Képviselőházi napló, 1865. II. kötet • 1866. april 11–junius 26.

Ülésnapok - 1865-67

142 LXVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. a nyomor enyhitésére. De ebben az esetben az volna a legfőbb, sőt talán egyedüli teendőnk, hogy követeljük újból alkotmányunk visszaállítását. Kérdem azonban, van-e valaki, ki azt hiszi, hogy ugyanazon hatalom, mely sokkal fontosabb, sok­kal nagyobb okoknál fogva mindeddig állhatato­san megtagadta alkotmányunk visszaállítását, haj­landó legyen ezt megtenni csupán ezen közbejött eseménynél fogva ? En azt gondolom, t. ház, erre semmi kilátásunk sincs. De, ha erre nincs kilátás, s így egyátalában nem remélhetjük, hogy az or­szággyűlés föllépése által tettleg segíthetünk szen­vedő honfitársainkon: akkor egész mostani föllé­pésünk arra szorítkozik, hogy kinyilatkoztassuk az ország népe előtt, hogy szeretnénk sorsán segí­teni. De e szerint a ház ezen föllépése jnem volna egyéb, mint demonstratió. Már pedig ily demon­stratióra véleményem szerint nincs legkisebb szük­ség ; és nem is tartom tanácsosnak, hogy az or­szággyűlésen ily valamit tegyünk: nem tartom tanácsosnak azért, mert egyátalában ellenkezőnek tartom a ház méltóságával, hogy bármi olyant te­gyen, a mit komoly lépésnek venni nem vehet; nem tartom szükségesnek az ilyen demonstratiós el­járást, mert meg vagyok győződve, hogy a mi népünk igenis jól ismeri állásunkat s meg van győ­ződve arról, hogy nem rajtunk múlik, ha mi or­szággyűlésikig rajta segíteni nem fogunk; tökéle­tesen fölöslegesnek tartom azért, mert már maga azon tény, hogy az országgyűlés nem fog sikeres lépéseket tehetni, elegendő bizonyság arra nézve, hogy mások által van akadályozva s nem saját hanyagsága miatt mulasztja el a segítést. Ezen nézetekből, t. ház , önkényt foly, hogy miként óhajtom, hogy a ház eljárjon. Ellenzem egyátalán a föliratot: a mi pedig a Pest belvárosa nagyérdemű képviselője által előadott végzési ja­vaslatot illeti, megvallom, óhajtottam volna, hogy minél rövidebben menjen át a ház mintegy napi­rendre, azaz hozza meg határozatát a bizottság ál­tal beadott javaslatra, és különösen hangsúlyozza azt, hogy azon szomorú meggyőződésre jutott, mi­szerint jelen állásában nem képes a nyomor eny­hítéséhez járulni. De miután e múltkori végzés és a háznak beadott választmányi javaslat következ­tében szükségesnek tetszett némelyek előtt, hogy e tárgyban bővebben indokolt végzés hozassék, megnyugszom azon szőnyegen levő indítványban, csupán azon változtatással, hogy ugyanazon okok­nál fogva, melyeket már bátor voltam előadni és melyeknek ismétlésével a t. ház türelmét fárasz­tani nem akarom, kívánom a javaslat utolsó pont­jának, t. i. azon pontnak, melyben az országgyű­lés a kormánynak közreműködését fölajánlja, egy­szerű kihagyását. (Helyeslés a hal oldalon.) Bátor vagyok e tekintetben csak azon egy [ körülményre hivatkozni: mi lesz annak követke­zése, ha ezen pontja a végzésnek megmarad. El lehetünk készülve arra, hogy, épen ezen nyilatko­zatunk folytán és egyszersmind 0 Felségének már a kanczellárhoz intézett kézirata nyomán is, fel fog az országgyűlés szólittatni arra, hogy közremű­ködjék a kormánynyal. De miután ez máris insi­nuáltatott az országgyűlésnek, mielőtt törvényeink és alkotmányunk vissza volnának állítva, világos­nak látszik a kormány szándéka, hogy nem fog­ja visszaállítani az alkotmányt, hogy képesek le­gyünk közreműködni, hanem a nélkül fogja kí­vánni, hogy vele közösen járjunk el a teendő in­tézkedések körül; és igenis meglehet ezek folytán, hogy minden el fog követtetni, hogy a ház lecsa­lassék az általa eddig követett szigorú törvényes­ség ösvényéről; és így az országgyűlés, ha már most ki nem hagyja azon pontot, kénytelen lesz — mit bizton feltehetünk róla •— akkor kijelen­teni, hogy jelen állapotában nem tartja magát képesnek arra, hogy a kormány nyal közremű­ködjék. Azért azt hiszem, t. ház, jobb volna egyszer­re végét szakítani a dolognak: igy nem tennők ki magunkat annak, hogy a kormány hozzánk in­tézendő insinuatiói által ezen gyűlöletes ügy — bocsánatot kérek a kifejezésért, de én annak tar­tom — tovább húzassék; jobb volna e dolgot ez­zel befejezni. Ajánlom módositványomat a t. ház figyelmébe.(Helyeslés. Szavazzunk !) Dimitrievics MilOS jegyZÖ : Böszörményi képviselő ur! Böszörményi László (a szószékről) : T. kép­viselőház ! Azon tisztelet hozott ide a szószékre, hogy szerény szavaimat szerencsés legyek t. kép­viselőtársaimmal megértetni; és kérem e végett a többséget a kisebbség nevében. Midőn én a határozati, vagy végzési eljárás ellen felszólalok, távol van tőlem, hogy olyszerü fölirati eljárást akarjak pártolni, a minő a bizott­ság javaslatában foglaltatik : mert arról áll való­sággal az, mit épen e perczben Mocsáry képviselő­társunk kifejtett, hogy t. i. petitionáló, kéregető, és uralkodói jogot, királyi teljhatalmú jogot tulaj­donító. Ez van a bizottság által javaslótt fölirat­ban; s épen ez azon fő szempont, melyért azt nem pártolhatom ; hanem igenis fölszólalok oly fölirat által teljesítendő eljárás mellett, mely elő fog állani a Kálíay Ödön képviselőtársunk által be­adott módosítvány folytán. Elfogadom azon tant, melyet Mocsáry képvi­selőtársunk fölemlített, hogy az országgyűlés nem ösmerhet királyi hatalmat addig, míg alkotmány nincs. Én sem ismerek, nem ismerhet az ország­gyűlés se. De ha ez benne van a bizottság föl­irati javaslatában, benne van a határozati javaslat-

Next

/
Oldalképek
Tartalom