Mindenek előtt azon ellenvetés tétetett túl a Lajtán, és ez ismételtetett némelyek által innen a Lajtán is ezen utóbbi kívánságaink irányában, hogy ha a felelős minisztérium kineveztetnék, a helyhatóságok helyreállíttatnának azelőtt, míg a törvényes, ujolag behozandó állapot rendezve és tökéletesen szervezve volna, akkor zavarok, össze­ütközések állnának elő a kormány különböző ága­zatai és a hatóságok között. De vizsgáljuk, t. ház. hogy most, midőn még az absolut hatalom uralko­dik az országban, midőn ugyanazon forrásból ve­szik a tisztviselők rendeleteiket: milyen egyetér­tésben működnek a kormánynak különböző kö­zegei ? A májusi fagy által az országnak számos és terjedelmes vidékein ínség állott be. Ezen uralko­dó ínségben szenvedőkön ő felsége magasztos hi­vatásánál fogva segíteni akart. A magyar kir. hely­tartótanács is kinevezett biztosok által elhatáro­zott utón a segélynyújtást elrendelte. Ez meg is történt. A segélynyújtás egyik ága volt, hogy nagymennyiségű gabna, búza, mint vetőmag, a szűkölködők közt kiosztatott. A hatóság, mű­ködő hivatalnokai által , és — miről magán és hírlapi tudósítások tanúságot tesznek — ezen hatóságok hivatalnokai annyira karöltve jár­tak el a pénzügyi és adószedői hivatalokkal, hogy, midőn a búza, visszafizetendő kölcsön fejé­ben, ina kiosztatott, más nap ezen hivatalnokok ál­tal adóhátralék fejében foglaltatott le. Igaz, ment­ségül szolgálhat ezeknek az, hogy — a bureaukra­tiai nyelven szólva — „Praecedenzfall a-ra hivat­kozhatnak, mert 1863-ban az aszály alatt okozott ínségben hasonló volt az eljárás. De menjünk tovább. A szerencsétlen hadjárat folyamának vége felé egy rendelet érkezik a ható­ságokhoz, hogy az ujonezokat mentül előbb ki kell állítani. A hatóságoknak élén állók nem tar­tották idő- és czélszerünek a szokott utat követni,, 14*

Next

/
Oldalképek
Tartalom