Képviselőházi napló, 1865. II. kötet • 1866. april 11–junius 26.
Ülésnapok - 1865-68
LXVIII. OKSZÁGOS ÜLÉS. 169 hogy alkudozzék azon jogok felől, a melyeknek föláldozásaért alkotmányunk maradványait talán visszanyerheti. (Zajos tetszés,) Nem fogok a t. gróf úr előadására több észrevételt tenni, hanem fájdalmas érzéssel hallottam a t. grófnak egy nézetét: azt, hogy mi pressiót akarunk, a külviszonyok tekintetbe vételével, gyakorolni követelésünkkel Fölséges Urunkra vagy annak kormányára. Engedje meg a t. ház, hogy egyéni nézeteimet előadhassam ezen országgyűlésnek jelen állása felől. (Halljuk!) Meg volt — ugy látszik — írva a sors könyvében, hogy szerencsétlen legyen az óra, melyben ez az országgyűlés megszületett. Összejött ezelőtt fél évvel az országos rendeknek és képviselőknek nagy többsége azon édes reménynyel, hogy abban közjogi kérdéseink kiegyenlitése mellett alkotmányunk visszállitásának ünnepét üljük meg. Föl- | iratot intéztünk ennek folytán 0 Fölségéhez, melynek tartalmát csak, nagymérvű bizalom indokolhatja. (Ugy van!) És leérkezett egy kegyelmes királyi leirat, mely, valamint a legközelebbi fagy hazánk nagy részének dús növényzetét megsemmisítette, ugy dermesztette meg létezett szép reményeinknek tarkán színezett virágait. (Tetszés.) Ezen kegy. kir. leirat pedig mindeddig mással fölváltva nincs. Mint a később bekövetkezett esem ínyek mutatták, de államférfiaink , kiknek hibás politikája okozta tán nagy részben a bajt, azt előre még nem látták, az országgyűlés kezdetével is már fejlődésnek indultak az idő méhében azon európai conflagratiónak csirái, melynek küszöbén állunk. Mindazon intézkedések, melyekennek következtében tétettek, melyeket e tekintetben tenni szükséges, a magyar alkotmányosországyillés együtt létében, szemünk láttára, absolut hatalommal történtek. (Ugy van!) Es mindez még, t. ház, nem volt elég. Az isteni gondviselés bölcs, de súlyos rendeléséből beköszöntött e hazába az Ínségnek és - ha idejében eleje nem vétetik •— az éhhalálnak rémképe ; és az országgyűlés ezen maga, jelen állásában, ugy mint mindnyájan szivünk mélyéből kívánjuk, teljes mérvben nem segíthet. Ne gondolja azért senki, hogy mi egykedvüleg, nyugodt kebellel és nem a fájdalom érzetével és nem elcsüggedt reménynyel tervezünk, például a közös viszonyok rendezésének kérdésében, oly szabványokat, melyeknél egy hibás tollvonás a nemzet léte vagy nem léte fölött határozhat. (Helyeslés. Igaz!) Ne gondolja senki, hogy egykedvüleg és nyugodt kebellel foglalkozunk azért, mert állami életünk minden ágait újra kell szerveznünk, a törvényhozásnak minden lehető, egy évtizedes országgyűlés elfoglaltatására elégséges föladataival. S miért van az, t. ház, hogy mindemellett hallgatunk? Miért van az, hogy fájdalmunkat keblünk KÉPV. H. NAPLÓ. 186 4 ,.. II. mélyébe fojtjuk le, és nyugalmat parancsolunk vérünknek, mely ereinkben olykor fölpezsdül ? Nézetem szerint a hazaszeretetnek szent érzése az, mely bennünket erre ösztönöz, erre kötelez. (Helyeslés.) Az emberi szívből kiírthatlan azon remény, hogy a loyalitásnak annyi bizonyítékai, melyeket a nemzet ezen országgyűlésen és ezen kivül tanúsít, le fogja fegyverezni elleneinket, kik megszámlalhatlanok, és meg fogják győzni Fölséges Urunkat a felől, hogy e nemzet tökéletesen érett az alkormányos jogok élvezetére és hogy azokat az O kezébe legbiztosabban lehet letenni. (Nagy tetszés.) Nem tudom, meddig leszünk képesek első föliratunkban is már előre jellemzően ecsetelt azon állapotnak súlyos szenvedéseit elbírni, a mely szerint az alkotmányos jogok gyakorlatára hivatott össze az országgyűlés, és az országban minden alkotmányon kivül áll; de azokra vonatkozólag, a miket a t, gróf és képviselő úr előadott, tudom, hogy a képviselőház mindig teljesíteni fogja kötelességét, melylyel nem csak a király, hanem a haza iránt is tartozik. (Helyeslés.) Tudom azt is, ha a világ jelen bonyodalmai között Európának ideje lenne egy pillantást vetni e szegény hazára, látna itt egy nemzetet, melyet se a hatalomnak rá nehezedett súlya, se a kül viszony okból fölmerülő veszélyek, se polgártársainak fájdalmas részvéttel kisért insége, se végre a közvégelszegényedésnek mindnyájunk lába alatt tátongó örvénye meg nem tántoríthat az előtte kitűzött azon fő czél elérése utáni állhatatos törekvésében, hogy megóvassanak alkotmányos jogai és visszaállittassék polgári alkotmánya , azon alkotmány, melynek visszaállítása foglalja mag-ában azon titkot, mely a monarchiát minden kül és bel veszélyek ellen legbiztosabban megvédi. (Helyeslés) Ezeket azon tekintetből, hogy föltüntessem mind a képviselőháznak, mind az ország népei legnagyobb részének e tekintetben nézeteit — úgy legalább, mint én ezen nézeteket fölfogom s létezni vélem — láttam szükségesnek fölemlíteni azokra nézve, a miket a t. képviselő és gróf űr mondott. Egyébiránt az idő hosszabbra terjedvén, többekre, a mikre észrevételt tehetnék , ezúttal nem teijeszkedem ki, hanem még csak az iránt jelentem ki — minthogy már fölszólaltam — véleményemet, hogy a határozati javaslat mellett vagyok s a részletekre a részletes vitatkozásnál tartom fen lehető észre vételeimet. (Hosszas zajos éljenzés.) Tóth Vilmos jegyző : Apponyí György gr. személyes kérdésben kíván szólani. Apponyi György gr.: Személyes kérdésben kérek szót. T. ház! Alkotmányos országban, alkotmányos érzületű honpolgárnak erősebb szemrehányást nem tehetett volna valaki, mint az előttem szólott csekély személyemnek tett.Képviselőtmi 22
