Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.

Ülésnapok - 1865-25

206 XXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. újból átalakítani, vagy annak az eddigi kormányzati rendszer alkalmazásával buknia kell. A dolgok oda jutottak, hogy ha az átalakítás munkája késik, a birodalmat alkotó elemek vagy a súrlódástól vagy kívülről kapott szikrától lángra gyuladva, egymást és egymással a birodalmat emésztik fel. Jól tudom, hogy nehéz, igen nehéz a régi hatalmat új rendre téríteni; azonban ne essünk kétségbe : felettünk áll bölcs belátással s vitézi magas tulajdonokkal biró fiatal uralkodónk, övé a választás. Annyiszor nyilvánított jóakaratában teljesen bizakodva, hiszem, hogy Fölséges Apostoli Királyunk a nép törvényes kívánságának kielégítésére mindent meg fog tenni, s uralkodói örömét lelendi abban, ha a haza fiai is boldogok lesznek. Különben a válaszföliratra szavazok. Apponyi György gr. : Tekintve a nagy fontosságot, melyet alkotmányos nemzetek rendes időben is helyeznek a válaszfölirat iránti tárgyalásban, a tisztelt ház, követve Deák Ferencz mélyen tisztelt képviselőtársunknak mai bölcs figyelmeztetését, nem fogja sokallani az időt, melyet a helyzet és föladat komolyságához képest, többen közülünk ezen tanulságos és irányadó tanácskozásnak szánni szükségesnek tartanak. Az érintettek becses véleményében osztozom én is, oly mértékben, hogy az eddig előadottak által — bár menynyire szellemdúsak voltak — nem éreztem magamat föloldva a fölszólalás kötelességétől. Midőn tehát ezt teljesítem, előre kinyilatkoztatom, hogy az előttünk fekvő fölirati javaslatot elvben pártolom, és hogy az átalános tárgyalásban csak némely eszmémet fogom emliteni, melyeknek kimondásában lelki megnyugtatásomat találom ; egyébiránt minden félreértés és balítélet megelőzése végett kijelentem, hogy az igazságos és méltányos kiegyenlítés elérése, mint minden alkalommal volt, ugy képviselői állásomban is buzgó törekvésem czélja lesz; de e magas czél elérését tisztelt elvbarátimmal egyetértőleg az ország államjogi önállóságának és sarkalatos jogainak sértetlenségéhez kötöm, mint szintén a birodalom irányában létező viszonyoknak szabályozását is a valóságos alkotmányosság alapján törekszünk elérni. (Helyes!) Nincs tehát e részben elvi véleménykülönbség a tisztelt ház tagjai között: lehet, hogy az elvnek gyakorlati kivitele iránt különbözünk, hogy a fönnforgó nehézségek súlyát nem mindig egy helyen keressük, és azt nem egy mérlegben fontoljuk; de a végczélban találkozn ifogunk. (Helyes.') Hogy nagyok a nehézségek, azt senki sem tagadta eddig, ámde nagyszerű és áldásdús a kitűzött czél is. Történelmünk elhatározó időszakát, alkotmányos föléledésünk döntő napjait éljük, éljük pedig a kényszeritett passivitás bilincseitől fölszabadítva és legnyomasztóbb aggodalmainktól menekülve, a törvényhozói alkotás szabad gyakorlatában és azon magasztos jognak élvezetében, melynél fogva visszaszerezve és föntartva a múlttól öröklött jogalapot, nemzetünk és közvetve a birodalom milliói részére boldog jövőnek vethetjük meg szilárd talpkövét. E magas hivatásunk elutasithatlan igényeit csak ugy érthetjük meg, ha helyzetünk felett tisztában vagyunk, ha a múltra és jelenre nézve Hűtsem titkolunk el magunk előtt, és a tagadkatlan tények következményeivel számot vetünk. A század világtörténelme hála az égnek a mi történelmünk is. Nemzetünk állása nagy sulylyal bir e történelemben; de e súlynak föntartása szükségessé teszi, hogy ügyeljünk mi is a kornak követeléseire, melyek elismert hatalma előtt meghajol a müveit világ. Átalakulásunk 17 évi tespedés után roppant feladattal nehezedik miránk , melynek magasb fokozását leljük fel abban, hogy teendőink hal máza összeesik a birodalom alkotmányos átalakulásának özönével. Midőn tehát a saját létünk és alkotmányos életünk feletti súlyos gondok foglalnak el, oly nagyszerű átalakulással találkozunk, melytől a birodalom jövője függ, oly világtörténelmi processussal, melynek szerencsés megoldását Európa elutasithatlan politikai szükségnek fokára emelte, és melynek hordereje, a birodalom irányában létező törvényes viszonyunknál és érdekeink rokonságánál fogva, közvetve nemzetünk átalakulási müvét sem hagyhatja érintetlenül. Szükségesnek tartom ezért, hogy az események hatalma által elénk szabott magas álláspontot megértsük és azt magunkévá is tegyük. Nem lehet kétségünk a felett, hogy nem kizárólag magyar, hanem világtörténelmi kérdés megoldása forog fenn, melynek nemzetünk ügyét nem lehet ugyan alárendelni, de melylyel azt öszhangzásba hoznunk és a melynek magas színvonalára azt fölemelnünk kell. (Helyes!) Hibáznánk most is, mint hibáztunk mindanynyiszor, mikor ügyünknek az európai viszonyokkal létező szoros összeköttetését nem vettük kellő figyelembe. így történt, hogy sokszor az akadályokat, melyekkel követeléseink találkoztak, kizárólag subjectiv ellenzésben és elleneink ismert ellenszenvében kerestük, holott az akadály lényege nem ritkán a létező viszonyokban lett volna föltalálható : és e körülmény nyújtotta a subjectiv ellentörekvéseknek a tápszert és emelte azokat erőre ellenünk oly kérdésekben is , melyek az érintett viszonyokkal összeköttetésben nem állottak. Ismétlem tehát, hogy ügyünknek világtörté-