Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.
Ülésnapok - 1865-26
238 XXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. egész terjedelmében pártolom. (Helyes!) Pártolom azért, mert részemről a kiegyenlítésnek s ügyeink rendezésének határozott barátja vagyok , a kiegyenlítés alapjához pedig a lehető' legerősebb anyagokat akarnám használni. Ily anyagoknak, ily rendíthetetlen alapnak találom a jogot, mely meggyőződésem szerint erejében és hatalmában csak növekszik az által, ha folytonos; következőleg minden jogintézkedésnek alapjául a jogfolytonosságot fogadom el. Ezért a jogvesztést és jogfolytonosságot, mint ikertestvért, ugy említtetni igen sajnálom, mintha mindkettő egyaránt alkalmatlan volna a jogi viszonyokat elintézni. Én azt hiszem, ezek termeszetöknél, irányuknál fogva egymástól a legszélsőbben különböznek. A jogvesztés elméletét minden körülmény közt határozottan kárhoztatom, s forradalmi tannak tekintem , mert nem kell feledni, hogy a jogvesztés elmélete kiterjed mindazokra, a kik jogosultaknak hiszik magokat kormányoztatni vagy kormányozni; következőleg a ki a jogvesztés elméletét kormányzati elvvé teszi, az mindenesetre a forradalmi elvet fogadja el, mert a jogvesztettnek van egy elvitázhatatlan joga: az, hogy másnak jogát nem tartozik tisztelni , csak idő kérdéséül tekinti , mikor törekedjék ismét saját jogát elfoglalni. Ez tehát a békés kiegyenlítésnek alapját soha sem képezheti, hanem a hazát és a trónt egyaránt örökös veszélynek teszi s ki, a társadalmi viszonyok felzavarásának folytonos anyagát képezi, annál inkább, mert tapasztaljuk, hogy nincs könnyebb, mint mesterkélten oly cselekvényeket idézni elő, melyekre ajogvesztés elméletét alkalmazni óhajtanok. Ellenben a „euique suum" jogelve, a folytonosságra alapítva, felirati javaslatunkban megadja a nemzetnek, a fejedelemnek és a birodalom biztonságának érdekében is mindazt, mit meg lehet adni, mit meg kell adni. Tehát azon felirati javaslatot igazságosnak , czélravezetőnek, kivihetőnek, megnyugtatónak és minden tekintetben üdvösnek találom. Azt mondják: emelkedjünk az európai politika magaslatára. Megvallom, szeretném kimérve látni azon határvonalt , a hol ezen európai magaslat kezdődik vagy végződik. Minden nemzetnek megvan a maga nézete : engedjék meg. hogy a mi szerény jogmagaslatunkra támaszkodva, időt és alkalmat nyerjünk, hogy először rendezzük belügyeinket, rendezzük viszonyainkat, béküljünk ki a fejedelemmel, a velünk egy uralkodó alatt levő nemzetekkel; és emelkedjünk az európai politika színvonalának magaslatára, ha, saját jogmagaslatunkból, amannak titkait kiismerhettük. (Igaz! Szavazzunk!) Azt nem lehet várni egy nemzettől, melynek jogai vannak, hogy eltemetkezzék előbb a végett, hogy ismét feltámadhasson ; (Helyeslés) I de, hogy életének minden körülményei között felfogja hivatását, felfogja azon jogviszonyokat, melyeket nem ő szerzett, melyeket őseitől örökölt, és melyek Europaszerte a trónnak ép ugy, mint a nemzetnek, becsületére válnak. (Igaz!) Én azt hiszem, hogy nekünk előbb a jogfolytonosságból kibontakoznunk nem szabad, mert ez lételünk kérdése ; és előbb látnunk kell azon viszonyokat, melyekbe kibontakozunk. Mielőtt ez megtörténnék, mielőtt az illetékes törvényhozás azon átbontakozási viszonyokat nem rendezheti, addig nekünk jogainkhoz szigorúan kell ragaszkodnunk. (Zaji Szavazzunk!) A t. ház türelme már fogyatkozásban van, azért csak néhány megjegyzést teszek még. Egyik képviselőtársunk által a jogfolytonosság tárgyában fölhozottak engem még inkább megerősitettek abban, hogy a jogfolytonosságnak életbeléptetését igényelnünk szükséges, mert azon hypothesisek, melyeket e tekintben felállított, már magok mutatják, hogy mindaddig, mig ingadozásban vagyunk, szigorúan meg kell tartanunk azon jogalapot, a melyből kiindulhatunk, mert különben minden ujabb kérdéseknél nehézségek fognak elénk kerülni, holott ha azon alkotmányos tényezőt és közeget, mely a nemzet és fejedelem bizalmát birandja, a minisztériumot, köztünk fogjuk látni, akkor igenis nem kérdésekkel, hanem tényekkel fogjuk constatálni annak elkerülhetetlen szükségét. Egy t. képviselő monda, hogy a eentralisatiot kárhoztatja, mindamellett nem pártolja a dualismust. En azt hiszem, ő ezzel mindent megmondott, mi a felirati javaslat lényegét támogatja, mert valamely jogelvhez mindenesetre kell ragaszkodni. A centralisatio jogát nem fogadván el, azon jogalapot kell elfogadnia, mely ahhoz legközelebb áll, mely ezen feliratban említve van: a magyar felelős parlamenti kormányt. O magát foederalistának vallja; én a dualismusnak vagyok barátja; s valamint ő amazt, én emezt tartom czélszerűbbnek bonyodalmaink kiegyenlítésére, nemzeti létünk és önállóságunk biztosítására. Nem is ellenkezik ez a birodalmi kapcsolat érdekével, mert az örökös tartományokkal való viszonyaink rendezését mindnyájan akarjuk, mert hisz ez a népek csoportosulásának és szövetségének természetes kívánalma, mindnyájan kívánjuk, hogy a lajtántúli népekkel, s ha lehetne, az egész világgal is lehető minden nemzetközi viszonyba jöhessünk, mint nemzet nemzettel. Ki van mondva a feliratban, hogy igen szíves kézséggel megragadunk minden alkalmat, mely a lajtántúli alkotmányos nemzetek viszonyait Magyarország alkotmányos jogainak sérthetetlensége mellett rendezze; s jól tudjuk, hogy az önálló alkotmányos magyar álladalom igen jól megfér*
