Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.
Ülésnapok - 1865-27
XXVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 259 sanctio a personálisuniót alapítja meg, a mennyiben Magyarország népeinek Ausztria népeivel egy korona alatti lételét alapítja meg addig, mig a mostan uralkodó felséges ház tagjai uralkodhatnak. De nem tagadható más részről, hogy mivel ez időtartamra a monarchia népei egy uralkodó alatt egyesültek és ennélfogva közös érdekek képződtek, ezeknek elintézése tekintetében némikép reális unió létezik. Ennélfogva én azt tartom, hogy e meddő vitát kerülve, fogadjuk el a felirati javaslatot ugy, a mint szerkesztve van. (Helyes!) Ghyczy Kálmán: T. ház! Nekem arra nézve, mit Barbarczy b. képviselő úr előadott, csak azon észrevételem van, hogy most nincs helyén azon elvileges kérdésről szólni, vajon itt personál uniót, vagy reál uniót akarunk-e kifejezni. A t. ház bizonyosan következetes fog maradni mindig nézeteihez, melyeket az 1861-iki országgyűlés alkalmával több izben kifejezett, és ezen felirati javaslat is elég érthetően kifejez. Elvileges vitatkozásba tehát ez esetben bocsátkozni nem akarok, és azt gondolom, hogy annak itt helye nincs. Itt egyszerűen csak azon kérdés forog fenn, vajon azon néhány szó, melyet némely képviselőtársaink a feliratba még be akarnak venni, e helyen elmondassék-e vagy ne ? Minden alkalommal elvet kimondani nem szükséges, és mivel azt gondolom, hogy a felirati javaslat ezen pontja magában elég világos: én részemről, a nélkül, hogy elvileges vitatkozásokba akarnék bocsátkozni, a módositványnak, mely itt előadatott, helyét nem látom. (Helyes! Maradjon!) Elnök: A t. ház tehát elfogadja ezen szakaszt ugy, a mint a felirati javaslatban szerkesztve van. (Olvastatnak a felirati javaslat 9—13-dik szakaszai, melyek szó nélkül elfogadtatnak. Olvastatik ezután a 14-dik szakasz.) Tóth Vilmos jegyző: Böszörményi László e szakasz ezen szavai után: „melyek közösen érdeklik," e szavakat kívánja igtattatni: „melyek iránt mint 1861-iki második föliratban kifejtettük, az 1848-iki 3-ikt. ez. 13 szakasza intézkedett." Továbbá, hogy ezen szakasz utolsó tétele kihagyandó. Böszörményi László: T. ház ! (Türelmetlenség) Azt hiszem, a ki már egyszer módosítást adott be, ugyanaz vissza is veheti; de ha ezt nem akarja, mégis csak rendén van, hogy hozzászólhasson. Kérem hát a t. házat, méltóztassék kevés türemmel lenni; hosszas.nem leszek. Bár ugyan látom sorsát e módosításnak is, de mégis kötelességem hozzászólani. A mit az első módosítás alkalmával a personál unióra nézve mondottam, nagy részben indokolásául szolgál ezen módosításnak is ; de azért fölolvasom az 1861-ik évi országgyűlés második föliratának egy pár kifejezését: „A personál unió is kapocs, melyből közös viszonyok származnak; és mi ezen viszonyokat figyelemben kívánjuk tartani; az 1848-ik évi 3-ik törvényczikkely is határozottankimondja al 3-ik §-ban, hogy a magyar miniszterek egyike folyvást O Felsége személye körül legyen, s mindazon viszonyokba, melyek a hazát az örökös tartományokkal közösen érdeklik, befolyván, felelősség mellett képviselje." Tisztelt képviselők! Minekutána a királyi megnyitó beszéd azon pontjára, hol az mondatik, hogy a közös ügyek már a pragmatica sanctióban találják alapjokat, a fölirat nem akart határozott tagadással felelni; de miután a megnyitó beszéd kitételét a felirat mégis nem csak hallgatással, hanem kifejezett szóval és pedig körvonalozás nélkül beismerni látszik: ezért óhajtom, hogy a javaslott tétel az illető helyre betétessék. A közös ügyek további vitatásától tartózkodom, mert ennek nem most van ideje. De mégis szükségesnek láttam ezen módosítást más részről azért is, mert ezen pontnak utolsó tétele, mely ezt mondja : „Ugyanazért haladéktalanul hozzáfogunk ily javaslatok készítéséhez," egy másik fontos kérdésbe megy át, t. i. a jogfolytonosság kérdésébe. Én, ha ismételve nem hallottam volna már e házban a lefolyt viták alatt azt, hogy mit akarnak e kérdés alatt érteni, t. i. az előleges revisiót tettleg megkísérlem ; bár tudom, hogy a válaszfelirati javaslatban ki van fejezve, hogy ajánlott javaslataink mindaddig javaslatok maradnak, mig a törvényes király meg nem erősíti: mindamellett, a mennyiben sokan hajlandók e tételt félreérteni, részemről e pontnak utolsó kitételét, miután Komárom város igen érdemes képviselője élesen körvonalozta, hová vezetne az ily javaslatok készítése, s hogy az úgynevezett dietális tractatusok folytán az' ország ajánlatai előpénzül elfogadtatnak ugyan, de az ország kivánatai végre megsemmisülnek, épen azért óhajtanám a félreértések kikerülése tekintetéből ezen utolsó szavakat kihagyatni. (Maradjon!) Tisza Kálmán: T. ház! Véghetetlenül sajnálom, hogy a tanácskozás folyamát én is kénytelen vagyok egypár perezre megakasztani. Oka különben nem én vagyok, hanem azok, kik minden alap nélkül a válaszfelirat szerkezetében gáncsoskodnak. (Ugy van !) Én nem értem t. barátom aggodalmát, ki a módositványt adta be ezen pontra nézve, különösen mert én azt találom, hogy ezen szerkezetben sokkal több alkotmányos biztosíték van, úgy mint az van, mint lenne úgy, mint ő akarja. (Helyeslés.) Ezen szerkezet idézi a közös érdekeket, idézi a 48-iki törvényeknek tiszta szavait: ennyiben tehát eleget tesz annak is, mit ő kivan ; csakhogy azután a helyett, hogy idézne tovább, és mondaná, hogy egy miniszter folyjon be ezen ügyekbe, holott nincs is meghatározva a törvényben, 33*
