Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.
Ülésnapok - 1865-27
254 XXVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. zonynyal nem növekednék;, de igenis növeli az, hogy benne az egész politikai nemzet szól, fajkülönbség nélkül. Domahidy Ferencz : Én a felirat lényegéhez szólani nem akarok: ellene nem , mert bár egyes pontjainak némely kifejezései nézeteimtől eltérők is, tanulmányozás után sem látok benne lényeges aggodalomra okot,- és tudván, hogy a természetben is az erő az egységben rejlik, a feliratot egész kiterjedésében, és minden pontjait yál tozat nélkül elfogadom; mellette támogatólag, vagy illustrálva nem, mert ez tőlem, az általam igen tisztelt Eötvös b.. Grhyczy és Szentkirályi képviselőtársaim beszédei után, szerénytelenség lenne. De támogatásra épen nincs is szüksége ezen feliratnak, mert az a képviselőház nagy többségének érzelmeit tolmácsolja, és erkölcsileg eléggé támogattatik a nemzet és részek rokonszenvéből kifolyó közvélemény által, melynek helyeslő szava, e hazán keresztül a Kárpátoktól az Aldunáig viszhangzik, s ezen közvéleménynyel azok, kik a feliratnak jogfeladási szempontból elleneszólanak — egész biztonsággal merem állítani — csak homlokegyenest találkozhatnak. Hanem szabad legyen nekem szólanom azért, hogy egy pár előttem szóló képviselőtársamnak , beszédében kifejezett némely nézeteire, egy pár észrevételemet megtehessem. Ezt teszem azért is, mert Bartal és Zsedényi képviselőtársaim 1848-ra vonatkozó, bár különbözőleg alkalmazott nézetei oly húrt pendítettek meg keblemben, mely valahányszor rezgésbe hozatik, hangot kell adnia. Zsedényi képviselőtársam ágy véli, az utókorban bámulni fognak azon, hogyan lehetett országgyűlés , mely egy évezred által biztosított helyhatósági jogaitól megválhatott azért, hogy hódoljon az ujabb kor eszméinek. Megengedem, hogy a tisztelt képviselőnek jóslata teljesülni fog; de nem az ő nézete szerint, mert a bámulat tárgyát nem az elavult jogoktól megváíhatás, hanem azon mód, melylyel ezeknek korszerűbb kicserélése történt, fogja képezni: képezni fogja a nemzet akkori nagysága, melynek fiai keblöknek ördögét, a nemtelen önzést tova űzvén és az önhaszonlesés színvonalán felülemelkedvén, lemondtak sok százados előjogaikról, és a népet szabaddá tevén és magokhoz emelvén, visszaadák az emberiségnek, és az akkor született nagy eszméket diadalra jutni segiték. A történelem szigorú és kérlélhetlen, és a kik annak távcsövén az 1848-ki korra visszanéznek, feltűnik az megettök fény- és dicsőség-koszorúzottan, és még romjaiban is fönséges emlékekkel van és lesz mindig elborítva; és az akkor született nagy eszmék élnek ma is, és élni fognak örökké: mert valamint a lélek halhatatlan, ugy az egyszer megszületett nagy eszmék is azok. El lehet ugyan nyomni rövid időre, de az elnyomatás alatt is, mint az esocsepp gyűrűje a csendes tavon, észrevétlen elárjongnak, s annak, a mi szellemi, üledéke meg nem semmisíthető soha, mint a durvább anyagé, mely elidtil s elhamvad. S így azon kor, a 48-ki dicső kor, a magyar történelemnek mindig fénypontja marad. Bartal képviselőtársam e tárgyra vonatkozó nézetére Ragályi Ferdinánd barátom megfelelvén, de ezt ő maga is szombati beszédében felvilágosítani igyekezvén : sem pzélszerünek, sem szükségesnek nem látom nézeteimet elősorolni, nem annyival inkább, mert ezen esetben egy későbbi kort kellene ecsetelnem, s e térre én őt követni nem akarom, s azon fátyolt, melyet ő föllebbentett, én érintetlenül hagyom, csak azt jegyezvén meg,hogy azon kor volt az, mely a nemzetnek, szellemi nagyságán kívül, anyagi erejét is föltüntetvén, megismertetett benminket a külfölddel, s bebizonyította, hogy Ausztria a kielégített Magyarország szövetsége nélkül nagy hatalom nem lehet. Hanem igenis szólok Bartal képviselőtársam beszédének egy más tételére, a hol azt mondja, hogy amit a jogalapon s a jog fegyverével kivívni képesek nem valánk és nem is lehetünk, azt vívjuk ki az opportunitás fegyverével, s az e czélra emelt védmüveket lássuk el az opportunitásyontcsövű ütegeivel. E részben a t. képviselővel nem lehetek egy nézetben, mert én a jogalapról lelépni nem akarok! mert a jogalap sziklatalaj, melyen lábunkat bizto^ san megvethetjük; leseperhet ugyan róla a vihar, de azt lábunk alól ki nem mozdíthatja soha. A jog fegyvere törhetlen aczél : éle eltompulhat ugyan, de a rozsda által meg nem emészthető. Mig ellenben az opportunitás tere homokos zátony, s az abból hányt védmüveket egy fuvalat is elseperheti; sőt azokat is, kik magokat az ő védelmökbe helyezték, magok e védmüvek igen könnyen betemethetik. Az opportunitás vontcsövó' ütegei bodza fából furvák, s így igen könnyen széfcrepedhetők levén, alkalmazás esetére azoknak árthatnak legtöbbet, a kik alkalmazni akarják s hozzá legközelebb állanak. Azt mondja továbbá Bartal képviselőtársam egyik leglényegesebb követelésünkre nézve, t. i. a hadügyre — mit maga is jogosnak ismer el —• hogy nézzük meg-, van-e erkölcsi erőnk, hogy nemzetünknek ezen követelését a jövőben érvényesíthetjük, s ha nincs, ne ragaszkodjunk mereven hozzá. Igenis, a nemzetnek erkölcsi ereje van, s ezen erkölcsi erő a haza szeretetén alapszik, s alkotnia-' nyos jogainkhoz szilárd ragaszkodásunkban rejlik. Hogy pedig ezzel birunk, azt, hiszem, a t. képviselő sem vonja kétségbe. Azon tételével sem érthetek egyet a tisztelt képviselőnek, hogy követeléseinket sortirozzuk.
