Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.

Ülésnapok - 1865-27

.' * 244 XXVII. OESZ lített egység eszméje csak eszköz lehet, nem pedig ozél. Elméletileg véve e kérdést, és kizárólag osztrák szempontból indulva ki, nem tagadhatjuk, hogy szebb, egyszerűbb azon eszme, mely a Habsburg-dynastia alatt élő 36 milliú különböző érdekű, különböző múltú és véralkatú népeket egységes és homogén államnak szeretné képzelni, mint Franczia- vagy Spanyolországot. Elméletileg szebb és egyszerűbb ezen eszme, mint minden ideál szebb a valónál. Ha tehát azon államférfiaknak, kik hivatva voltak a sors és a fejedelem bizodalma által a birodalomnak egy uj és erős alapot keresni, az lett volna csupán feladatuk, hogy theoriában állapítsák meg, melyik volna a birodalom elméletileg egyszerűbb alakja, nem csodálkoznám, hogy theoreticus egyszerűség szempontjából a centralizált egységnek adtak elsőbbséget azon történeti alap felett, melyen a birodalom alakult és századokon keresztül fennállott. De ily kérdést nem igy lehet elhatározni, mert nem az életerős viszonyokat lehet és kell egy elméleti formához, hanem a formát a jog és az élet követelményeihez alkalmazni. (Helyeslés.) E részben a történe0egtisztábban mutatja, melyik az osztrák birodalom erősebb alapja. Mert valahányszor kísérlet tétetett Magyaroszág beolvasztásával az államegység keresztülvitelére, akár absolut, akár alkotmányos elvek nevében történt legyen az, a birodalom ereje hanyatlásnak indult. És valahányszor megszüntettetett a kísérlet, kölcsönös megnyugvás követte azt, mert a küzdő ft lek érzék, hogy a birodalom természetes alapját nyerte vissza. I. Lipót — s itt bocsánatot kérek, ha unalmas leszek (Halljuk!), mert a históriából beszélek, a história pedig olyan, mint a jogfolytonosság, mert nem lehet megszakítani — I. Lipót számtalan kisérletet tett, de rendkívüli erőlködései és számos szövetségese daczára, a XIV. Lajos ellen folytatott háborúban nem bírt eredményre jutni, mert Magyarország beolvasztásának soha fel nem adott eszméje erejének nagy részét folytonosan igénybe vette. HL Károly a pragmatica sanctio által Magyarország önállósága alapján biztosította az osztrák monarchia fennállását. Mária Terézia azon csodálatos ihletséggel. melyet a gondviselés ajándékoz néha nőknek, hogy a bajok orvoslását ösztönszerűleg feltalálják, midőn a státusférfiak tudománya megakad, a magyar királyi czimet vévén föl, egész birodalmának sorsát a magyar nemzetre bizta és az összes európai coalitiót megdöntötte. Utána II. József, a máskép lángeszű fejedelem, ismét Magyarország beolvasztását tűzte ki czélul—nem rósz szándékból, mert előbb magyarosítani próbálta az országot, de nem találván az országban támaszra, természetes logikánál fogva németesíteni akarta. IGOS ÜLÉS. És mi lett eredménye? Az, hogy megtörve a küzdelemben, és átlátván az eszme kivihetetlénségét, még halála előtt visszavonta minden, a birodalom egyesítésére kiadott rendeleteit. A belső küzdelmekkel elfoglalt birodalom a külföldön hatását veszté, és a német-alföldi tartományok Ausztriától rövid időn elestek. II. Lipót bölcs kormánya alatt hozattak az 1790-ki törvények, melyekben világosan foglaltatik nagy része annak, mit később az 1848-ki törvények, az előre haladott korszellem értelmében, formuláztak. A birodalom az 1789-ki forradalom nehéz idejét megrázkódtatás nélkül élte át, és a monarchia ereje bizonyosan nagy lendületet vett volna, ha e törvények életbe is léphetnek. Nem szándékom állítani, hogy a fennérintett események kizárólagos oka a Magyarország iránt követett ferde politikában rejlik; mert a politikában sohasem működik csak egyetlen egy ok, hanem az eredményt több ok összehatása vonja maga után. Azonban annyit merek állítani, hogy ezen események feltűnő következetességét nem lehet csupán vak esélyekben feltalálni. Van ezeknek természesebb magyarázatuk, és ez abból áll, hogy a birodalom mindkét része nagyobb erélyt képes kifejteni, mint csak egymagában, vagyis: hogy valahányszor Magyarország mint nemzet volt a birodalom tetteiben érdekelve, ez mindig roppant erőt fejtett ki; valahányszor pedig nemzeti önállása háttérbe szoríttatott, holt súly gyanánt vonatott Ausztria által. Mióta az osztrák monarchia jelenlegi ujabb formájában fennáll, két nagy dolgot vitt keresztül győzedelmesen: Európa védelmét az akkori legnagyobb katonai hatalom, a török birodalom ellen, és az osztrák birodalom fentartását szemben a legnagyobb európai coalitióval, mely az ideig létezett és melynek élén Európa első hadvezére állott Nagy Fridrik személyében. Mindkettőben Magyarország mint individuum volt érdekelve. A mit a régibb történet mutat, bizonyítja az ujabb is. Ha van eset, mely bebizonyítja, hogy az osztrák monarchia csak ugy felelhet meg hivatásának, ha Magyarország saját önállásának érdekei által van a birodalom hatalmi állásához csatolva, úgy az azon helyzetben található, melyet Ausztria a keleti háborúban elfoglalt.Ha ekkor az öszbirodalom Magyarországra, melynek legfontosabb érdekei voltak kérdésben, egész biztonsággal támaszkodhatik, egy határozott vétó elégséges lett volna-a háborút lehetetlenné tenni; mert, mint mindenki tudja, Erdély strategikus helyzete olyan, mely a lehetetlenségek sorába teszi azt, hogy muszka sereg a Dunán keresztül Törökország belseje felé haladhasson, minthogy egy sereg Erdély hegyei között minden perczben elvághatja