Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.
Ülésnapok - 1865-27
XXVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 251 védelmezi azt egy maroknyi nép, a belga nép, mely felelős miniszterek mellett virágzik, vasutakat emel, és Magyarországban is földeket szerez, sőt legújabban Hollandiában gyarmatokat vásárolt. Tovább megyek: védelmezi azt maga Dobránszky ur is, midőn azt mondja, hogy az irlandiak tömegesen Amerikába vándorolnák. Mit bizonyít ez? Azt, hogy ha az angol kormányforma nem tökéletes, annál tökéletesebb az amerikai kormányforma, mely szintén felelős. (Derültség.) Áttérek egy másik képviselő ur beszédére, ki nagyon aggasztó dolgokat mondott. Egy pár nap előtt azt haliam, hogy a 48-ki törvényekből némelyeket kell revideálni; három nap múlva azt, hogy egy részét kell revideálni; tegnap pedig Urményi képviselőtársam azt monda , hogy nagy részét kell revideálni. (Zaj.) Uraim! azt hiszem, hogy az 1848-ki törvények érvényét senki sem tagadja; ha valaki tagadná, oda mutatnék a sík mezőre; egy fehér árnyék fog elvonulni azon, mely azt mondja: Ne bántsátok e törvényeket! mieink azok halottaink száma, áldozataink nagysága és végre egy magyar király szentelt esküje által! (Elénk tetszés.) Egy harmadik képviselőtársunk a sziv és ész politikáját fejtegette. Ha azon politikát érti, mely számot vet magával és másokkal, mely fáklyát gyújt a titkos örvények fölött, mit a hit erősít, akkor kezet fogok vele; de azon ész-politikát, melyet némely modern államok követnek, mely önző, rideg, szívtelen, ezen politikát nemzetem neA^ében visszautasítom, mert ez kalmár politika. Vajon mely kormány követte inkább az észpolitikát, mint az osztrák kormány? (-Zaj.) Hova vezetett ez ? A tőkét nem említem, csak a kamatot. (Derültség.) Ideje volna, uraim, hogy Ausztria valahára a sziv politikáját kövesse, legalább Magyarország irányában, melyet adó fejében utolsó fillérétől fosztanak meg. Zsedényi kéjjviseló'társam a jogfolytonosságról azt mondja, hogy az lehető és lehetlen. Hogy neki felelhessek, Montesquienből idézek egy sort. Montesquieu azt mondja: „Az államot ugyanazon eszme tartja fenn, mely alkotta." Mi alkotta Magyarországot ? A jog. Szent István király Imre kerezeghez irt egy könyvet, mely a corptis jurisban van foglalva. Azt mondja benne többi közt: „Regnum unius lingvae fragile et imbecile est." Sokáig azt hittem, hogy a nyelvkülönbség alapja alkotmányunknak ; de később ügy találtam, hogy más alapja nincs, mint a jog. A jog volt ama varázserő, mely az idegenek ezreit az országba voná, mert jól tudák, hogy itt nem csak szállást, de jogot is nyernek. Tehát — Zsedényi képviselőtársamtól bocsánatot kérek — ez nem lehető és lehetlen, mert ez nyolczszáz éves alap; nem oly valami, mit részletekre lehet osztani, mint valami vegytani compositiót; ez birtok és eszme, ép oly folytonos, mint királyaink sora; ép oly indivisibilis, mint a sanctio pragmatica. Tehát az vagy egészen lehető, azaz érvényes, vagy pedig lehetetlen, azaz verwirkt. Áttérek a föliratra. En hálával és köszönettel fogadom a feliratot. Nem tudom, a Sibyllának utolsó könyve-e ? de tudom és hiszem, hogy egyik a három közöl, Ss hogy minél később fogadja el a kormány, annál több áldozatába fog kerülni mind a nemzetnek, mind a kormánynak. Mind elvben, mind lényegében, mind részleteiben. Ghyczy Kálmán commentárával együtt, elfogadom a fölirati javaslatot. Tóth Vilmos jegyző : Ghyczy Ignácz képviselő úron volna a sor , de ő átengedte a szót Kerkapolyi képviselő urnák. Kerkapolyi Károly: Tisztelt ház! (Nagy zaj.) Maga ezen tény, hogy ez alkalommal csak t. képviselőtársunk Ghyczy Ignácz ur szívességéből emelhetek szót, bizonyítja, hogy azok közé tartozom, kik az átalános vita alkalmával szólni nem kívántak, s ha most még szólok, ennek oka azokban keresendő, mik e teremben az előttem szólók részéről mondva voltak. Ezek fontán én is szándékom megváltoztatásával fölhíva érzem magamat elmondani nézeteimet azon hazafias törekvéssel, hogy a helyzet lehető tisztázására és ennek folytán a követendő útnak lehető kijelölésére én is megtegyem azon keveset, a mi tőlem telik. Az előttünk fekvő felirati javaslat a többek közt így szól: „Tudjuk és őszinte hálaérzettel ismerjük el, hogy Fölségednek atyai szándéka eloszlatni azon aggodalmakat, melyek függő közjogi kérdéseink elintézését eddig gátolták. Multat és jelent összehasonlítva, örömmel látjuk, hogy a kiindulási pont, czél és eszközök e kettőben különbözők." Az általam is egész kiterjedésében elfogadott fölirati javaslat e kitételével szemben Komárom városa igen tisztelt képviselője mégis indítva érzi magát a következő tételnek elmondására: „A mód és eszközök, a kiindulási pont, az indokok, melyekkel a kitűzött czélok eléretni szándékoltatI nak, változtak. De a czélok magok nem változtak, ugyanazok most is, melyek 1861-ben és korábban is már ki valának tűzve." A fölirati javaslat azon helye, melyet fölolvasni bátor valék, tehát a czélokat is változottaknak mondja; Komárom városa t. követének épen most elmondottam szavai pedig a czélokat is ugyanazoknak mondják; és mégis, bár ő azt így látja, a felirati javaslatot egész kiterjedésében a maga részéről is elfogadta. E két tétel kétségkivül ellentétben áll egymással, és igy mindkettőnek együttes elfogadása ellenmondásba 32*