Képviselőházi napló, 1865. II. kötet • 1866. april 11–junius 26.

Ülésnapok - 1865-67

130 LXVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. tetni azon kötelességszerű nyilatkozatunknak, hogy mi véleményünk szerint megtennök azt, ha az absolut rendszer által abban nem gátoltatnánk; és nyilatkozatunk csak azon kötelességszerű meggyőződésünk kifolyása, mely parancsolá, hogy különösen az országos inség enyhítésében, ugy mint alkotmányunk helyreállításában, se félelemnek, se álszeméremnek nem szabad bennünket meggyőződéseink nyilvánításától visszatartani. A szélső bal oldalnak, uraim! a melynek én egyik tagja vagyok, és a mely igen csekély számot képvisel az országgyűlésen, ritkán jut azon szerencse, hogy a többséggel tartson; de mindenkor rendeltetése kijelölni az irányt, mely a nép érdekeinek leginkább megfelel. (Ellenzés. Nagy zaj. derültség és fölkiáltások: Ez mindnyájunk rendeltetése !) Nehéz föladatának, egyengetni a jövőt, nincs egyéb élve, mint azon öntudat, hogy véleményem szerint legközelebb állván mindenesetre véleménye a nép érdekeihez és véleményéhez (Nagy zaj. Ellenzés.) Elnök: Bocsánatot kérek, de kénytelen vagyok nyilvánitani, hogy ami a nép érdekeit illeti, itt semmiféle pártszinezetnek monopóliuma nincs. (Zajos helyeslés.) \ Madarász József: Uraim, képviselők! Is- | ten mentsen meg- attól, hogy ezt tisztán részemre és azok részére kívánjam nyilvánitani, a kikkel én egy véleményben vagyok. (Helyeslés. Halljuk!) Méltóztassanak figyelmezni, hogy hozzátettem e szavakat: „véleményem szerint." Azt pedig csak meg fogja engedni a t. ház, hogy ezt nyilvánítván, i egyátalában nem tettem egyedül magam számára ezen követelést, és nem zártam ki azt, hogy a t. ház más tagjai is az ő véleményük szerint ép úgy, vagy tán még jobban is, ne követelhessék magok számára azon felfogást, hogy a nép érdekeit leghűbben képviselik. (Helyeslés.) Ellenzem tehát a megnevezett két indítványt, u. m. a ház bizottságának fölirati javaslatát és Pest belvárosa érdemes képviselőjének végzési indítványát a következő okoknál fogva : 1-ször. Mert ellenkeznek azon kötelességgel, mely az ország ínségével szemben a képviselőházra nehezedik; ellenkeznek az ország lakosságának azon várakozásával és követelésével, hogy az ország Ínségének enyhítése tárgyában a képviselőház ne egyedül csak másra utalással semleg, hanem az ország insége enyhítésének legalább módjai és gyógyszerei kijelölése által tényleg vegyen részt. Hogy pedig ez kötelessége a képviselőháznak, szabad legyen ezt magából a bizottsági jelentésből s jelesen annak azon szavaiból indokolnom, melyek így hangzanak: „Be nem várva az adatok beérkezését, szemben a hazára nehezedő veszély annyi nyugtalanító jelenségeivel, s hogy a nyújtandó segély minél eredményesebb lehessen: haladék nélkül volnának azon lépések megteendők, melyek az előttünk álló nagy fontosságú czél elérésére szükségeseknek és alkalmasaknak mutatkoznak." Most már az ország lakossága és én is, midőn eddig olvastam a jelentést, mit vártunk ? Vártuk azt, hogy elő fogja sorolni a bizottság azon haladéktalan és lényeges eszközöket, melyek alkalmazandók volnának a nagy nyomorral szemben annak megszüntetésére. Miként felel meg erre a bizottsági t

jelentés'? Egy alázatos fölirattal 0 Felségéhez. És ha már most meg fogja tudni az országnak ínséget szenvedő része, hogy ezen fölratban nincs semmi, de az mindenesetre benne van, hogy Ü Felsége által segélyeztessék; ha meg fogja tudni Pest belváros érdemes képviselőjének azon indítványát, hogy ezen fölirat azon okból, mert már 0 Felsége ennek megkezdését meg is rendelte, elmaradhat; és meg fogja tudni, hogy a képviselőház ezenkívül csakugyan semmi mást ezúttal az országos baj enyhítésére nem tesz: akkor, képviselők, gondolhatják Önök, hogy azon vigasz helyett, melyet az ország lakosai a képviselőháztól is mindenesetre várnak, lehangoltság fog bekövetkezni. Ellenzem 2-or tisztán a bizottság felirati javaslatát azért, mert a 4-dik és 5-dik pont közt a következetesség hiányzik. A 4-dik pontban elősorolja, hogy a törvényes kormány és alkotmányos helyhatósági kormány által sok bajon segittethetnék és sok nyomornak eleje vétethetnék. Ha ez áll, a mint áll szerintem is, mi ennek logikai következése? Nem az, mi következik : „Tehát, uram király. segits !" de az : „Tehát kérünk, uram, állítsd vissza a felelős kormányt, állítsd vissza már csak azért is, mert ez által sok bajon segittethetik." Kötelessége tehát a képviselőháznak kérni az alkotmány helyreállítását csak azért is, mert ha positiv segélyt nem adhat is a képviselőház, de maga az, hogy sok baj megelőzhető és sok nyomor enyhíthető, már ez maga is nagy nyeremény. (A bal oldalon helyeslés.) De ellenzem 3-or mind a bizottság fölirati javaslatát, mind pedig Pest belvárosa érdemes követének indítványát is, leginkább az utolsó szakaszért, mely igen csekély, alig hét sornyi, de magában foglalja az ellenmondásokat, a tisztában nem léteit, kötelességmulasztást, és mégis a képviselőházat bonyodalmaknak teszi ki, igy szólván: „Ha a fenyegető inség elhárítása a jelen rendkívüli körülmények közt rendkívüli erőfeszítést igényel s az országgyűlés hozzájárulását is szükségessé teszi, a képviselőház, O Felségének egyenes felszólítására, mindazt, a mit e részben alkotmány és törvény szerint tehet, legnagyobb készséggel megteendi." A harmadik szakaszban, uraim , kimond-