Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.
Ülésnapok - 1865-27
\ 260 XXVII. ORSZA minő befolyása legyen ezen miniszternek, minő alapokon kell befolynia; és mik legyenek azon ügyek: ezen javaslat azt akarja, hogy mindazok határoztassanak meg, még pedig hazánk alkotmányos önállása és törvényes függetlenségének veszélyeztetése nélkül. Én tehát ezen szakaszt sokkal megnyugtatóbbnak találom annál, a mit a t. képviselő úr akar. A mi illeti a módosítvány másik részét, ott én aggodalmában egyátalán nem osztozom, és nem is hiszem, hogy, ha ez benne marad, aggályainknak nőni, vagy ha kimarad, fogyni lehetne. Mert mire kötelezi ezen szakasz az országgyűlést ? A mit ki nem mond ezen javaslat holnap, kimondhatja holnapután. Miután ezen felirati javaslat már felküldetett, kimondhatja, hogy munkálatot akar készíteni, ellenben mindig kezében taríja az országgyűlés ezen munkálattal tenni, a mit akar, azon pontig, melynek folytán nem látja czélszerünek annak fölterjesztését. Agg'odalmát tehát e részben sem értvén, az eredeti szerkezet mellett szavazok. (Helyeslés.) Madarász József : Debreczen városa előttem szólott képviselőjének előadására kénytelen vagyok ellenvéleményemet nyilvánítani és bizonyos tételben Szepesmegye szepes-szombathelyi kerülete érdemes követével tartani. (Közbeszólások : Ki az?) Zsedényi. És igy való az, hogy a szélsőségek sok tekintetben sokszor érintkeznek (Derültség), azon különbséggel, hogy míg a conservativismus a netalán megtörtént törvénytelenségeket, vagy a netalán ezekhez vezethető utat (mint épen azt, hogy a pont végén a küldöttség munkálkodásairól van szó, az én csekély megyőződésem szerint arra vezethetőnek tartok) felhasználja más eseteknél, más eshető törvénytelenségek bekövetkezésére, addig a conservativismus ellentéte ez eshetőségeknek mindenkorra elejét akarja venni. Én csirájában akarom elfojtani azt, hogy ily következtetéseket vonni lehessen. Tökéletesen helyeslem, logikailag legalább, hogy ha az országgyűlés küldöttségeket rendelhet kisebbmérvű tárgyakban akkor, midőn a törvényhozó hatalomnak mindkét tényezője, a koronás király ,"által, még nem létezik, rendelhet nagyobb^ fontosságú tárgyakban is, jogi szempontból. Én tehát nem tehetek róla, hogy e szempontból is, nehogy később nagyobb mérvű tárgyakban ez előleges elhatározásból ily köveztetések vonassanak, kötelességenmek tartom annak elejét venni azon nyilatkozat által, hogy igenis én az itt érintett küldöttségek kiküldetéséhez nem járulok. (Zaj) Bónis Sámuel : T. ház! Én itt jogvesztést nem látok; hanem inkább jogainknak uj megerősítését : t. i. a nemzetnek épen ugy megvan kezdeményezési joga. mint megvan a fejedelemnek a miniszterek által. Midőn a fölirati javaslat a közös GOS ÜLÉS. ügyekre nézve azt mondja, hogy fogunk javaslatot készíteni, akkor egyszersmind a magunk kezdeményezéséről is biztosít. (Ugy van!) A 48-iki törvényekre nézve azt mondja, hogy ha a felelős miniszterek által fog a javaslat előterjesztetni, akkor ahhoz hozzá fogunk szólani. Én abban jogaink veszélyeztetését nem látom, ha a nemzet azt mondja, hogy e tárgyban fog javaslatot készíteni : a nemzetnek egyik legszebb joga a kezdeményezés. Maradjon tehát a szerkezet. (Maradjon! Maradjon !) Széll József: Én azt tartom, hogy a válassfehrati javaslatnak eszméjét leginkább azért fogadtuk el, mert a benne lefektetett politika találkozik a nemzet többségének politikájával, mely abból áll, hogy a nemzet többsége is kiegyenlítést kíván, oly kiegyenlítést, mely az ország függetlenségének fentartása mellett a függőben levő kérdések megoldását eszközölje. Nem lehet tagadni, hogy a függőben levő kérdések megoldásának kulcsát a közös ügyek képezik. Ha,a fölirati javaslatból kihagyatnék azon tétel, melyet Böszörményi képviselőtársunk kihagyatni kivan, akkor a feliratnak egész; politikája más irányt venne: azért én azt tartom, hogy mivel a közös ügyek kérdésének megoldásától függ a kiegyenlítés lehetősége, ezen tételnek benn kell maradnia. (Helyes! Maradjon!) Ujfalussy Miklós: A mi a javaslott beigtatást illeti, arra nézve tökéletesen ki vagyok elégítve azon nyilatkozattal, hogy a szerkezet sokkal erősebb lesz, ha azt bele nem igtatjuk. A mi az utolsó czíkknek kimaradását illeti, én 'az aggodalmat látom és méltánylom, hanem egy szóban látom a különbséget nézetem és az indítványozóé között. O ugyanis dietális tractatust említett, melynek igenis nagy nyomatéka van; ámde dietális tractatusnak akkor van helye, midőn az országos rendek a kormánynyal repraesentatio utján értekeznek. Ebből természetesen mellettünk és ellenünk mindazt ki lehet zsákmányolni, a mit az ész és akarat összeállíthat: de javaslat és dietális tractus közt nagy a különbség! Méltóztassanak viszszaemlékezni, hogy országgyűlési javaslatokat nem most kezdünk készíteni, azokat az ország már 1791-ben készített; 1825-ben, 1827-ben ugyanazokat revideálta, 1843-ban újakat, 1848-ban ismét módosításokat készített. És még soha nem jutott eszébe a kormánynak — pedig sok nehéz időket éltünk — hogy azokat ellenünk a maga részére kizsákmányolja. Ez nem is lehet a jogfolytonosságnál és a természetes helyzetnél fogva. Ez az, miről föl akartam világosítani a tisztelt indítványozót, hogy t.i. nagy különbség van a dietális tractatus és javaslatok közt. Én kívánom, hogy a szerkezet maradjon ugy, amint van. (Helyes! Maradjon!) Zsedényi Ede: Én Madarász tagtársunk
