Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.
Ülésnapok - 1865-24
XXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 193 nak látták egy, bár hiányos törvény következésének elviselését, mint magát az alkotmányt feldúlandó azon veszélyt, ha azok a nemzet alkotmányos hozzájárulása nélkül bármely részben a hatalom részéről eltöröltetnének vagy csak módosíttatnának is. A férfias, alkotmányos törekvés elérte diadalát; és most nem csak Magyarországnak s a birodalomnak, de az összes Európának szemei reánk függesztvék, vajon oly ildomosak leszünk-e az újjáalakulásban, mint minő erősek s egyetértők voltunk a jog fenntartásában. (Hattjibk!) A december 14-én elmondott kir. trónbeszéddel Felséges Urunk megtette a kezdeményezést Ősi alkotmányunk helyreállítására nézve, azon félreérthetlen nagy szivü igyekezettel, hogy a nemzet a méltányosság alapján megadván azt, a mi a koronát illeti, ősi jogainak teljes birtokába léphessen. Örömmel üdvözlé a honnak minden polgára a kir. trónbeszédet, melyben O Felsége alkotmányos érzelmei zálogát tette le akkoron, midőn törvényeinknek összegét elismerve, alkalmat nyújtott azok birtokába visszatérhetni. E trónbeszéd viszhangja a ház asztalára fektetett válaszfelirati javaslat. Ha e két okmányt egybevetjük, tagadnunk nem lehet, hogy bár ezeknek mindenikén a méltányosság hangulata « a törvényesség szelleme ömlik el, mégis a kivitelre nézve a kettő közt tetemes különbség létezik. I)e a méltányosság hangulata, mely abban, mint ebben, a békülékeny szellem, mely abban, mint ebben található, túlnyomó biztos reménysugarakat nyújtanak az iránt, hogy a dietális tractatusok utján a Felséges Fejedelemnek igazságszeretete, a magyar képviseletnek méltányossága s önérdekeit szem elől nem tévesztendő bölcsesége ketté metszendi azon gordiusi csomókat , melyeket 17 év eseményei összebonyolítottak s mely eket a hatalom kardja ketté vágni nem tudott. Azon körülmény, miszerint ezen felirati javaslatban hazánk közjogának „egyébiránt tökéletesen correct elemzésénél, jelen pillanatban, midőn jogaink a magyar trónról 0 Felsége által el lőnek ismerve, talán kelletinél tovább időzünk, az 1848-iki törvények azon részének átvizsgálását pedig, mely a korona jogai biztosítására és a végrehajtó hatalom hatáskörének megalapítására vonatkozik, mintegy a merev helyreállítás föltételéhez kötjük, a siker reményének eshetőségeit látszólag fogyasztja ugyan; de teljes megnyugvást nyújthat azon készség, mely ezen feliratban nyilváníttatik az iránt, miszerint a birodalom népeivel való közös ügyek meghatározására s kezelésére teendő javaslatok kidolgozásában azonnal munkás részt venni kivan. (Zaj.) E készség az aggodalmakat elenyészteti, mert tapasztalni fogjuk, hogy a közös ügyek meghatározása feletti tárgyalás mintegy magában foglalja némikép az 1848.^ évi törvények revisiójáKÉPV. B\ NAPLÓ. 186 5 / B I. nak szükségét; és tapasztalni fogjuk, hogy a közös ügyek tárgyalásának alapjául felvett pragmatica sanctio nem csak a közbirodalom közvédelmi tekintetében állapitott közösséget, hanem ezen közösség a birodalom minden népei nagytekintetíí közérdekeire s kereskedelmi viszonyaira is kiterjed, és a sanctio pragmatica e tekintetben ránk nem csak kötelességeket ró, hanem hazánk anyagi felvirágzását biztosító jogokat nyújt. (Helyeslés a jobb oldalon.) Az ez alapokon megindítandó tárgyalások meg fogják mutatni, hogy bár mi, mint füg-getlen szabad nép, fogunk a birodalom egyéb szintén szabad, független népeivel érintkezni, de ezen érintkezés nem fogja nélkülözni a testvériségnek közérdekeltségű szellemét, melyet századok története ugyanazon egy uralkodóház alatti együttlétünk alatt megállapított és így a birodalom közérdekű részeseivé tett elválliatatlanul. (Halljuk !) így, bár mindezeket, t. képviselőház! az előttünk fekvő felirati javaslatban, a trónról nyilvánított és azóta számos fejedelmi manifestatióval illustrált hasonló bizodalom viszonzásaid, a birodalomhoz tartozó népek megnyugtatására némiképen, és részletesebben, melegebb szinekkel festve szerettem volna szemlélni; — mégis, mivel hazánknak ezen válaszfelirati javaslatban kifejezett közjogára nézve minden tekintetben és fentartás nélkül egy értelemben vagyok ; mivel a válaszfelirat szerkezetére nézve csak az érzelemnek fokozását és modorát, illető, különböző észrevételeim csak is az opportunitás körül forognak; de más részről nem tagadhatom, hogy ezen válaszfelirati javaslat a mily melegen irva, oly politikailag bölcsen fogalmazva, a további értekezésnek lehetőségét egyátalában ki nem zárja, sőt e tekintetben az 1861-ki felirattól lényegesen különbözik: én ezen válaszfelirati javaslatot részemről is elvben elfogadom, (Helyes! Szavazzunk!) és nyilvánítom, hogy a részletes tárgyalások alkalmával is egyedül azon módosításokhoz lennék hajlandó járulni, melyek a válaszfelirati jogszempontokat nem sértve, csak opportunitási szempontból látszanának az általam hőn óhajtott kiegyenlítésre nagyobb biztosítékot nyújtani. Több részről hallottam fölemlittetni, hogy mindazok, kik a jogfolytonosságot elvöknek vallják, ezen kimondott elvökhöz hotelének lesznek az által, ha a jogfolytonosságot nem bizonyos merev visszaállításban találják. (Zaj. Szavazzunk!) Azt hiszem, t. képviselőház! hogy ezen szemrehányás ép oly igazságtalan, mint alaptalan: igazságtalan, mert minket is megnyugtat a lelkiismeret, hogy , habár különböző utakon és részletekben, minden esetre legalább is azon melegséggel igyekszünk a haza java előmozdítására, mint mások; de alaptalan és indokolatlan is, t. képviselőház ! azért, 25
