Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-77

LXXVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 5. 1886.) 98 nők már el, a mikor ennek bekezdését már még a múlt marcz. hónap 1-én rajok biztuk, és tovább menet, hogy ezen nagy fontosságú tárgyban a közvéleménynek nyilatkozhatására, az összes 6 7-es bizottság munkálatának köztudomásra tételével, tért kell nyitnunk. Nem indíthat azért, mivel a 67-es bizottság tisztán a fejedelmi trónbeszédben igért alkotmánynak tettleges helyreállítása reményében, viszonyos bizalom tanúsítása szempontjából lévén kiküldve, semmi kétséget nem szenved, hogy azon esetben, ha a marcz. 3-án érkezett, s jogos kivánatainkat teljesen megtagadó leirat, a képviselőháznak marcz. 1-én történt ez érdembeli határozatát megelőzte volna, ez esetben a 67-es bizottságra semmi közös viszonyok meghatározása iránti véleményezést nem bízott volna; hogy pedig ennek működése a marcz. 3-ikai leirat közbejötte után sem szüntettetett meg, ez azon reményben történt, hogy a marcz. 19-ikei föliratra a nov. 17-kei fejedelmi leirat keletkezését nem képzelhette; most azonban már, miután a minden jogos kivánatok teljesítését megtagadó fejedelmi leirat köztudomásra tétetett, a legnagyobb következetességgel meg lehet és kell szüntetni azon bizottság munkálódásának folytatását, mely kizárólag az alkotmánynak tettleges életbe lépterése jogos reményében vala megválasztva. A mi pedig a közvéleménynek nyilatkozhatására tért nyitni kivánó véleményezést illeti, erre nézve csak azt felelem, hogy ezen közvéleményt, hazánk polgárainak azon osztályában is, mely országunknak közjogi állását azelőtt nem ismerte, a kívánatosságig kifejlesztette és egy kalap alá vonta, az 1861-ik évi második föliraton fölül, különösen Deák Ferencz képviselőtársunknak azon maradandó becsű, igen jeles röpirata, melyet Lustkandl tudornak ezen czim alatt: ,. Adalék a magyar közjoghoz" 1865-ben világ elé terjesztett, mely országszerte ismeretes, és amelyből mindenki dönthetetlen tárnokokkal bebizonyítva látja azt, hogy Magyarország az örökös tartományokkal csupán és egyedül a personál, és épen nem a reálunio terén állott és áll — és ép ezen okból keltett az országban, kelettől nyugatig, déltől éjszakig átalános elégületlenséget a 15-ös albizottságnak ezekkel ellenkező irányú javaslata. Ezen már szilárd alapon álló közvéleménynek tovább fejlesztésére tehát a haza polgárainak épen serami szükségük sincs. Hallottam egy másik képviselőtársam által megemlíttetni azt is, hogy a 67-es bizottság munkálatának ez idő szerinti megszüntetése egy értelmű lenne Ausztriával való szakításunkkal, és ismét, hogy önállóságunk megtagadása esetén Ausztriával szakitanunk kellene, mi ha az 8 javaslata szerint bekövetkeznék, a felelősség terhét a vele ellenvéleményüek nyakába tolná. Nem tudom, tisztelt ház, hibásan értem-e ezen mystikus kijelentések velejét; de nekem ugy látszik, hogy ezek valóságos ellenmondások. Mert egy részről azt javasolni, hogy ha Ausztria — a mely állammal nékünk semmi közünk, smelylyel szóba sem állottunk soha, mert nekünk törvényeink szerint csupán a magyar királylyal van és lehet közünk — a mi állami önállóságunkat megtagadja, szakítsunk vele; más részről pedig azon fejedelmi leiratról pártolókig beszélni, melyben önállóságunk világosan meg van tagadva, a miért a szónok maga is szakítani kivan Ausztriával, és ha ez bekövetkeznék, az önmaga által tett javaslat elfogadásaért a felelősség terhét mégis az ellenvéleményüek nyakába akarja róni: megvallom, ezen különböző értelmű nyilatkozatokban összefüggést épen nem látok; és igy ezeket tisztán azon túlzott aggodalmából kifolyó rémületnek találom, melynélfogva az európai diplomatiának irántunk való jó indulatában nem bizakodhatván, attól tart, hogy ennek Magyarország állami élete fentartása érdekében nem fog állani, és akkor, ha főleg addig belügyeink rendezve nem lennének, fölkiált: mi történnék velünk? Erre csak az a megjegyzésem, hogy a jövő a nemzetek sorsát intéző legfelsőbb mennyei hatalom kezeibe lévén letéve, mi van felőlünk megirva a sors könyvében ? ez se rám, se rá bízva nem lévén, ezt ennélfogva nem is tudhatván, bizonytalan; ezen bizonytalanság tehát méltó aggodalmat ébreszthet ugyan minden hazáját hőn szerető honfi keblében; és valódi szerencsétlenség ránk nézve az is, hogy dolgainkat saját hibánk nélkül alkotmányos alapon jó idején .nem rendezhetjük, mivel ezt a bécsi bureaucrata kormánynak ellenséges roszakarata gátolja ; — de hát az már most az innen fejlődő másik kérdés: tudja-é a szóló bizonyosan, hogy az európai diplomatiának nem az-é az érdeke, hogy hazánk önálló Magyarország maradjon, Ausztriával való kénytelen szakítása esetében is? Ezen kérdés még eddig megfejtve nem lévén, kétséges; de azt egész bizonysággal láthatjuk eljárásából ma is, hogy a bécsi kormány a mi állami önállóságunkat nem csak most, de többszázados politikájánál fogva, ezelőtt is lerombolni törekedett, és most is erre törekszik, és ezen czélja elérésére különösen a közelebb lefolyt 17 szomorú évi önkényes kormányzata alatt semmit, a mit a roszakarat, erő és ármány ellenünk elkövetni képes volt, kisérletlenűl nem hagyott, és már ez utón oda is vivé nemzetünket, hogy alig is maradt valami félteni valója. Nem is a tárgyalás alatt levő leirattal lehet és kell tehát a magyar nemzetet a bécsi kormánynak áldozatkészségre, saját dolgai rendezésére és a vész napjaiban való támogatására