Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.
Ülésnapok - 1865-26
XXVI. OESZÁGOS ÜLÉS. 233 szagra, hanem az egész birodalomra nyomort árasztott. De mivel nem tartozom a magyar fajhoz, nem pártolom a dualismust sem azon értelemben, amint az nem csak magyar részről felállíttatott, hanem felállittathatik némely lajtántúli publicista részéről, mely is annyit jelent, hogy a birodalom egyenlő két részre osztassék s parlamenti kormánynyal kormányoztassák. Én, t. ház! foederalista vagyok, foederalista azon értelemben, hogy kívánom, hogy e birodalomnak valamennyi népei, a kik történelmi múlttal birnak, alkalmazva és ügyesen felhasználva a nemzetiségek érdekeit, egy foederalista állammá alakuljanak, mert ezen foederalismusnak alapja maga az osztrák birodalom jelenlegi helyzete által ki van mutatva, és mert lelkemből meg vagyok győződve, hogy Ausztria nagyszerű jövendője csak a népek, illetőleg országok ily foederatiója alapján eszközölhető. Micsoda alapon alkalmazható ezen foederalismus, ez az, amikevésbbé van megvitatva, mind a lapokban, mind a parlamenti téren. Szükségtelennek vélem bővebben fejtegetni a foederalismus értelmét s horderejét, csak kijelentem, hogy nézetem szerint a foederalismus alapján e birodalmat olykép vélném rendezendőnek, hogy az három nagyobb tömbre osztassék fel, t. i. Sz. István koronájára, Sz. Venezelére, melyhez Graliczia is tartoznék a többi szláv elemekkel, és Sz. Lipótéra, mely a birodalom többi tartományait foglalná magában. Ezen főbb országtömbökben az egyes országok is önállóságukat mindenesetre kell, hogy megtartsák, mert bármi csekély legyen az, minden nép egyaránt büszke önállóságára és múltjára. Ezek azok, tisztelt báz, miket előre is kifejteni szükségesnek véltem, mert ezek képezik annak kulcsát, a mit későbben mondani fogok. (Zaj. Halljuk !) Nekem, t. ház! midőn különös tiszteletemet s bámulatomat jelentem ki azon mestermű felett, melyet hazánk bölcse előterjesztett, nekem, mondom, igen nehezemre esik annak ellenében nézeteimet elmondani; mindamellett szükségesnek tartom előterjeszteni különösen azon nézeteimet, melyek a közös ügyekre vonatkoznak, és melyekre nézve a t. javaslattevő azt mondja a feliratban, hogy az országgyűlés elismervén azoknak csakugyan létezését, külön bizottság által törvényjavaslatot fog kidolgoztatni, és azt annak idejében fölterjesztetni. Némely t. szónok urak azt állították, hogy idő előtti volna ezen közös ügyekről már is szólani, mert azok későbben fognak tárgyaltatni, és akkor lesz majd helyén ez ügyben nyilatkozni. En ezen felfogásban nem osztozom, és azt hiszem, hogy mivel a válaszfeliratban a közös ügyekről szó van, a minthogy azokat, miután a trónbeszédben különösen kiemeltettek, kellett is érinteni, idején és helyén látom, hogy a t. ház és egyes tagjai KÉPV. H. HAPLÓ. 186 B , 6 . I. e részben szintén tolmácsolják nézeteiket. És e tekintetben követem Bartal György képviselő társam nézeteit, ki habár maga is megjegyezte, hogy a kérdés még nincs helyén, mégis kifejtette nézeteit. Mondom, t. ház, hogy én az ő ebbeli előadását, és különösen a közös ügyek praecisirozását és tárgyalását illetőleg, tökéletesen helyeslem: helyeslem pedig azért, mert én a birodalom fennállását és egységét őszintén óhajtom; helyeslem továbbá azért is, mert én a kiegyenlítésben a lehető legtávolabbi határokig menni kész levén, azt teljes lelkemből elő kívánom mozdítani. Én ugyanis, uraim, meggyőződtem kerületemben, és másutt, a hol jártam, hogy a nép csakugyan napról napra mindinkább elszegényedik, és ugyanezen egyszerű nép egyszerű eszével több alkalommal fölkért, hogy a kiegyenlítést minden áron eszközöljük. (Fölkiáltások több oldalról: Minden áron f! — Zaj. Ellenmondás. Az elnök csönget.) Midőn azt mondom, hogy minden áron, nem azt értem alatta, hogy magának az alkotmányosságnak árán is, mert alkotmányos polgár vagyok, s azt hiszem, három országgyűlés alatt elegendő jelét adtam annak, hogy az alkotmányosságot őszintén óhajtom; hanem értem azt, hogy a lehető alapot ragadjuk meg, mely nyújtva van arra, hogy a kiegyenlítés eszközöltessék. Ezen alap pedig egyenesen a trónbeszédben foglaltatik. És miután mi — a mit jól kérek megjegyeztetni — birtokában nem vagyunk a törvénynek, egyezkednünk kell, hogy birtokába juthassunk. Másik észrevételem Erdélynek Magyarországgal unióját, valamint Magyarországnak Horvátországhoz való jövendő iszonyát illeti. Erre nézve a javaslat a legszebben csengő, és akarom hinni, a testvériesség érzelméből folyó szavakat hangoztatja, s biztosítja a társországokat, hogy az ott lakó nemzetek méltányos és igazságos kivánatai, a menynyiben az ország alapelveivel nem ellenkeznek, teljesíttetni fognak. Én, t. ház! egyike vagyok azon véghetetlen kevés intelligens románoknak, (Derültség. Zaj. Az elnök csenget.) a kik Erdélynek, Magyarországgal uniója mellett mindenkor voltak és lesznek; (Helyeslés) de jól megjegyezzük, uraim! nem voltam Erdélynek Magyarországba bekeblezése, unificatiőja mellett, hanem Erdélynek Magyarországgal uniója mellett. Én sem Magyarországra nézve nem tartom kívánatosnak , hogy Erdély Magyarországba egyszerűen beolvasztassák, sem Erdély igényeivel ezt egybehangzónak nem tartom, sőt a mennyire a nép hangulatát tanulmányoztam , inkább károsnak, mint hasznosnak tartom. Nézetem az, hogy miután Horvátországnak, mely magát 1848-ig a magyar országgyűlésen mindig képviseltette, 1861-ben szabad fehér lap tartatott fenn, ez Erdélyre nézve sem lehet másként. 30
