Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.

Ülésnapok - 1865-26

XXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 223 egyezkedési műben kezünkbe adta, tőlünk kivánja hallani nézeteinket, és csakis arra kér, hogy lehetetlent ne kívánjunk. De szerencsétlenség az, hogy a múlt kormányok eljárása megszoktatta velünk, hogy mindent, a mi felülről jő, vizsgálat előtt rosznak tartsunk, és vizsgálat után is meggyőződtünk, hogy csakugyan ugy is volt. (Derültség, helyeslés.) Hogy jelenlegi sok másként van, az egyéni nézet, azt senkire ráerőszakolni nem lehet; hanem viszonyaink fontossága kötelességünkké teszi, komolyan és

r higgadtan vizsgálni és megfontolni a dolgokat. Ám többet, mondom, a kormány nem tehetett, mint hogy legnagyobb bizalommal hozzánk szólva, a kezdeményezést ismét kezünkbe adta és bizalmát bizonyította be irányunkban. Rajtunk áll e bizalmat viszonozni az által, hogy férfiasan szóljunk a kormányhoz, nem mint kalmárok, kik tizet kérnek, hogy ötöt kaphassanak, hanem szóljunk mint politikailag érett nemzet képviselői, kik csak azt kívánják, a mi méltányos és lehetséges, nem kevesebbet, de többet sem. Akkor, de csak akkor fogjuk azon szavakkal elhárítani vállainkról a felelősséget, hogy „válaszszon a kormány, a következmény eljárásának fog megfelelni." (Helyedés a jobb oldalon.) Tóth Vilmos jegyző : Következnék Jókai Mór, ki azonban átadta a szólási jogot Tisza Kálmánnak. (Halljuk!) Tisza Kálmán *. Tisztelt képviselőház! Azok után, a mik e teremben,különösen igen tisztelt barátom, Komárom városának képviselője által elmondattak, csak keveset kell magához a felirati javaslathoz szólanom. Én azon nézeteket, melyeket 6' kifejezett, magam is osztom. Osztom természetesen úgy, mint ő mondotta és értette, nem pedig ugy, a mint mások magyarázni megkisérlették. Hogy mindemellett is felszólalok, abban két czélom van. Egyik az, hogy igen röviden megmondjam, miként van az, hogy ámbár óhajtottam volna, hogy némely -elvek és különösen ama szomorú eshetőség következményei, ha netalán törvényes kérelmeink ismét megtagadtatnának, határozottabban legyenek kifejezve, mint a feliratban találhatjuk, mégis elfogadom azt egész terjedelmében. Második czélja pedig felszólalásomnak az, hogy megjegyzéseket tegyek azokra, a mik itt e teremben elmondattak. A mi az elsőt illeti, elfogadom egész terjedelmében a javaslatot, mert meggyőződésem szerint az egész ország indokolt jogos közvéleményének lehető leghűbb kifejezése. (Helyeslés.) Az országos közvélemény ugyanis óhajtja a kibontakozást ama helyzetből, melyben hazánk 17 év óta szenved. És most, midőn a fejedelemnek legmagasabb nyilatkozata folytán azt reméli is, megköveteli, megvárja tőlünk, képviselőitől, hogy leküzdve a múlt és jelen helyzet által felizgatott érzelmeinket, megtegyünk ez érdekben mindent, mit a helyzet tennünk enged és hazánk, nemzetünk iránti kötelességünk tennünk nem tilt. (Helyeslés.) De midőn ezt kivánja a közvélemény, egyszersmind egy szigorú határt szab, mind vágyainak, mind annak, mit tőlünk vár, vagy mit nekünk tenni megenged: ezen határ pedig ott kezdődik, melyen túl hazánk alkotmányos szabadságának, törvényes függetlenségének csonkításához, gyöngitéséhez segédkezet kellene nyújtani. (Helyeslés.) És ha volt valaha indokolt jogos közvélemény, ugy, meggyőződésem szerint legalább, ezen általam most jellemzett közvélemény az: mert nem tagadhatja senki, hogy a kibontakozást hazánknak érdekei nagyon is igényük ; de viszont a felett sem lehet kétsége senkinek, hogy ezen kibontakozás üdvhozó czak ugy lehet, ha nem csak meg nem gyengitjük, de újult erővel fölelevenitjük nemzetünk azon jogát, hogy koronás királyával egyetemben önmaga határozhasson sorsa felett. (Helyeslés.) Valóban gyermekded hiszékenység kellene ahhoz, hogy, a legközelebb is tett tapasztalatok után, elhigye még valaki, hogy ha ezen határozati jogot kezünkből kieresztjük, ha beleegyezünk abba, hogy mások gyakoroljanak sorsunkra döntő befolyást, javulni fogna helyzetünk. (Ugyvan!) Ezen közvéleménynek, mint máimondottam, hű kifejezője a fölirati javaslat. A legloyalisabb hangon, a legnagyobb bizalommal és hódolattal a fejedelem legmagasabb személye irányában szólva, esdve kérve ott is, hol a nemzet nevében követelnie lehetne, igyekszik elhárítani a kibontakozás akadályait; de egyszersmind kiyen kifejezi törvényeinkhez, alkotmányunkhoz, hazánk függetlenségéhez való ragaszkodásunkat. Ismétlem tehát, hogy én azt egész terjedelmében minden módosítás nélkül elfogadom. (Helyeslés.) Áttérve beszédem czéljának másik részére, legelőször Tolnamegye pinczehelyi kerülete képviselőjének beszédére akarok egy pár megjegyzést tenni. Nekem ezen terjedelmes és nagy mesterséggel összeállított szónoklathoz aránylag keveset kell szólanom. Keveset részint azért, mert igen nagy részben oly kérdéssel foglalkozik, a közös viszonyok kérdésével, melynek tárgyalásába bocsátkozni most helyén és időn kívülinek látom. Elmondom majd úgyis erre vonatkozó nézeteimet akkor, midőn a felirati javaslatnak Ígérete szerint is egy e tárgyban készült munkálat fogja tanácskozásunk alapját képezni. De keveset kell felelnem azért is, mert többekre azok közül, mikre megjegyzést óhajtottam volna tenni, már mások feleltek, én pedig a t. i. ház figyelmét ismétlésekkel fárasztani a lehetőségig nem akarom. Azon kezdette beszédét a tisztelt képviselő ur, hivatkozván hazánk egy nagy fiának intésére, hogy