Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.

Ülésnapok - 1865-30

XXX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 303 tálam a válaszfeliratba beigtatni óhajtott tételre nézve előttem szólott mélyen tisztelt képviselőtársunk Deák Ferencz által, mely engem tökéletesen meg­nyugtat, módosítványom szükségét többé nem lá­tom, és elállók tőle* Elnök: Miután Bartal György képviselő úr beadott módosítványát visszavette , és Bartal György képviselő urnák ugyanezen benyújtott módosítványa folytán , sőt annak kiegészítése vé­gett adott be Apponyi György gr. képviselő úr is egy módosítványt, ugy hiszem, hogy Apponyi gr. képviselő úr módosítványa is visszavétetik. Apponyi György gr.: T. ház! Azon nyi­latkozatok után, melyek a mai ülésben tétettek, ugy hiszem, a toldalék-módosítványnak is csak az a sorsa lehetne, a mi a módosítványa volt: tehát én is visszavonom módosítványomat. Elnök: Most tehát semmi módosítvány sem levén a 31. és 32-dik szakaszokra nézve benyújt­va, ugy hiszem, a t. ház ezen szakaszokat egész kitérjedésökben elfogadja. (Elfogadjuk !) - Tóth Vilmos jegyző: Bocsánatot kérek, hogy közbeszólókig meg kell jegyeznem, hogy még egy módosítvány nyújtatott be Miletics Szve­tozár képviselő úr által a 32-dik szakaszra nézve, ü í. i. e szavak helyett; „a magyar nemzetnek", kívánja, hogy mondassék: „az ország nemzetei­nek." (Zaj.) MiletiCS SzvetOZár : Tisztelt ház ! Indítvá­nyoztam, hogy a pontban, melyről most szó van, „magyar nemzet" helyett „az ország nemzetei" mondassék. Nem tudom, mily értelemben használtatik a „magyar nemzet" kifejezés; de ha csak politikai értelemben is, azt tartom, hogy e kifejezés helyte­len és e honban a többi nemzetre nézve praejudi­cáló. A hol az összes polgárság, vagy többségé­nek oly összege, hogy a többiek mellette eltűnnek, egy nemzetiségű, ott az uralkodó iránti viszonyok­ban vagy italában politikailag- lehetne ezen egy nemzetiség nevét használni, mint politikai elneve­zést az állam nemzeti törvényhozói faetorára nézve; noha ekkor is fölösleges volna, mert az uralkodó tudja, melyik nemzet beszél hozzá; azért az ily államokban nem is fogják mondani, „franczia kép­vi^elő testület", „franczia nemzet", sem a spanyo­lok „spanyol nemzet;" — de a hol több a nemzet, mint nálunk, ott semmikép sem nevezhetők meg az összes nemzetek azon névvel, mely csak a nem­zetek egyikének neve. E honban pedig annál ke­vésbbé, mivel más nemzetek milliomokat számíta­nak, és mindnyájan együttvéve az állam na­gyobb felét képezik. Európa alkotmányos tarto­mányai közt nem találunk példát, hol több nem­zet- és nemzetiségből álló állam minden többi nemzeteit az • egyik genetikai nevén nevezné. | Az angolok például nem nevezik angoloknak 'állampolgáraik összegét , hanem belőlről brit­teknek és Íreknek, az első nevezet alatt az ango­lokat és skótokat értvén, kívülről pedig nagy-brit­teknek. Hasonlóan a svajeziak, belgák és ameri­kaiak mind belőlről, mind kívülről e geographiai néven nevezik magokat. De ezek oly geographiai nevek, melyek semmi genetikai nemzetiséget nem jelölnek. Egy nemzet nevén nevezni mind a nem­zeteket, ha csak politikailag is, annyit jelent, mint e nemzet uralmát a többi nemzet fölött vele meg 1­jelölni, a mi csak a rabság, nem pedig az egyen­jogúság idejében magyarázható meg. Néhány előttem szóló, kikkel, ha nem is po­litikai, de a nemzeti kérdésben egyetértek, bebi­zonyította , hogy Magyarország tételes törvényei is Magyarországban már több nemzetet ismernek el; én pedig azt mondom, ha ez előbb nem volt volna is igy, most máskép kell lennie. A többi nem­zetiségek magokat szintén nemzetiségeknek érzik, és nem fognak — a szerbek legalább — soha ar­ra ráállni, hogy akár politikailag is más néven ne­veztessenek , mint a minővel őket az Isten, a ter­| mészét, a történet és öntudatuk megkeresztelte. Ezenkívül e kifejezés használtatik a koroná­zásról szólva. Minthogy a háromé gykirályság és Erdély is a szent korona alatt van, csak megenge­| dik , hogy ez országok nemzetei még az önök poli­tikai értelmében sem nevezhetők magyar nem­zetnek. E kifejezés vég*re az 1861-ik év egy föliratá­ban sem használtatott. Vagy talán ez azzal áílösz­szeköttetésben, mi a 18-dik. pontban mondatik, hogy t. i. ez országgyűlés kész, mint nemzet a lajtántuli nemzettel érintkezésbe jőni? Azon gondolat van-e itt kifejtve, hogy Lajtán ! tul egy német, Lajtán innen pedig szintén egy, és pedig magyar nemzet van ? Vagy ez a magyarok és németek közti azon szövetkezést jelenti, a mely­ről, sajnos, néhány szóló az országgyűlésen azt mondta, hogy e szövetkezés szükséges a szlávok ellen ? Uraim ! ez veszedelmes eszme. Ha ez eszme életbe lép, a panszlavismus anyjává válhatik, mely most nem létezik, de melyet a nemzetül létezés ag­godalma szülhet és fölébreszthet. Azon napon, vagy inkább azon szellemi éjben, midőn e kettős csillag az égen fölmerül, fog megszületni a pan­szlavismus eszméjének azon óriási fia, ki most egyedül a szlávok ellenségeinek képzeletében él. Én, uraim, azt vélem, hogy a magyarok, s mond­hatom, az uralkodó-ház sorsa szorosan össze van kötve a szlávokkal, kik arra törekszenek, hogy szabadságukat és önállóságukat más nagy, akár I szláv, akár másféle nemzetek irányában fentart­hassák. A történet mutatja, hogy a magyarok sem a szabadság, sem az önállóság, sem a nemzetiség-

Next

/
Oldalképek
Tartalom