Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.

Ülésnapok - 1865-30

XXX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 301 rülménys&erű összekötése a jogfolytonosság és az opportunitas tekinteteinek! (Ellenmondás.) Bár mily drága legyen is a részünkről fizetett ár : mi nagybecsú'nek, az alkotmányos kiegyenlítés ügyére nézve roppant horderejűnek tartjuk a világot, mely a válaszfeíirati javaslat szerzője által annak eme pontjaira vettetett, melyek — ha ez értelmet hűbben visszaadó szerkezetbe öltöztetvék — a mi módositványunk bizonyosan be sem adatott volna. Constatáljuk ez értelmezést, melyet e háznak átalános helyeslése, mint az egyedül helyeset, elfogadott; de kell, hogy tiltakozzam legelőször is saját, azután pedig elvbarátim nevében, Pest városa t. képviselőjének két állítása ellen. Tagadom, hogy tegnapelőtti előadásom a válaszfölirat bármi pontját gúny tárgyává tette volna: mert gúnyolni szándék nélkül, véleményem szerint, azért nem lehet, mert a gúny az individuális elferditésnek egyenes kifolyása; hogy pedig erre szándékom nem volt, azt a t. képviselő ur maga is elismerte ; mert gúnyolni az előttünk fekvő s a ház osztatlan méltánylásával, dicsőítésével találkozó művet — a nélkül, hogy azt oly értelmes és különösen ellenünkben nem épen elnéző testület, mint a jelen képviselőház, nyomban észre ne venné és azonnal keservesen vissza ne torolná — szintén nem lehet. (Felkiáltások a bal oldalon: Mégis megtör- j tént!) Legyen szabad nekem e részben egy Várady j Gábor, egy TóthLó'rincz és mindenekelőtt egy Jókai Mórra, a rendesen szelid,de az élt sohanem nélkülöző J magyar humor legelső képviselőjére hivatkoznom, kik szavaimban a gúnyt épen nem, sőt ellenkezőleg a jó szándékot találták föl. Tisztán objectiv czáfolást csupán azért, mert talán volt benne mégis némi igazság, gúnynak nevezni, véleményem szerint nem oly viszonzás, melyet tiszta hazafias szándékunk méltán kiérdemel. De tiltja a gúnynak csak az árnyékát is a bók, melyet Pest városa érdemes képviselője nekem másik kezével nyújtani szíves volt, midőn kijelenté, hogy azok, miket előadtam, ha azokat mint egy magyar felelős kormánynak tagja adom vala elő, a dietális tractatusok könnyítésére szolgáltak volna. Ha gúny az, hogy én mint ilyen nem szólhattam, legyenek, uraim, meggyőződve, hogy mindamellett, hogy az általam szerzett tapasztalás folytán miniszterségre épen nem, de egy magyar minisztérium után igen is vágyódom : e gúny csakis magában a tőlem nem függő, általam legjobb akaratom mellett is meg nem változtatható helyzetben fekszik. Tiltakoznom kell továbbá az ellen,

r hogy e háznak jobb oldalát azért, mert nézetei O Fölsége jelen kormánya nézeteihez közelebb állanak; azért, mert a mit 0 Fölsége a trónbeszédben már is nyíltan kimondott: az 1848-ki törvények teljes életbeléptetésének lehetlenségét, saját felfogása szerint, indokolni bátor volt; azért, mert egyetlen egy szavával sem állította, hogy az 1848-diki törvények azon czikkeinek életbeléptetését sem kívánja, melyek effectuatiója ellen semmi nehézség fenn nem forog; sőt ellenkezőleg épen ugy, mint ezt a válaszfelirat im e szép szavakkal teszi: „jogfolytonosságot kérünk mi Fölségedtől," maga részéről ama bizalmat fejezte ki, hogy O Fölsége az alkotmány tettleges visszaállítását még a koronázás előtt eszközlendi, mi csekély véleményem szerint a kéréssel azonos: ily föllépéseért azzal lehessen vádolni, hogy a nemzet és fejedelem közé kívánt lépni! Ha ez elv állana, akkor jobb oldal, úgynevezett kormánypárt, egyátalában nem is létezhetnék; de vége volna a szabad discussionak is, mert a szélső bal hasonló váddal léphetne föl a centrum ellenében. Fentartva tehát jogunkat, az individuális vélemény szabad nyilvánításának jogát; és a lefolyt discussionak azon valódi érdemét, mely a képviselő urnák tárgyilagos enunciatiojában fekszik, és a válaszfelirat valódi intentioira nézve a bennünket is megnyugtató világot veti, egy részben magunknak is vindicálva, mint kik a discussiot e tárgyban előidéztük; valamint nyíltan kijelentve azt, hogy a megyék restitutioja ellen fölhozott érveinket megczáfolva épen nem találjuk : visszavonom a módosityányt, mely a czélt, melyre irányozva volt, elérte. (Éljenzés.) Deák Ferencz: T. ház! Magyarázattal tartozom Bartal t. barátom s képviselőtársamnak. De csak azon esetben veszem igénybe a ház türelmét, ha a házban senki sincs, a ki —• ámbár szabály ellen volna, hogy ismét szóljak a tárgyhoz — ezt neheztelné. (Halljuk! Halljuk!) Nem szokásom azt mondogatni, hogy rövid leszek, de most mégis rövid leszek. (Derültség.) Midőn a t. képviselő ur módositványát viszszavette, teljes jogával élt, és nekem legalább, igen szíves belső örömet okozott. Örömet okozott azért, mert csupán azon okból vette vissza, minthogy meg van nyugtatva ; pedig minél több ember lesz a hazában, a ki bármely lépésünk által meg lesz nyugtatva, azt annál nagyobb szerencsének tartom. (Elénk helyeslés.) Erről tehát nem szólok; hanem szólok arról, a mit ő megjegyzett. O az én előadásomban — meglehet, csalódom — azt látszik neheztelni, mintha én azt mondottam volna az ő előadására vonatkozólag , hogy a gúny fegyverével támadta meg a mi véleményünket. Midőn a gúny fegyvere vélemény, nézet, politika ellen van intézve, nem hibás, nem illetlen, nem törvénytelen dolog, hanem a parlamenti discussióknak egyik leghatalmasabb fegyvere, (ügy van!) Használtam én is, használja mindenki, használják minden parlamentben, hasz-