Képviselőházi napló, 1865. II. kötet • 1866. april 11–junius 26.

Ülésnapok - 1865-68

LXVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 151 Csanády Sándor: Addig nem engedünk tanácskozni. (Helyeslés. Zaj.) Deák Ferencz: Tökéletesen igazuk van azon uraknak , kik a házszabályokra hivatkozva, nem a tárgyhoz, hanem a ház szabályaihoz akarnak szólani. Nekünk kötelességünk az ő észrevételöket kihallgatni, és a ház határoz fölötte. (Elénk helyeslés.) Kállay Ödön: T. ház ! A kisebbségnek leginkább kell arra vigyázni, hogy a ház szabályai megtartassanak, mert ez óvja meg ó't a többség lavinájától. E jogommal élek, midőn a t. elnök úr felszólalása ellen fölszólalok, és fölkérem öt, hogy a házszabályokat méltóztassék megtartani, és ha a tárgyhoz akar szólani, méltóztassék az elnöki széket másnak átadni. Akkor szívesen kihallgatjuk. Ha pedig az elnöki széken ül, akkor igenis a szólót valamely szabálytalan kijelentésért rendre utasíthatja, de a tárgyhoz szólania hatalmában nem •áll mindaddig, míg az elnöki székről le nem lép. (Helyeslés.) Deák Ferencz*. T. ház! Nem oly állapotban van az ország- akár politikai, akár anyagi tekintetben , hogy még magunk között is keserüséséget idézzünk elő -, (Igaz! igaz !) midőn szegény hazánknak mindnyájunk egyesült erejére van szüksége, hogy Isten kedvezéséből szerencsésen kievezhessünk abból a sok bajból, a melyek közé a hullámok vetettek. Tisztelt elnökünk egy észrevételt tett, melyet nem akarok czáfolatnak tekinteni, mert arra joga nem volt, hanem úgy, mint egyesnek ejtett észrevételét. Ne akadjunk meg rajta: minden egyes ember elmondja észrevételét; és így azt hiszem, menjünk tovább. Meg vagyunk győződve , hogy a t. elnök úr legjobban tiszteli a ház és minden egyes követ jogát, és ő bizonyára senkit sem akar gátolni előadásában; annál kevésbbé akarta tehát jelenleg is, mint elnök, valaki észrevételeit czáfolgatni. Véleményem tehát az , ejtsük el e dolgot és szóljunk magához a tágyhoz. (Atalános helyeslés.) Tóth Vilmos jegyző: Fábián Gábor! Fábián Gábor: Az ínség tárgyában előterjesztett bizottsági javaslatra két módositvány és egy inditvány nyújtatott be a háznak. A módositványnak mindegyike a föliratot ajánlott és formulázva bemutatott javaslatra vonatkozik. Az inditvány pedig a fölirat helyett határozatot hoz javaslatba, oly határozatot, mely a javasolt fölírat tartalmát is magában foglalja. Hogy melyik eljárás lenne a jelen körülmények között czélra vezető, a fölött a tegnapi ülésben, sőt ma is eleget hallottunk. És miután maga az indítványozó, ki e ház köztiszteletét és az egész haza osztatlan bizalmát birja, szokott ismert s meggyőző modora szerint világosan, tisztán és kímeritöleg megmutatta azt miért látja mostan a határozat hozatalát cz,élszerííbbnek, mintsem a föliratot, én részemről semmi szükségét nem látom, és magamat hivatva sem érzem arra, hogy az általa előadottaknak gyönge szavaimmal nyomatékot adni megkísértsem. Azért az általa előadottakhoz csupán annyit kívánok még hozzátenni , hogy az általa javaslatba hozott határozatot , mely mind azt, a mi a bizottság javaslatában előfordul, mind pedig azt, a mivel a két módositvány az indítványt pótolni kívánja, magában foglalja , és melyhez még az is járul, hogy a felsőbb helyen a kormány részéről tett mulasztásokat nyomatékosan kiemeli, én , mondom, ezen határozatot a ház méltóságával sokkal megegyezőbbnek találom , mintsem hogy azt, mit már két föliratban bővebben előadtunk és sürgettünk, most, mielőtt második föliratunkra felelet adatott volna, ismét harmadik föliratban újra érzékenyen előadjuk és elpanaszoljuk — mert végtére , ha ultimátumot nem akarunk felküldeni , e föliratnak panaszló hangon kellene szólani. A kik e kérdésben is a közvéleményre hivatkoznak, hogy az kárhoztatni fogja, ha a ház nem feliratot, hanem határozatot talál czélszerünek, ne tartsanak ettől: ezen határozat részünkről lefelé leirat gyanánt fog tekintetni; és ezen leiratot a nép hamarább meg fogja érteni, mint a föliratot. Azért részemről azt gondolom, nem tehetünk jobbat, mint hogy minden további vitatkozást mellőzve, ezen határozatot, melyet Deák Ferencz képviselőtársunk indítványozott, egyszerűen egész terjedelmében elfogadjuk, és ha valaha, ezúttal mind a határozatisták, mind a feliratisták egyesülnek. Én a végzési indítványt pártolom. Dimitrievics Milos jegyző: Vidacs János! VidaCS János: Mélyen tisztelt képviselőház! Magyarország lakosait ínség fenyegeti; maholnap arra ébredünk, hogy országunk egyik szép része nem találja betevő falatját. Mélyen tisztelt képviselőtársam Deák Ferencz tegnapi beszédében igen találóan kiemelte, hogy népünknek r leginkább pénzre és gabonára van szüksége. Én is azt mondom: igenis, a népnek pénzt és gabonát kell adni; de nem vagyok mélyen tisztelt képviselőtársammal egy véleményen abban, hogy ő a népnek gabonát és pénzt nem alkotmányos úton, én pedig alkotmányos úton szeretnék nyújtani. Abban sem vagyok Deák Ferencz képI viselőtársammal egy véleményen, hogy ő az absolut kormányhoz fordul, azon absolut kormányhoz, mely 17 év óta nyomorgatja a népet. Az absolut kormány , a mint a viszonyok ma állnak, először nem képes segíteni a népen, másodszor pedig nem is akar segíteni. Nem képes segíteni, mert a tizenhét év alatt összezsarolt kincseket haszon-