Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.
Ülésnapok - 1865-29
XXIX. ORSZÁGOS ULES. 285 előtt tartott, csak a magyarországi bor-és dohánytermelést és kereskedést nem; midőn az egész sóeladást német üzérkedés tárgyává dobta ki; midőn vasutaink világkereskedelmi fővonalából csak azért, hogy Bécs és egy kis szász városka között sympatheticus összeköttetést hozzon létre, zsákutczát csinált; midőn concessiókat osztott oly szédelgő vasúti vállalatokra, melyeknek alaptalanságát itt Magyarországon minden kis kereskedő, sőt többet mondok, minden poéta nagyon jól ismerte, de melyekbe a tapasztalatlan falusi tőkepénzes utolsó kis capitalisát is beleveszté. Utasitsam-e a kormány férfiait, mely számok alatt kaphatják meg azon monstre-pörök vizsgálatait, melyek az olasz háború alatti szállítások, a magyarországi utcsinálások visszaéléseiből származtak? Nem megmagyarázzák-e ezek Európa minden államférfiának, hogy miért kivánja Magyarország a jogfolytonosságot ? miért óhajtja, hogy közlekedési és kereskedelmi ügyeinek vezetője magyar legyen és felelős ? Lesznek talán néhányan a jogfolytonosság elasticitását experimentálok közül, kik, lehet, hogy e pontig eljönnek velem, hogy legyen tehát valami külön felelős orgánum feltalálva arra nézve, hogy a miket Magyarország anyagi érdekei megkívánnak, azokban az ország közkívánsága szerint intézkedjék; de azt mondják: ez azután a közeledés legszélső vonala, mert a mi még hátra van, a magyar hagyüdminiszterium, már ez az országnak meg nem adható, mert 1-ször veszélyes, és ^-szor mert nem szükséges. Megjegyzem legelőbb is, hogy az 1848. III. t. czikk 14-dik pontja nem is beszél hadról, hanem honvédelemről, s ugyanazon t. czikk 7. és 8-dik pontja teljes jogot ad a fejedelemnek elhatározni, hogy mikor használja hadseregét az ország határain kivül, s mig egyfelől érintetlen hagyja a király legfőbb jogát a béke és hadviselés elhatározása s a katonai hivatalok betöltése iránt, másfelől csak oly jogot tart fenn a nemzetnek, melylyel azelőtt is bírt. De azt mondják, hogy ez veszélyes, mert a külön hadügyminisztérium következése lett: a két ország két hadserege közötti harcz. Ez azon csalódás, melynek nem csak a múltra, hanem a jövőre nézve is megvannak a maga veszélyei. Fölötte lekötelezve érzem magamat igen t. barátom Bartal György képviselőnek azon. e ház előtt tett nyilatkozatáért, miszerint ő nem tekinti a 48 — 49-iki eseményeket egyébnek, mint Magyarország önvédelmi tusájának. E nagybecsű nyilatkozat fölmenti a háznak minden tagját annak kinos tárgyalása alól, hogy ki okozta ez önvédelmi tusát ? s a kérdést pusztán azon térre szoritja, hogy mi tette lehetővé Magyarországra nézve, hogy önvédelmi tusát csak el is kezdhessen? Ha sokan nem tudják is ezt ifjabb barátaink közül, s ha sokan elfelejtek is az együttéltek korából, lehetnek még, akik emlékeznek rá, hogy e lehetőséget nem a magyar hadügyminiszter netáni cselszövényes rendeletei idézték elő, hanem azon tény, hogy a magyar katona egyenruháján belül ott dobog a hazafi szív. mely haza iránti érzelemmel van tele. Ezt az érzelmet nem kell megsérteni; ezt az érzelmet kell kielégíteni : és nincs Magyarország felől semmi veszedelem. Ki lehet törülni codexünkből az illető törvényczikket; de ezt az éi'zelmet csak megnyerni lehet, de elveszetté tenni nem lehet soha. Én, ki együtt éltem át azon nehéz napokat, ma is Istenre hivatkozva merem mondani, hogy ugyanazon magyar nemzetnek ugyanazon magyar katonái a magyar hadügyminisztérium mellett is tűzön és poklon keresztül követték volna a fejedelem zászlóit, ha a trón szerencsétlen tanácsadói, egy puszta pénzkérdés, az országgyűlésnek az államadóssági kérdésben követett magatartása miatt, egy külső ellenség helyett egy belsőt nem kerestek volna. Ugyanazon szikla nem fekszik most előttünk, az országgyűlés a közös teidiek elvállalására késznek nyilatkozik, és igy a conflictusnak oka még fogalomban sem létezik. (Helyeslés.) De azt mondják, szükségtelen a magyar honvédelmi kormányközeg, a magyar hadsereg az osztrák hadügyminisztérium alatt is betöltheti hivatását, mint a külön hadügyminisztérium mellett, épen ugy. Kénytelen vagyok e tárgy iránt azon aggodalomnak kifejezést adni, hogy az összes hadseregben Magyarország hadfiai igen erősen hátra tett helyzetet foglalnak el; hogy a katonai pálya, mint életpálya, mint fényes , dicsőségteljes életpálya, nem egyenlően van Magyarország és a lajtántuli tartományok számára megnyitva. 85 ezer főnyi ujonczilletményhez Magyarország és Erdély — nem számítva a határőrséget — járulnak 32 ezer főnyi részlettel, tehát az összes haderőnek 5 / 8-át képezik; azonban 1431 törzstiszt közül csak 94 magyarországi, tehát az összes hadseregnek s / 8 -át képező ország fiai csak V, 5 részét képezik a fényes pálya magasabb részeseinek. Épen igy vannak az egyes ezredekben az alsóbb tiszti rangok is felosztva: az ezredek 103 tagból álló tiszti létszámából jut egy-egy ezredre, mely tisztán magyar, tizenöt, tiz, sőt a 32-iknél, melynek toborzási helye Buda, csak hét, a 12-diknél, toborzási hely Komárom, csak három, átlag minden kilenczre egy. Már pedig, hogy a magyarországi hadfiak a más országbeliekkel mind tehetségre, mind vitézségre, mind hűségre nézve ne állanak ki a versenyt, azt, ugy hiszem, senki sem fogja állítani, s igy azt sem bizonyitandja be senki, hogy a magyarországi honpolgároknak e téren
