Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.

Ülésnapok - 1865-29

XXIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 287 kormány megadatik, akkor birtokában leszünk azon eszköznek, mely ígéreteink beváltására szolgál. A nélkül nincs semmink; szegények vagyunk, s még szegényebbek leszünk. A ki Ígéretet tesz olyan dologról, melyről előre tudja, hogy nincs, az vagy magát ámítja, vagy mást akar ámítani. Mi ime kijelöltük az utat és módot, melyen mind c nemzet létele, mind az uralkodó hatalma egymást együtt és egyetemesen biztosítják; s nyugodt lélekkel mondhatjuk el a trón eló'tt: „Uram! adj nekünk életet, és mi ez életet neked és a hazának szenteljük!" És ebben áll a trón hatalmi állása. (Éljenzés.) Apponyi György gr.: Tisztelt ház ! A felirati javaslat 31-ik pontja és az arra vonatkozó módosítvány felett megindult tárgyalás a mai helyzet legfontosabb és valóban legjellemzőbb két kérdésének egyikét foglalja magában. Belszervezetünk sorsa attól függ, vajon és mikép fogunk kibontakozni azon bonyolódott helyzetből, mely a tagadhatatlan tények és törvényes igények egymással ellentétbe tett hozatala által idéztetett elő. Egyrészről a jogfolytonosságnak, melynek hívei vagyunk mindnyájan, tényleges foganatosítása követeltetik ; más részről a fenforgó nehézségekre utalva, szintazon jogfolytonosságnak tettleges foganatosíthatása végett a 48-iki törvények megelőző revisiojára fektetik a súlyt. Mindnyájan óhajtjuk, uraim! az ezen helyzetből leendő kibontakozást, s mint minap mondám, csak az utakban és azok kijelölésében különbözhetünk egymástól, de nem az elérkezés helyére nézve. Aggódva keresem tehát én a jobb és biztos utat, mert csak ezen föltétel alatt adhatom az előnyt a legrövidebbnek. Mélyen érzem én is azon roppant nehézséget, mely a jogszerűség szempontjából mutatkozik; megtagadnám politikai hitemet, megtagadnám politikai jellememet, ha szememet behunynám azon aggasztó következések eló'tt, melyek alkotmányos létünket sújthatnák, ha beegyeznénk, vagy csak beegyezni látszanánk is abba, hogy élő törvényeinket bár mikor egyoldalulag felfüggeszteni lehessen. (Helyeslés.) Teljesen méltánylom, osztom és magamévá teszem annálfogva azon bölcs előrelátást, mely alkotmányunkat ily orvosolhátlan csorbától megóvni szent kötelességének tartja. A kérdés előttem csak az, vajon azon alapos jogi tekintetnek nem tehetünk-e eleget, nem szerezhetünk-e elégséges biztosítékot arra, hogy ezen méltó aggodalmainknak eleje vétessék a nélkül, hogy a gyakorlati téren fölmerülő legyőzhetlen nehézségen akadjon fel az ügy tényleg, melyet elvileg megmenteni akarunk. E nézet birt engem arra, hogy Bartal György t. tagtársunknak általaim elfogadott módosítványát néhány sorral megtoldjam, melyet a t. ház, de különösen a módosítványt indítványozó érdemes tagtársunknak becses figyelmébe ajánlani bátor vagyok. Czélja ezen toldaléknak nem egyéb, mint utalni azon eszközre, mely jogi tekintetben megnyugtathatja azokat, kik a nehézségek súlyáról meggyőződve, azonkívül a kibontakozás elhalaszthatlanságától áthatva, a nehézségek legyőzését részökről elősegíteni kívánják. (Halljuk!) Ezen tekintetek okozták azt, t. ház, hogy a kérdésben forgó pontra nézve eltérek a válaszfeliratban foglalt eszméktől. Okaimat elő fogom adni, előadásomban tisztán objectiv leszek, mert a subjectivitás mind a kérdésnek megoldására, mind a discussióra nézve is csak káros. (Helyeslés.) A gyakorlati nehézségek súlyát vajon ki tagadhatja ? Csak abban különbözhetünk egymástól, hogy némelyek azon nehézségeket különös tekintet nélkül vélik legyőzhetni, mások ezt kétségbe vonják. Szükség tehát, hogy a lehetőségek vagy' lehetetlenségek felett tisztába jöjjünk, mert utoljára is csak a kivitel lehetősége nyomán vághatjuk ketté a bonyodalmak csomóját, ha élő törvényt akarunk követelni a helyett, hogy annak csupán holt betűjét tiszteljük. Igenis, uraim! élő törvényt akarunk, és azért a jogfolytonosságot a lehetőségig biztosítva, tegyük annak gyakorlati kivitelét lehetővé, és ne akaszszuk meg azt a tulszigorú következetesség bilincseivel. A fölirati javaslattól eltérő véleményem sem a minisztérium létesítésére, sem pedig alkotmányos törvényhatóságainknak helyreállítására nem vonatkozik, mert a mint már szerencsém volt kijelenteni, ezen intézmények helyreállítását nélkülözhetlennek tartom. A miniszteri kormányrendszert nem csak a nemzet törvényes jogának ismerem el, hanem azt a kor követelése szerint politikai szükségnek és postulatumnak mondanám, ha az a törvény által nekünk már megadva nem volna. (Helyeslés.) Mindamellett nem tagadhatni, hogy a tényleges helyreállítás ellen nehéz és súlyos akadályok forognak fenn, mely akadályokat véleményem szerint csak a törvényhozás közremunkálása szüntethet meg. Első és legközelebb fekvő nehézséget látok abban, hogy azon intézmények, melyeknek tényleges helyreállítását sokan rögtön kívánják, azon törvényeken alapulnak, melyekre nézve a fejedelem a törvényhozói megelőző vizsgálatot tartja szükségesnek, és melyekre nézve a trónbeszéd a következőket mondja: „Birodalmunk hatalmi állására, fejedelmi jogaink épségére, a társországok méltó igényeire való tekintetek ezen törvények változatlan életbeléptetésének lehetőségét kizárják. Bár alaki törvényességök kifogás alá nem eshetik, mégis uralkodói tisztünk és népeink valódi javai iránti kötelességünk érzete egyaránt