Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.

Ülésnapok - 1865-30

XXX. ORSZÁGOS ULES. go9 Trifunácz Pál: Bocsánatot kérek, esak rövid időre fogom a t. ház becses figyelmét igénybe venni. A közjogi kérdések megoldásán kívül, én is a nemzetiségi kérdést tekintem azon kérdések egyikének, melynek korszerű és igazságos megoldása hazánk belnyugalmát tartósan biztosítaná és a benne lakó népek testvéri frigyét állandóan valósítani képes. Midőn tehát a t. ház az előttünk fekvő okmányban, az ország nevében intézett ezen első nyilatkozatban e kérdést már is fölemlíteni szükségesnek látta, annak kiváló fontosságát tényleg elismerte. Én, a ki e meggyőződésben teljesen osztozom, a t. ház szíves figyelmét erre vonatkozó nézpontjaim előadására vagyok bátor igénybe venni, nem annyira igazolására az indítványozott módositványnak — melyet pártolok — mint egyúttal az ezen kikezdési pontban foglalt nézetek és kifejezéseknek részemről miképeni értelmezésére vonatkozó érveim rövid előadására. Az 1848-iki törvények véget vetettek azon állapotnak, mely a középkori állapotok képét viselte magán, és kiterjesztették a polgári jogegyenlőséget e haza minden ajkií lakosára, ezenkívül pedig a törvényesen bevett vallásfelekezetekre a törvények viszonyosságát is megállapították. Midőn ezt constatálom, nehogy félreértessem, előre is határozottan kijelentem, hogy a különböző nemzetiségek nem akarnak és mint honpolgárok nem is akarhatnak olyakat, a mik a szentesített törvényekkel ellenkeznek. (Helyeslés.) Félreértésnek kell tehát azon, némelyeknél észlelt nézetet kijelentenem, hogy akkor, midőn különösen a szerb nemzete a királyok ünnepélyes oklevelein alapuló igényeket támaszt nemzetiségi érdeke biztosítására, azt hiszik, hogy olyasmit követel, mi törvényeinkkel, alkotmányunk alapelveivel és szellemével öszszeütköznék. Azon kivánatok, melyeket a szerb nemzet, a király és nemzet kölcsönös szerződése szerint létrejött okmány alapján, kifejt, csak az előtte épen úgy, mint bármely más nemzetiség előtt drága kincs megőrzésére: nemzetisége kifejlesztésére szorítkoznak, és ez törvényeinkkel nemcsak nem ellenkezik, sőt szabadelvű törvényeinknek épen kifolyása. A nemzeti életnek biztosítását kívánja tehát, a nemzetiségi nyelvnek kiterjedett hatáskörben leendő használata által: mert hiszi, hogy a nemzet ősi kiváltságaiból merített kivánata egyúttal törvényesen jogosult; mert hiszi, hogy alkotmányunk alapelveivel és eszméivel tökéletesen megegyező; és mert hiszi, hogy mindezen követelések az ország állami egységének épentartásával összeütközésbe nem jönnek. Nézetem tehát a nemzetiségi elvkérdésre vonatkozólag ebben öszpontosul: azt én is ugy értem, hogy a hol egy országban több nemzetiség lakik, ott az országos politikai életet nem minden egyes geneticus nemzetiség és nemzet manifes tálhatja, hanem viszont nem is lehet kizáró joga egy nemzetnek sem, hogy az állami egységnek ürügye alatt saját nemzetiségét másra erőszakolja, és saját nemzetisége után a közös hazát, a közös anyát, kiváltságos sajátjának nevezze. A mely országban tehát több nemzet van, ott igenis, uraim, nem állnak azok mint állam az államban, hanem ott a nemzetiségi élet a nemzetiségi nyelvnek, a helyhatósági , átalában a közigazgatási önkormányzat terén biztosítása által kell , hogy manifestálja magát. Ezt pedig megengedi nem csak a jelen felvilágosult közszellem, hanem különösen azon eszme is, mely, mint népképviseleti rendszer, hazánk alkotmányának fényét képezi. Nem látom helyén ezúttal nézetem érveinek bővebb felsorolásába bocsátkozni; fentartom magamnak felszólalásomat akkorra, midőn a nemzetiségi ügy tüzetesen fog tárgyalás alá. kerülni. De itt csak ennyit is megemlíteni azért tartottam szükségesnek, hogy kijelentsem, az indítványba hozott kifejezést: „nemzetiség," mily értelemben, és a kikezdésben foglalt kifejezést: „igazság,* különösen a szerb nemzetre vonatkozólag, mily módon alkalmazva tartom én részemről csakis igazságosnak. Minél inkább fogja a törvényhozás Magyarország polgárait szorosabban együvé fűzni, Magyarország polgáraiban, kiket néha a nemzetiségi buzgalom különválasztott, annál biztosabban és hatalmasabban fogja a leikökben már helyreállott és csakis ide fordult bizalmat megerősíteni, és tapasztalni, hogy mindazok saját boldogságukat csakis a haza boldogságában, helyezik. {Helyeslés.) Ivánka Imre: T. képviselőház ! Oly térre vittük át a discussiot, mely, ugy vélem, a közkivánságnak jelenleg nem felel meg. (ügy van!) Még nem hallottam e házban senkit oda nyilatkozni, hogy nem volna komoly szándéka a törvényhozásnak a nemzetiségi igényeket az igazság és testvériség alapján kielégíteni. Ez komoly szándoka mindenkinek, és érezzük, mennyire fontos e kérdés; de azt is érezzük, hogy az idő éget, s a szükség és közkívánat az, bog}'- a felirati javaslat minél előbb elfogadtatván, 0 Felsége elé terjesztessék. (Helyeslés.) Én tehát azon kérésemet intézem még fölirott képviselőtársaimhoz, méltóztassanak a discussiot akkorra halasztani, midőn a nemzetiségi kérdésről lesz szó, és ez által lehetővé tenni, hogy a fölirat minél előbb elfogadtassák. (Helyeslés.) Elnök: Én is azon kéréssel kívánok a t. ház tagjai elé járulni, hogy mivel a mostani tanácskozásnak a jelen pillanatban más föladata nem lehet, mint Manojlovics képviselő ur módosítványának el- vagy el nem fogadása: azon urak, a kik még a szólásra föl vannak írva, méltóztassanak vagy a szólástól elállani; vagy pedig, ha ezt nem akarják