Képviselőházi napló, 1865. II. kötet • 1866. april 11–junius 26.
Ülésnapok - 1865-68
164 LXVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. lay Ödön képviselő úrtól az iránt, hogy mikép értette Ő azon vádat, melyet oly átalánosságban felhozott. Tartozom ez észrevétellel azon honfiak irányában, kik 63-ban az inség enyhítésére társadalmi és egyleti téren közreműködtek, valamint azon jótékony egyletek irányában is, melyek a károsult lakosság annyi keserű könyeit törülték és melyeket eljárásaikban a közbizalom támogatott. Az ügy érdemére nézve csak annyit mondok, hogy a végzés hozatalát igen t. Deák Ferencz képviselőtársam indítványa szerint pártolom. Kállay Ödön: Mind az ildom, mind a kötelesség parancsolja, hogy Orczy Béla képviselőt és bárót megnyugtassam, kijelentvén, hogy én azokról, kik a könyöradományok osztogatásánál a társadalmi téren működtek és az adományokat kezelték, nem szólottam. Azl863-ki absoluthatalom hivatalnokairól beszéltem csak, és értettem csak azokat, kiket ezen megrovás illet, a nélkül, hogy az ártatlanokat vádolni akartam volna. (Helyeslés.) Tóth Vilmos jegyző: Bónis Sámuel! BÓniS Sámuel: T. képviselőház ! Ha valaki, a ki előtt e nemzet 17 évi szerencsétlensége ismeretes, de kinek az ujabb csapásokról tudomása nincs, ezen terembe bejő, lehetlen. hogy első pillanatban azon eszme ne rohanja meg, hogy ezen jogaiért szenvedő árva nemzetnek egy új nagy szerencsétlenségen kellett keresztülmennie. Honnan is magyarázhatná meg különben azon izgatottságot. azon féltékeny ingerültséget, mely e tanácskozásokon keresztül vonul '? En részemről, t. ház, ezen izgatottságot és ingerültséget csak sajnálom : de, hogy megvan, azon csodálkozni nem tudok : mert minden küzdelmeink mellett is ott vagyunk, a hol voltunk azelőtt, midőn ez országgyűlésre fél év előtt reményekkeltelve összegyültünk ; minden küzdelmeink mellett jogainkból csak egy jotányit sem bírtunk visszaszerezni. (Helyeslés.) Ha, mondom, ez a nemzet, melynek minden egyes fia a hazát jobban szereti, mint önmagát — értem e haza jó fiát — izgalomba hozatott : lehet-e rajta csodálkozni ily körülmények között? Itt el lehet igazán mondani,hogy könnyű szavakat találni, de a szavak helyes modorát megtalálni igen nehéz. Azonban én részemről azt tartom, mindenekelőtt le kell esöndesíteni a habokat. Igyekezni fogok magam is keblem hánykódó habjait lecsöndesíteni, és e tárgyban azon higgadtsággal és férfias méltósággal szólani, melyet képviselői állásom igényel és melynek gyakorlatában, midőn szabadon kimondom lelkiismeretem sugallta szavaimat, nem félek az Apponyi gr. képviselő úr által felhívott népitélettől sem. (Helyeslés a bal oldalon.) A tanácskozás alatt levő tárgyra nézve tehát I rövid leszek. Én az ajánlott módok közül legjobban óhajtottam volna föliratot, melyben érvül használtatott volna föl a kivitel czélszerűségére nézve az is, hogy czélszerű kivitel egyedül csak úgy lehet, ha helyreállíttatnak intézményeink; mondom, ha ez beletétetett volna,legjobban szerettem volna a föliratot. Minthogy azonban ajelen föliratijavaslatban ez nincs meg és ez engem teljességgel ki nem elégít, én részemről nem pártolhatom e föliratra tett módosítványt sem. Én ugyanis , a mint mondám, a felirat érvéül használtam volna az inség enyhítésének eszközlésére azt, hogy czélszerű eszköz csak a helyreállított felelős kormány és a megyék lehetnek; de nem állítottam volna azt conditio sine qua non-képen: mivel tehát a javaslat azt conditio sine qua non-nak veszi, a javaslatot sem pártolhatom; ámbár azt tartom, hogy a kik azt a javaslatot tették, bátran és nyugodtan alhatnak, a nép ítéletétől nem félve, a melyet ellenünk az előbb fölemlített képviselő úr felhivott, és a melyet felhívni ily esetben, kivált ha működésünket a siker nem koronázza, igen veszélyes dolog volna egyebütt, mint Magyarországban. Bízom azonban polgártársaim józan magyar eszében, hogy Ők azon esetben is, ha rajtok segítve nem lesz, bizonyára meg fogják tudni érteni azt, j hogy nem azok okozták a segély hiányát, kik taI Ián az általam nem pártolt és általam czélszerűtlennek vélt módot ajánlották, hanem a segedelmet megtagadók. Ettől nyugodtan alhatnak. (Helyeslés.) De mivel nem tartom helyesnek, hogy oly esetben conditio sine qua non-képen állítsuk föl a restitutiot, nem pártolom.Pártolom tehát Deák Ferencznek határozati javaslatát, azon módosítással azonban, illetőleg azon két eszmének belehozatalával, melyet Tisza Kálmán kifejtett. (FölkiáÜásoli: Szavazzunk!) Tóth VilmOS jegyző: Jekelfalussy Lajos! (Zaj. Az elnök csönget. Jekelfalussy föláll, szól valamit s újra leül.) Andrássy Gyula gróf! (Zaj. Szavazzunk !) Andrássy Gyula gr.: Én a szótól szi vesén elállók, azon föltétel alatt, ha a többiek is elálla-* nak. (Fölkiátiások a bal oldalon: Nem állunk el f) Tisztelt ház ! Miután meggyőződésem szerint a mai vita már is túlterjedt azon határokon, melyek között én azt mozogni látni szerettem volna, nem fogok a t. ház béketűrésével hosszasan visszaélni, hanem csak indokolni kívánom szavazatomat. Azonban mielőtt ezt tenném, ha méltóztatnak megengedni, néhány észrevételt tennék azokra, miket a háznak egy t. képviselője, Madarász József mondott. (Halljuk!) A t. képviselő úr azt monda, hogy ő a szélső bal oldal föladatának tekinti, irányt adni mindabban, a mi a nép érdekeit illeti. Ha a t. képviselő úr ezt csak maga hiszi, és csak azt. akarta mon-