Képviselőházi napló, 1865. II. kötet • 1866. april 11–junius 26.
Ülésnapok - 1865-65
LXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 121 a 18 éves korlátlan kormányzat bal fogásai által nem csak alkotmányos jogaitól megfosztott, hanem anyagilag is tönkre silányított nemzet rajta méltatlanul ejtett (bár csak hosszú évek során orvosolható) sebek gyógyitásával magát a végpusztulástól csakugyan megmentheti." Elnök: Méltóztatik a tisztelt ház ezen indítványok kinyomatását elrendelni? (Helyeslés.) Joannovics György jegyző: Kállay Ödön képviselő ur kért szót. Kállay Ödön: T. ház ! A napirendre kitűzött tárgy nem olyszerü, hogy az politikai spekulátióúl fölhasználtassék; tisztán kötelességünket kell e részben teljesíteni, azon kötelességet, melyet az ínségesek szenvedései ránk hárítanak és melynek teljesítését a haza várja tőlünk. Tekintsük mindenekelőtt azon módokat, melyek ezen szenvedéseknek enyhítésére a t. ház elé terjesztettek. A küldöttség Császár 0 Fölségéhez föliratot javasol; ennek ellenében Pest város nagyérdemű képviselője a föliratot letenni indítványozza. A mi a föliratot illeti, én ugyan a fölirati eszmét elfogadom; de oly modorban, a mint az szerkesztve van, minthogy véleményemmel tökéletesen ellenkezik, el nem fogadhatom, csak azon módosítással, melyet kevés politikai barátaim megegyezésével a ház asztalára letettem. A fölirat és Deák Ferencz nagy érdemű képviselő rirnak indítványa abban megegyeznek, hogy Császár 0 Felsége ruháztassák fel az ügynek teljes elintézésével; (Mozgás a jobb oldalon) különböznek abban, hogy a föl- I irat egyátalában nem említi meg azt, mit az indítvány megemlít, nevezetesen, hogy már O cs. kir. Felsége „handbillet" utján rendelkezett ez ügyben, s ezt okul veszi az indítványozó arra, hogy — miután e rendelkezés már megtörtént — az országgyűlés rendelkezése fölösleges. (Mozgás.) Ha a t. ház tagjai közül csak egy is kételkedik arról, a mit mondandók, hogy t. i. a haza ínséges lakói minden bajaik orvoslását egyedül e háztól, az országgyűléstől várják, méltóztassanak, ha hatalmok van, megszavaztatni Magyarország népeit, és meg fogják látni, hogy kilenczvenkilencz századrésze minden baja orvoslását egyedül az országgyűléstől várja. Ha hiszik azt, hogy a népnek, midőn a kormányra ruházott eljárásról értesül, ez örömet fog eszközölni, méltóztassanak előbbi kívánságomat ismételtetni, s meg fogja látni a t. ház, hogy a károkat szenvedett nép le fog hangoltatni, ha meghallja, hogy a kormány fog az ő Ínséges állapotán segíteni. (Helyeslés.Igaz! a baloldalon.) Nem tudjuk-e, hogy 1863-ban mily áldásosán osztogatta a kormány malasztjait! Tudja mindenki, mily praxis van Ausztriában az ilyen osztogatásoknál. Az olasz háború alatti események eléggé KÉPV. II. NAPLÓ. 186 5 , c . II. tanulságosak, s ismerjük a 63-iki eseményeket is. Mindenki tudja az egész országban, hány retortán ment keresztül az élelmi szer, ugy hogy a búzából végre zab lett, és midőn elvetették, ki sem kelt; a pénzek pedig enyvesekké válván, nagyon kis mértékben mentek a szegény szenvedők zsebeibe, és oda is csak azért jutottak, hogy az elrendelt financz által rögtön visszavétessenek és oda vitessenek, honnan ezen könyörületesség került. (Igaz ! Helyeslés a bal oldalon.) A visszaélések ezer nemei gyakoroltattak. Kérdem azért, tisztelt ház, akarjuk-e, hogy szenvedő polgártársaink szenvedésein megint így legyen segítve ? Azt hiszem, hogy ezt e háznak egy tagja s az országnak egy lakója sem kívánja; de igenis kívánja azt, hogy az ország, a királylyal egyetemben — mi alkotmányszerü is — segítsen a bajon. (Igaz! a bal oldalon.) Én tehát úgy a küldöttség által indítványba hozott föliratot, valamint a nagyon tisztelt Deák Ferencz, Pest belvárosa képviselője által tett indítványt el nem fogadhatom; hanem, minthogy a bajnak sikeres orvosolhatása másként, mint alkotmányszerüleg, lehetetlen, követelem, hogy a király 0 Felsége, a ki már oly régóta várat két feliratunk iránti resolutiójára, állítsa helyre az alkotmányt, és ha felelős minisztériumunk lesz, ha megyei municipiumaink helyre fognak állíttatni, akkor nem azon hűtlen kezek fogják a meghatározandó összeget és termesztményeket a szegények kezeibejuttatni, — a mi ha ezen modor mellett, az absolut kormány hivatalnokai által fogna történni, épen oly sikere lenne, mint 1863-ban. (Igaz! Helyeslés a bal oldalon.) Én tehát Ü Felségét megkérném, hogy az alkotmányt állítsa helyre. Nem is tartom — méltóztassanak megengedni — tökéletesen alkotmányszerü éknek a föliratban és indítványozott végzésben mondottakat. Miként fog" a kormány segíteni e nagyszerű bajokon ?' Bizonyára az osztrák „finanzwesen" nem ugy áll. hogy könnyedén egy pár milliót, vagy tíz-tizenkét milliót erre felhasználjon. Utóvégre is kölcsönhöz kell folyamodni a kormánynak; mi pedig, kik alkotmánynyal bírunk — a mely csak erőszakkal van letartóztatva —• abba soha bele nem nyughatunk, hogy a hatalom egyik fele gyakorolja azon jogot, melyet velünk egyetemben kell gyakorolnia. (Igaz! a bal oldalon.) Én ez okból csak azon esetben bizhatnám a kormány eljárásában, hahogy a kormány — mint kötelessége — az alkotmányt helyreállítva, velünk egyetemben igyekeznék segíteni a bajon; és akkor hiszem, hogy Magyarország nyomorán segítve lenne, és áldásosán emlékeznének azon szegények — kik a fagy által károsodtak — a tisztelt háznak munkálkodására, míg ellenben as ily egyoldalú orvoslás egyátalában csak lehangoltságot és elkeseredést fogna okozni. lö
