Képviselőházi napló, 1865. II. kötet • 1866. april 11–junius 26.

Ülésnapok - 1865-67

146 LXVII. OKSZÁGOS ÜLÉS. meg; minthogy ez alkalomkor is a törvényesség helyreállítását sürgeti a nélkül, hogy az Ínségeseknek nyújtandó gyors segélyt koczkáztatná; és minthogy elzárja előttünk ama lejtős ösvényt, mely lefelé vezet azon magaslatról, melyet két feliratunk által elfoglalánk: én ez indítvány mellett, és a fölirat és módositványai ellen szavazok. (Helyeslés.) Dimitrievics Milos jegyző: Csíky Sándor képviselő úr! (Szavazzunk!) Csiky Sándor: Tisztelt ház ! Előttem szólott képviselőtársam egy kérdéssel állt elő, melyben az foglaltatik, hogy mi a czél : az-e, hogy alkotmányunk helyreállítását sürgessük a fejedelemtől? vagy az, hogy Ínséggel küzdő honfitársaink nyomorát enyhíteni igyekezzünk? Én azt hiszem, e két kérdés olyan, hogy lényegét tekintve ugyanegyet képez. Mi honfitársaink ínségét és nyomorát enyhíteni óhajtjuk ; de meg lehetünk győződve, mert a tapasztalás megtanított reá, hogy ezen ínség és nyomor enyhítésére csak azon mód vezet, hogy a törvényes állapot helyreállíttatván, az inségi ügy a nép bizalmát biró tisztviselők kezébe adassék, kik egész nyilvánossággal kezeljék azon pénzeket és készleteket, melyeket a nyomor enyhítésére kell fordítani. Ha pedig ezen segélyezés úgy történnék, mint történt a közelebb lefolyt 1863 évi nyomorteljes időszakban; ha nem terjesztetik a nyilvánosság elé, hová fordíttatnak az illető ínséges segélypénzek, melyek a tapasztalás szerint — tisztelet a kivételeknek, mert hisz nem mindenki volt lelkiismeretlen a kezelésben, de bizonyára sokan voltak a kormány által kinevezett közegek között olyanok, kik nem úgy jártak el — akkor nem oda fordíttattak, a hova kellett volna, a gabona nem úgy^ nem ott osztatott ki, a hogy és a hol szükség lett volna; szóval, ha az 1863. évi szomorú jelenségek ismétlődnének: ez ínségen segítve nem volna. Azért tehát újólag megjegyzem: nem szükséges, hogy a mostani szükség a nemzetet alkotmányos jogai elérésében gátolja; és azért óhajtom, hogy kapcsolatba hozzuk felírásunkban a törvény helyreállításának kérését az ínség enyhítése iránti kérelemmel, azért, hogy törvényeink helyreállítása titán az ínség és nyomor elhárítására czélszerü módok gondoltassanak ki, és alkalmaztassanak a törvényhozás és törvényhatóságok, szóval az egyetemes nemzet által. E nélkül a czélt elérni nem lehet; e nélkül csak palliativ kúrának alkalmazása lehetséges. Gyógyítsunk vagy gyökeresen, vagy pedig semmit se orvosoljunk: mert a rósz orvoslási modor a semmit tételnél is roszabb, mert ez esetben legalább gúnyt és szemrehányást nem kell szenvedni, és az elégületlenség kifejezésére alapos okot nem szolgáltatunk. T. ház! Talán különösnek tűnik fel a t. ház előtt, miért szavazok én most a felírás elfogadására, és miért szólok azon határozat ellen, melynek pártolásában én is tevékeny részt vettem 1861-ben. (Zaj. Szavazzunk!) 1861-ben azért szavaztam a határozatra, mert a törvényhozás természetével nem láttam öszhangzónak, hogy diplomatiai érintkezésbe jöjjön a nemzet és a képviselőház azon fejedelemmel, ki az országgyűlés kezdetén kimondotta, hogy az okt. 20-dikai diploma és a febr.26-dikai pátens alapján kívánja az ország ügyének elintéztetését vezetni, (Szavazzunk!) azt tehát, hogy törvényeink helyreállítására hajlandó volna, ki nem fejezte. Azért addig, míg az meg nem történt, én azon meggyőződésben voltam, hogy nem lehet remélnünk, hogy a törvény és alkotmány alapján képesek lehessünk üdvös törvények alkotását eszközölni, s ezért szavaztam a határozatra. (Zaj.) Most pedig szavazok a feliratra, és pedig azért, mert következetlenséget látok abban, hogy ha 1861-ben leszavaztatván a határozati párt, feliratot intéztünk a fejedelemhez és intéztünk feliratot most is két izben, most meg határozatot hozzunk, midőn Isi kell fejeznünk azt, hogy ily nyomasztó helyzetben szükséges alkotmányunk helyreállítása, s bajaink orvoslására felkérjük s felszólítjuk őt. Midőn tehát ily bajok enyhítését kell eszközlésbe vennünk, akkor nem a levéltárba teendő határo" T—l zatnak, hanem egyenesen O Felségéhez intézendő feliratnak van helye. Én tehát járulok a bizottság fölirati javaslatához azon módositványnyal, melyet Kállay Ödön képviselőtársunk előterjesztett. Tóth TÜniOS jegyző: Rajner Pál képviselő úron van a sor! (Szavazzunk! Zaj.) Rajner Pál: Ha a többség a tárgyalást bevégezettnek kívánja tekinteni s a többi szónok eláll a szótól, én is szívesen elállók. Elnök: A följegyzettek fölfognak szólittatni. Dimitrievics Milos jegyző: Besze János! Besze János: Nem állok el! (Derültség!) Rajner Pál: T. ház! Mélyen érzi a nemzet azon ferde politika következéseit, hogy ismételt föliratainkra választ még mindeddig nem nyertünk; kétszeresen érzi pedig most e perczben, midőn a gondviselésnek tetszett hazánkat ujabb nyomorral sújtani. Valóban kérdhetnők, igaz-e azon terjesztett állítás, hogy a magyar kormányférfiak a paritás érvényre emelésével befolyást gyakorolnak a monarchia ügyeinek vezetésében ? és, ha ez nem ámítás, az akarat hiányzik-e bennök, vagy csak a státusférfiúi tapintat , vagy a szükséges erély az alkotmányos állapotnak megállapítására? De, tisztelt képviselőház! a kormány hibáinak halmaza nem jogosít föl minket politikai hibák elkövetésére; és ámbár én részemről megvallom, bennem is már súlyos aggodalmak, sejtelmek támadnak, olyanok, hogy ha a kormány