Képviselőházi napló, 1865. II. kötet • 1866. april 11–junius 26.

Ülésnapok - 1865-52

•60 LII. ORSZÁGOS ÜLÉS. saim tartottak, kiket elősorolni nem akarok; más részről constatálnom kell azon tényt, hogy néhány szónok beszéde, legalább rám, igen kellemetlen hatást tett. (Halljuk!) Különösen Zsedényi képviselőtársam beszédére ezennel kijelentem, hogy a hang, melyen azt hozzánk intézte, nem független képviselőtársnak független képviselőtársak iránti hangja volt. Az ő beszédében előfordul azon kitétel, illetőleg tagadás is, hogy mi első sorban nem románok, hanem magyarok, és magyar képviselők vagyunk. Én, uraim ! minden nemzetiségnek megadom, a mi megilleti, s nem kívánom, hogy a magyarból román legyen; de tőlem se követelje senki, hogy ne legyek román. Mindamellett Magyarországnak hű fia vagyok, bebizonyítottam azt nehéz körülmények között, midőn sok magyar nem állott ott a gáton, a hol én. Tudom, hogy a politikai nemzetiség alatt a magyar értetik; de ez nem föltételezi, hogy attól, ki nem magyar geneticus nemzetiségű, még saját nemzetisége iseltagadtassék •és tőle mintegy elescamotiroztassék. A másik szónok, kinek némi válaszszal tartozom, Ragályi képviselőtársam. O szintén oly vádakat hozott föl érvek helyett, melyek a parlamentben nem használhatók. Nézetem szerint vádak és gyanúsítások nem érvek. Lehet azokat fegyverként használni, hanem mindig tompák, és többnyire nem azt érik, ki ellen intézve vannak, hanem j gyakran visszapattannak arra, a ki használja. Azt j .mondta ezen képviselőtársam, hogy a kik a nemzetiség tárgyában közülünk ezen indítványt a ház asztalára tették, azt azért tették, mert Bach és • Schmerling emberei. (Zaj.) Ragályi Ferdinánd: Nem igaz! Nem ugy j ;mondtam! Wlád Alajos: Mert ha valaki Bach vagy I :Schmerling alatt szolgált, abból nem következik, j hogy visszaéljen azon bizalommal, melylyel pol- \ gártársai iránta viseltettek, midőn megválasztották, i Kubicza képviselőtársam szintén gyanúsítást használ fegyverül, és pedig igen keserű gyanúsítást. Kettős pedig ezen gyanúsítás. Először azt monda, hogy egyeseknek ki nem elégített ambitiója ösztönözött minket arra, hogy ezen módositványt beadjuk. Bocsásson meg t. képviselőtársam, de minket nem ambitio Ösztönözött erre, valamint, akarom legalább hinni, hogy nem ambitio ösztönözte őt akkor, midőn a nemzetiségi ügyben bizottság kinevezését indítványozta. Személyemet illetőleg bizton mondhatom, hogy engem nem ambitio vezérelt, mert nem is jelentkeztem azok között, kik magokat valamely bizottságba megakarják választatni. Azt monda továbbá a t, képviselő, hogy némelyek a nemzetiségi izgatásokat eszközül akarják fölhasználniarra,s hogy a hivatalok létráján emelkedhessenek. Engedje meg a t. képviselő, hanem én azt hiszem, maga is belátja, hogy ezen érv a lehető leggyöngébb, és semmit sem nyom, mert ha tekintetet vett a kormányon ülő férfiakra, bizony maga is meg fog győződni arról, hogy azok nem a nemzetiségekkel való izgatást veszik zsinórmértékül arra, hogy valakit a létrán magasabbra emeljenek, hanem csak a képességet. (Ellenmondás.) A buzgó nationalistákat nem igen léptették elő eddig sem; jelenleg pedig épen nem. E szerint nem áll, hogy a nemzetiségi igények előharczosai eme lépésük által előléptetést akarnának vagy reménylenének nyerni. Nincs is arra példa, hogy valakit csak azért léptettek volna előre, mert valamely nemzetiséghez tartozik, (Zaj, ellenmondás) ha az illetőben a kellő képesség hiányzik. A nemzetiségi, illetőleg a nemzeti ügy tárgyalása végett kinevezendő bizottságban kellő képviseltetésünk iránt tett indítványunknál nem vezetett bennünket semmi önérdek, hanem azon szent kötelesség, melylyel választóink iránt tartozunk. Méltóztassanak elhinni, azon választók, kik bennünket megválasztottak, ha nem volnánk román születésűek, és ha nem bírnánk a kellő képességgel, bizonyosan meg nem választottak volna: azért nekünk kötelességünk az ő érdekeiket védni, nehogy bennünket azon szemrehányás érjen, hogy legszentebb érdekeiket könnyelműen áruba bocsátottuk, vagy kellőleg nem védelmeztük. (Zaj.) Tudom, t. ház! hogy ezen tárgy, a mint Hodasiu képviselő is monda, égető seb; és havaiamikor nem tudtam volna, ma meggyőződtem volna róla. De meg vagyok győződve arról is, hogy Magyarország intelligentiájának virága ül itt egyben, és ezen kitűnő férfiakból állő testületnek lesz nem csak kellő higgadtsága, hanem kellő eszélye is, hogy ezen csakugyan gordiusi csomó sikeresen megoldassák. Erre nézve pedig nézetem szerint ezen beadott módositvány egy kulcs. Némelyek, valamint Zsedényi képviselőtársam, azt mondották, hogy az követelő modorban van előterjesztve. Én, t. ház ! a mennyiben azt egyszer olvastam át — mert szerkesztésénél és elfogadásánál jelen nem voltam — azt hiszem, hogy az a kellő tisztelet szabta korlátokon belül van szerkesztve, és nem követelő, hanem kérelmező hangon van írva, melyet ezen t. ház iránti tisztelet igényel. Én tehát a módositványt pártolom. Joannovics György jegyző : Zichy Jenő gróf! Zichy Jenő gr.: Elállók! Tisza Kálmán: T. ház! Midőn ezen máihosszúra nyúlt vitában egy pár szóval részt venni szándékozom, legelsőben ki kell nyilatkoztatnom, hogy én e ház kebelében azon nagy ingerültséget,