Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.

Ülésnapok - 1865-26

XXVI. OKSZAG-OS ÜLÉS. 221 gyűlés csendes haladó irányával ellenkező utasí­tások adassanak. (Helyeslés.) A gyászos emlékű 1849-ben, ha a képviselők minden határozataik­nál , előbb a megyék véleménye felől is értesülve lehettek volna, tán nem jön létre azon határozat, melyre elleneink a jogeljátszás elvét szeretik ala­pítani. Az 1861-diki rövid országgyűlés alatt a megyék épen nem képviseltek valami túlzó pár­tot, és ha nem egy mérlegbe teszi a kormány az akkori felirati és határozati pártot, megnyugvá­sára szolgálhatott volna az, hogy akkor a me­gyék jobbadán a föliratot helyeselték. Ha pedig 1861-ben mégis határoztak a megyék olyast, a mi a kormánynak nem tetszett, mint az adó megta­gadását, az óvásnak kimondását és elfogadását, akkor azon időben ezzel csak azt fejezték ki, hogy az egész ország osztozik a képviselőház vélemé­nyében és a feleló'sság terhét a következményekért leemelte a képviselők vállairól a haza. Legfénye­sebb jelét adták azonban eszélyességökuek és hig­gadtságuknak a megyék a közel múltban. Uraim! négy évi absolutismus után egy uj hajnala hasadt az alkotmányosságnak, s a megyei bizottságok összehivattak egy ad hoc gyűlésre, sok helyen egy nem kedvelt elnök által, és a bizottságok átlátván a helyzet nehézségét, érezvén, mit vár tőlök a ha­za és a közjó, egytől egyig megtették, mi tőlök kívántatott, s óvást bocsátván előre, nehogy jö­vőre ezen tettöket arra magyarázzák, hogy a bizott­ság az alkotmány adta bármi jogáról lemondott volna, megválasztották a központi választmányt és elnökét, és elfojtván keblükben jogérzetök lobo­gó tüzét, csöndesen ismét széjjel oszlottak, meg levén győződve arról s biztosan remélvén, hogy az országgyűlés mindazt, mire őket hazafi szivök ösztönözte volna, sokkal határozottabban, jobban és törvényesebben fogja eszközölni. Ezért, tisztelt ház, én szíves örömest foga­dom ezen föliratot , mely megyéink törvényes restitutióját kimondja. Egyúttal ezen nyilatkozat­tal választóim iránti erkölcsi kötelezettségemnek tettem eleget, mert kimondani azoknak, hogy a megyék törvényszerű helyreállítását az ország­gyűlés kiváló első teendői közé sorolom. De szó­lottam azért is, mert ugy tartom, hogy alkotmá­nyozó országgyűlés, törvényes megyék nélkül, j annyi mint vár bástyák nélkül, olyan mint fé­nyes drágakő ólomba foglalva, olyan mint élőfa, melynek hervadtak lombjai. (Éljenzés.) Elnök: Hétfőn d. e. 10 órakor folytatni | fogjuk a tanácskozást. 1 Az ülés végződik d. u. 2' í / i órakor. 1866. február 19-dikén Szentiványi Károly elnöklete alatt. Tárgyai : Décsey László szabadságot kap. A fölirati vita folytatása. Az ülés kezdődik d. e. 10 i / i órakor. Elnök: A jegyzőkönyvet Joannovies György viszi, a szólók neveit Tóth Vilmos jegyzi. A teg­napelőtti jegyzőkönyv fog hitelesíttetni. Ráday László gr. jegyző (fölolvassa afebr. 17-dikei ülés jegyzökönyvét. Hitelesíttetik.) Elnök: Décsey László képviselő egészségé­nek helyreállítása végett néhány heti szabadságot kér. (Megadatik!) Tóth Vilmos jegyző: Níkolics Fedor b. képviselő átengedi a szólást Keglevich István grófnak. Keglevich István gr.: A tárgyat annyira kimeritóleg hallottam már taglalni, hogy lényegé­hez hozzászólanom szükségtelen; (Helyes! Derült­ség) csak azt jelentem ki, hogy a Bartal György képviselőtársam által előadott nézetekben osztozom és a felirati javaslatot elfogadom némely módosít­ványokkal, melyekhez a maga idejében, a részletes tárgyalásoknál, fogok hozzászólani. Most némely szó, némely fogalom felett kívánom nézetemet ki­mondani, melyek máskép magyaráztattak, máskép érteimeztettek, mint nézetem szerint helyes volna. Többször hallottam követtársaimtól, hogy ké­szek vagyunk ugyan hozzájárulni a kiegyezkedés­hez, de sarkalatos törvényeinkből, alkotmányunk-

Next

/
Oldalképek
Tartalom